ℝ𝕚𝕧𝕒𝕦𝕩 /Taekook/

~30. Fejezet~ Epilógus II.~

Kedves Taehyungie!
Tudom, hatalmas hibát követtem el amiért szó nélkül ismét magadra hagytalak. Nem tudom, hogy érezheted magad most, de biztos vagyok benne, hogy dühös vagy rám.
Nincs mentségem, én mégis le írom mi történt és mit érzek. Mint már tudod, hogy Jinnel figyeltettelek és azt is tudod miért. De egy valamit nem tudsz. Már akkor így éreztem, mikor meg láttalak a reptéren. Annyira szép voltál és magabiztos, hogy még a szememet sem tudtam le venni rólad. Igaz, hogy láttalak előtte is, de szemtől-szemben teljesen más voltál. Az pedig, ahogyan viselkedtél velem, nyilván való volt számomra. Egy percig sem gondoltam, hogy mézes-mázosan fogsz velem beszélni, mégsem tudtál el rettenteni a bunkó stílusoddal. Minél többet voltunk együtt, annál jobban éreztem azt, amit nem kellett volna. Tudtam jól, hogy nem szeretnél tartós kapcsolatot, én mégis próbáltam közeledni feléd, amivel igaz, csak az alkalmi partner szerepét tölthettem be az életedben, de meg elégedtem ennyivel is. Egy ideig. Mikor Kai próbált feléd közeledni, borzasztóan féltékeny lettem, és el határoztam, hogy csakis magamnak akarlak, mindegy milyen kapcsolatra, de te mellettem kell hogy legyél. A közösen el töltött percek, órák, napok elteltével pedig rá kellet jönnöm, hogy teljesen beléd szerettem. Ezért voltam mindig féltékeny, ezért veszekedtünk annyiszor, hisz tudtam, hogy semmi esélyem nincs. Mintha tudtad volna mit érzek, mindig emlékeztettél arra, hogy ne is reménykedjek. A buliba nem azért akartam el menni, hogy fel szedjek valakit, hanem mert kiváncsi voltam a reakciódra. De te bele mentél. Ekkor még biztosabb lettem abban, hogy nem úgy nézel rám, ahogy én rád, mikor pedig meg láttalak azzal a sráccal, akiről most már tudom, hogy a rokonod, irtó mérges lettem. Minden férfit az ujjad közé tudsz csavarni, elég csak rájuk mosolyognod, és annyira jól elvoltál vele, hogy ismét féltékeny lettem. Igazságtalannak tartottam, hogy minden próbálkozásom ellenére nem tudok közelebb férkőzni hozzád, a szívedhez. Egy lúzernek éreztem magam, ezért mérgemben ágyba vittem egy fiút, akit nem kellett volna. Bűntudatom lett, mégha tudom is, hogy nem volt tilos, hisz te is mondtad, hogy mással is le feküdtél már, ez engem mégis zavart. Pedig nincs hozzá se közöm, se jogom. Kérlek ne haragudj a viselkedésemért. Szégyellem magam. Az meg, hogy nem kerestelek és nem szóltam a távozásomról, az azért volt, mert nem akartam még nagyobb csalódást okozni, bár szerintem ezzel is csak azt értem el. Mindenhogyan egy szemétláda vagyok, tudom, de ígérem, hogy amint haza utazom, személyesen is mindent be vallok. Addig is, ne szomorkodj és vigyázz magadra! Szeretlek.
JK

Könnyem le cseppenik a lapra, majd amint meg emésztettem minden szót, le dobtam magam mellé a pappírt. Magamhoz vettem a telefonom és az irataimat, fel vettem a cipőmet és a kabátomat, majd miután be zártam az ajtót, sebes léptekkel igyekeztem le az alagsorba, hogy aztán be pattanjak az autómba és Donhyung felé vegyem az utam, egyenesen a cég felé.

Húsz perccel később már a főnököm irodája előtt állok, és dörömbölök az ajtón, amit csak percekkel később nyit ki.

Idegesen, majd meglepődve néz rám, de én nem foglalkozva vele rontok be a helyiségbe, hogy meg keressem Jeongguk papírját.

-Már meg ne haragudj Tae, de mit csinálsz?

-Gguk papírját keresem.-jelentem ki úgy, hogy fel sem nézek az iratok közül, majd amint meg találom a megfelelő lapot, szorgosan olvasni kezdem. Don mellém lép és rá pillant az olvasmányra, majd értetlenül néz rám.

-Mégis minek ez neked?

-Utánna megyek!-miután ezt ki mondtam, le csaptam a lapot az asztalra és a kijárat felé vettem az irányt, de főnököm karon ragadva fordított maga felé.

-Miért? Észnél vagy? Jeongguk Párizsba van. Egy nap mire oda érsz! Egyáltalán mikor lettetek ilyen jóba?-a kérdések egymás után jönnek, de én csak egyre fogok választ adni, hisz nem érek rá.