ℝ𝕚𝕧𝕒𝕦𝕩 /Taekook/

~29. Fejezet~ Epilógus I.~

Az igazságok olyanok, mint a többszögű kristályok: aki fölületes gondolkodással nézi őket, csapán egy-két oldalukat láthatja.
~Árkossy Károly

-Mi maradt itt Hoseok?-kérdezem morogva miután fel téptem az ajtót, de meglepetésemre nem az unokatestvérem ált ott, hanem egy alacsony, szőke hajú fiú, aki túlzottan is ismerős valahonnan.

-Szia te vagy Taehyung ugye?-a fiú mosolyogva néz rám, mire bólintok, bár fogalmam sincs honnan tudja a nevem.
-Tényleg olyan vagy mint amilyennek mondott.-suttogja miközben végig néz rajtam, mire ki tágulnak a szemeim.

-Tessék?

-Ja, öhm..semmi. Amúgy Jimin vagyok.-barátságosan nyújtja felém a kezét, amit én szinte egyből el is csapok és mérgesen nézek rá, hisz most már tudom honnan ilyen ismerős.

-Mit keresel itt?-morogva kérdezem tőle, amit meglepett szemekkel konstatál, majd mintha kicsit meg is ijedt volna tőlem, lassan hátra lép egy lépést.
-Kérdeztem valamit! Mi a francot keresel itt és honnan tudod hol lakom? Jeongguk mondta meg? Nálad bujkál vagy mi a franc? A cégnél azt mondták, hogy el kellett utaznia de nálad van igaz? Kerüljön csak a szemem elé, esküszöm ki tekerem a nyakát!-idegesen szorítom ökölbe a kezem, a fiú pedig egyre ijedtebben néz rám.
-Miért téged küldött?! Nem mer elém állni vagy mi a fene? Megint csalódnom kell benne! Miért csinálja ezt?-arcom lángba borul a dühtől, szemeimből pedig ismét folyni kezdenek a sós cseppek.

-Taehyung kérlek nyugodj meg.-suttogja felém a fiú nyugodt hangon, és kezével ismét felém nyúl, de ugyan úgy mint az előbb, el csapom magamtól.

-Hogy a faszba nyugodjak meg? Itt vagy te, akit az a férfi vitt ágyba akit szeretek! Hogy van pofád ide jönni, és neki hogy van pofája maga helyett mást ide küldeni? Nem szégyellitek magatokat? Szeretnétek látni a szenvedésem vagy mi?! Örültök, hogy a padlóra kerültem? Ráadásul megint miatta!-hangosan sírok, Jimin pedig habozás nélkül lép elém és magához ölel.
Egy pillanat erejéig le fagyok és bambán pislogok magam elé, majd amint észhez térek, meg próbálom el tolni magamtól, de csak jobban szorít magához.
-Engedj el!-hangom erőtlen, kezeimet pedig lassan le engedem magam mellé. Nincs több energiám.

-Kérlek hagyd, hogy mindent meg magyarázzak. Ígérem nem bánod meg.-lassan el hajol tőlem, de vállaimat még mindig fogja, és halványan el mosolyodik.

Néhány percig csak csendben állok előtte, majd miután el döntöttem magamban, hogy több vesztenivalóm már nincs, lassan bólintottam és be engedtem Jimint a lakásba.

Le ül a kanapéra, én pedig a vele szemben lévő fotelba, majd idegesen kezdem szuggerálni a nyugodtságot tükröző szőkeséget. Arca és kisugárzása láttán, lassan sikerül nekem is meg nyugodnom, így hát veszek egy mély levegőt és bele süppedek a kényelmes ülőalkalmatosságba.

-Meg nyugodtál?-arcán egy halvány mosoly csücsül, ami kezd egy kicsit idegesíteni.
Hogy lehet ennyire pozitív és nyugodt még ilyen helyzetben is?
Némán bólintok, ő pedig egy nagyot sóhajt, majd mélyen a szemembe néz.
-Figyelj Taehyung. Most el mesélek mindent, és szeretném ha nem szólnál közbe.-komoly hangneme kissé meg lep és fejemmel hátra is hőkölök, de azért bólintok.
-Először is, sajnálom azt az estét. Mind ketten meg bántuk és Jeongguk helyében is bocsánatot kérek. Igen le feküdtünk, de csak mert ideges volt és igazából rajtam töltötte ki a dühét, utánna meg beszéltük és..

-Na várj!-szakítom félbe Jimin hadarását és értetlenül nézek rá.
-Mi az, hogy ideges volt? És miért bosszúból vitt ágyba?

-Mert haragudott rád.-még értetlenebbül nézek a fiúra, ezért inkább folytatja.
-Táncoltunk, beszélgettünk aztán el ment nekem egy italért, viszont utánna már idegesen jött vissza és üres kézzel, aztán maga után húzva vezetett ki a szórakozóhelyről, miközben azt hajtogatta, hogy menjünk fel hozzám. Nem értettem miért viselkedik úgy ahogy, de nem ellenkeztem mivel bennem is volt már jócskán alkohol. Meg történt az aminek nem kellett volna, és tényleg sajnálom helyette is. Másnap reggel meg beszéltünk mindent és igazából barátok lettünk. Azóta esküszöm, hogy nem történt köztünk semmi.

-Mégis hogy hihetnék neked?-kételkedve nézek a velem szemben ülőre, aki szavaim után nyugtatóan el mosolyodik.

-Ő segített be vallani az érzéseimet annak akit szeretek.-Jimin biztató vigyorral az arcán vizslat, én pedig meglepetten nézek rá.
-Tudom, hogy fura meg minden, de hidd el, hogy nem jelentett egyikünknek sem semmit. Ő le vezette a feszültséget, én meg be voltam rúgva és túlságosan el vitt a hév. Ne haragudj.-bűnbánóan néz rám, én pedig már kezdem el veszíteni a fonalat.

-Mégis miért kérsz bocsánatot? Elvégre nincs hozzá közöm. Nem vagyok én senkije, hogy szabadkozz.-hanyagul vállat rántok, hisz ez az igazság.

A szex kapcsolatot és a tényt, hogy ismét bele zúgtam az egykor volt legjobb barátomba akit utálnom kéne, nincs hozzá közöm.

-Hidd el, több közöd van hozzá mint gondolnád.-kijelentésére sokadjára is meg lepődök, majd elő vesz a zsebéből egy sárga borítékot és fel kel a kanapéról.

Felém nyújtja, amit lassan el veszek tőle és fel nézek rá.

-Ebből mindent meg fogsz tudni.-a fiú bíztatóan mosolyog, majd el indul a kijárat felé. Némán követem szememmel alakját, de még mielőtt el tűnne a folyosón, hátra néz rám.
-És ne aggódj. Nem bujkál nálam. Tényleg el utazott.-Jimin int, majd néhány másodperc múlva már csak az ajtó nyitódását, majd csukódását hallom.

A borítékra nézek, s minden habozás nélkül ki is bontom.

~~~~~~~~~
Na hello bello!👋🏻
Már jó rég nem voltam fent ezen az appon, viszont már néhány napja szemezek vele és bűntudatom is lett amiért nem jelentkeztem semmivel.:(
Mivel eléggé le köt a suli és néhány magánügyi dolog, kevesebb időm és kedvem van az íráshoz amit nagyon sajnálok:(
Már jó néhány napja neki álltam az Epilógusnak de mindig csak egy-két mondatot fűztem hozzá.
Egyben elég hosszú lenne az Epilógus rész a többihez képest, tehát úgy döntöttem, hogy ketté szedem és az első részét most teszem ki, mivel fogalmam sincs, hogy legközelebb mikor lesz erre alkalmam/ időm mostanában, bár próbálok igyekezni és előbb hozni az utolsó részt. Addig is minden jót nektek!💜💜💜