ℝ𝕚𝕧𝕒𝕦𝕩 /Taekook/

~25. Fejezet~

Az igazság fölfedezése mindig fájdalommal jár.
~Szini Gyula

-Köszönöm Jimin.-suttogom halka, mikor elém csúsztatja a forró bögre teát. Szomorúan kezdem kavargatni a gőzölgö löttyöt, a fiú pedig le ül mellém, s vállamra helyezi kezét, ezzel próbálva vígasztalni - gondolom én.

-Figyelj Gguk. Ezt nem csinálhatod. Nem használhatsz ki másokat csak azért mert mérges vagy. Én valamilyen szinten meg tudok békéli azzal a ténnyel, hogy a múlt éjjel ki használtad a testem, mert igazából nagyon jó volt, de nem érzek úgy irántad, ahogy te sem irántam. Te szerelmes vagy abba a fiúba, és nekem is van már egy ideje kiszemeltem. De, ezt tényleg nem így kéne kezelned.

Jimin hagja nyugodt és lágy, viszont én nem igazán tudom mit is kéne tennem. Ahogy a tegnap este eszembe jut és magam előtt látom Taehyungot azzal a sráccal, el önt az irdatlan féltékenység, emellé társul a harag is, hisz valakivel le feküdt még aznap délután, amiről nem mondott semmit szemét módon, ez pedig hihetetlenül idegesít. Viszont ahogy az éjszakára gondolok, a bűntudat is el áraszt. Ráadásul Tae is látta, hogy valakivel el hagytam a helyet.

Mit gondolhat? Vajon most haragszik rám?
Miért is haragudna? Hisz ő hajtogatja állandóan, hogy csak szex partnerek vagyunk. Ő noszogatott, hogy menjek és keressek valakit. Emellett ő is jól érezte magát. Semmi oka nem lenne arra, hogy mérges legyen rám. Talán csak az, hogy nem szóltam neki. Jó ötlet lenne most el menni hozzá? Szeretném látni, és tudni, hogy jól van-e. Hogy épségben haza ért-e, vagy esetleg annál a ficsúrnál lenne akivel együtt láttam?

-Miért érzem magam egyszerre dühösnek és elkeseredettnek?-hangom rekedt s úgy érzem, hogy mentén el tudnám magam sírni.

Fájnak a szavak amiket Tae mindig a fejemhez vág, hogy mindig csak egyre lejjebb taszít a mélybe. Mindig burkoltan közli velem, hogy ne is reméljek többet a kapcsolatunkba, hisz valószínűleg akkor ő nem érez úgy, mint én. Minden alkalommal a szívembe hajít egy tőrt, és meg is forgatja, mikor mosolyogva ösztönöz egy normális kapcsolat keresésére. Ennek ellenére mégis szeretem.

-Miért nem mondod el neki hogy érzel? Már nagyon régóta halogatod ezt Gguk.-Jimin szomorúan el húzza a száját, én pedig egy frusztrált sóhajt eresztek ki ajkaim közül, majd fájdalmasan el mosolyodom.

Érdekes, hogy ezt a fiút csak tegnap ismertem meg, mégis úgy beszél velem, olyanokat mond, mintha már ezer éve ismernénk egymást és jó barátok is lennénk.

Szörnyű vagyok. Le feküdtem vele, csak azért mert Tae felhúzta az agyam. Ki használtam, pedig én ezt nem akartam. El sem akartam menni, csak egyszerűen bosszantott a tény, hogy Taet nem érdekli, van-e nekem más rajta kívül. Azt hittem, ha el rángatom magammal egy ilyen bulira, akkor majd féltékeny módon ellenezni fogja a dolgot, de nem. Még bíztatott is. Olyan kedvesen és jószívűen adott át másnak. Talán tényleg nem kellek neki többre.

Jiminnel le feküdtünk, viszont én utána sem éreztem jobban magam. A szöszi is látta, hogy valami nem okés, így hát el meséltem neki a helyzetet. Először ki akadt rám, hisz idegességemben jöttem fel hozzá, de miután le nyugodott és tiszta fejjel tudott gondolkodni, valamilyen szinten meg értette a helyzetet. Ezért pedig hálás vagyok neki.

-Ez nem olyan könnyű Jimin. Tae nagyon nehéz eset. Neki nem mindenki felel meg. Ráadásul neki sem kellek többre mint egy jó kis aktusra.-fájdalmasan el nevetem magam, majd bele szürcsölök a teámba.

-De akkor miért hagyod ezt? Mért mentél ebbe bele?

-Mert azt hittem, hogy ez így jó lesz! Hogy így az enyém lehet, csak az enyém és senki másé! Azt hittem, hogy kis idő elteltével majd ő is úgy érez ahogy én, és együtt leszünk teljesen. De ugy látszik, hogy tévedtem. Jól érzi magát másnak a társaságában is.-szemeim sarkában könnyek gyülekeznek, majd lassan el kezdik végig szántani az arcom.
Jimin magához ölel, én pedig szipogva simulok a lágy érintésébe. Nagyon egy megnyugtató személyiség.
-Na jó. Most már megyek. Köszönöm szépen, hogy meg hallgattál és segítettél annak ellenére ami történt. Lehet fura kérdés, de lehetünk barátok?-kínosan meg vakarom a tarkóm, a szőke hajú pedig el kuncogja magát, majd bólogatni kezd, közben pedig magához ölel.

Miután számot cseréltünk egymással, össze pakoltam minden holmimat, majd el indultam hazafelé.
Út közben erőteljesen el gondolkodtam azon, hogy fel látogassak-e Tae-hez, végül pedig úgy döntöttem, hogy meg lepem, s remélem, hogy otthon találom. Egyedül.

Mivel tudom a lépcsőház kódját, csak simán be írom a négy számjegyet, majd el kezdek fel felé sétálni. Minden lépcsőfoknál egyre gyorsabban ver a szívem, és kissé el fog az idegesség is. Meg állok a hetes ajtónál, majd be csöngetek. Idegesen fújom ki a levegőt, de amint ki nyílik az ajtó, minden rossz érzésem el száll.

-Szia.-mosolyogva nézek a kócos, hunyorgó Taehyungra, ő pedig lassan pislog rám.

-Hello.-morogja, majd el áll az ajtóból, hogy be tudjak menni.

-Hogy vagy?-érdeklődöm, miközben körbe nézek a lakásban.

-Fáradtan. Tudod, reggel kilenc óra van.-el csoszog a konyhába, majd a pultnak támaszkodik és onnan néz rám.

-Tudom, de meg akartam róla győződni, biztonságban haza értél-e.-rá nézek egy pillanatra, majd a szobája felé kezdek kukucskálni.

-Jah, hogy most hírtelen érdekel. Akkor nem érdekelt mi van velem mikor szó nélkül le léptél azzal a szöszi sráccal?-hangja idegesen cseng, én pedig felvont szemöldökkel nézek vissza rá.

-Ahogy láttam teljesen jól el voltál egy palival, szóval nem, nem gondoltam, hogy neked olyan rossz lenne nélkülem. Gondolom jól alakult az estétek nektek is.-vágok vissza gúnyosan, ő pedig egyre idegesebb arcot vág.

-Tehát le feküdtél vele.-suttogja maga elé, de úgy, hogy még így is tökéletesen értem amit mond.

-Persze hogy le. Miért? Nem azt akartad, hogy valakit szerezzék magamnak? Annyira noszogattál a buliba is. Meg lett az ára neki.
Na meg miért is zavarna? Hisz te mondogattad állandóan, hogy csak alkalmi partnerek vagyunk. Ráadásul neked egy nap alatt volt meg kettő!

-Na most lett elegem!-Taehyung a púltra csapja a kezét, s magas hangon rám kiabál, nekem pedig hírtelen még a lélegzetem is el áll ettől a hangnemtől.
-Te?! Pont te oktatsz ki erről, miközben állandóan féltékenykedsz és kérdezősködsz? Kivel? Mikor? Mit csináltam? Te vagy felháborodva?! Mit képzelsz? Ide jössz a lakásomra úgy, mintha aggódnál, közben pedig azt lesed, hogy van-e nálam valaki, mikor te jössz épp egy sráctól akit meg fektettél!-az idősebb vérben forgó szemekkel néz rám, közben pedig úgy üvölt velem mint még soha.

-Bazdmeg, mit vagy ki akadva honnan jövök, mikor te mondtad, hogy menjek és keressek valakit?-kiáltok vissza idegesen, ő pedig frusztráltan a hajába túr, majd kínjában rám mosolyog.

-Eleve el se akartam menni arra a szarra! Te találtad ki azt a faszságot, hogy kísérjelek el egy olyan buliba ahol fel szedhetsz magadnak valakit! Én azért mentem bele, mert nem akartam csalódást okozni!

-Na hát akkor? Hisz neked is jó volt! Volt aki meg dugott!-köpöm elé, ő pedig el rugaszkodik az asztaltól, majd gyors léptekkel elém siet és pofon vág.

Fejem oldalra bicsaklik, s meglepetten nézek magam elé, eközben pedig már az érintett terület égni kezd.

-Takarodj!-suttogja halkan, s amint arcára pillantok, szeméből csordogáló könnyeivel találom szembe magam.
-Menj innen! Nem akarlak látni!-kiált fel ismét, majd hangosan sírni kezd, közben pedig a kijárat felé tol.

-Jó! Úgy is ezt akartad nem? Hisz van más is rajtam kívül akivel el lehetsz.-vágom hozzá a küszöbön kívülről már, ő pedig csak még jobban sírni kezd, de azért rám emeli még könnyes szemeit.

-A tegnapi bulin az a srác, az unokatestvérem volt.-közli sírva, én pedig nagy szemekkel nézek rá.
-A kocsiban pedig csak vicceltem, mert jó volt féltékenynek látni. Nem voltam előtte senkivel, szimplán futottam le az ötödik emeletről hozzád, te barom!-mondata végét már alig hallani a sírása miatt, én pedig csak lefagyva állok előtte.

Taehyung megtörten néz rám, majd be csapja előttem az ajtót.

Szívem ketté szakad, a felismeréstől, hogy mekkora egy bunkó paraszt voltam, de már késő. Nem kopoghatok be, hogy ezt meg beszéljem vele. Nem tehetem ezt vele.
Istenem hogy lehetek ekkora idióta? Miért nem tudok előbb gondolkodni? Ezt nagyon el basztam. Megint.