Break me! (Jikook)

Vajon ha tudtad volna...

Kecses léptekkel, finoman léptem be, a vörös színekbben úszó szobába.

Az egész helyiséget homály fedte.

Az én hibám volt.

Néhol füstölők, máshol gyertyák sorakoztak az asztalon, a padlón, a kellemesebb hangulat elérése  érdekében.

A plafonról, a bútorokról vörös, selyem, máshol áttetsző lehelet vékony függönyök, lógtak alább.

Nem szabadott volna akkor elengednem téged. Vasmarokkal kellet volna tartsalak magam mellet.

Az egész szobát, kellemes vanília illat lepte be, mi keveredve, a férfi parfümével érdekes, egyben erotikus hatást kölcsönzött a helynek.

Hiszen csúszós volt az út.

Lassan, kimérten lépkedtem.

Már csak a híradóból értesültem a halál híredről.

Talpam szinte nem is érintette a vér színét idéző puha szőnyeget.
Mintha nem is jártam, hanem lebegtem volna.

“Medöbbentő hírek ; Egy alig 18 éves fiú, vesztette életét ma, a késő esti órákban Szöul utcáin, mikor még eddig ismeretlen okokból neki hajtott egy útmenti fának. A benzin szivárgása, és az autó vezetékes hálózata okozta szikrák miatt, a gépjármű szinte azonnal lángba borult. A mentőszóvivő szerint esélytelen lett volna ilyen gyorsasággal kimenteni a fiatal éveiben járó férfit. Szinte azonnal halálos égési sérüléseket szenvedett..."

A szoba közepén egy hatalmas francia ágy helyezkedett el, minek mind négy szögletéből, egy-egy  vékony oszlop magasodott a plafon felé.

Azt ígérted másnap elmegyünk együtt a vidámparkba. Annyira lelkes voltál.
Azt ígérted, amint haza érsz üzensz.

Már sosem üzentél. És én ezért gyűlöltelek.

Ezeken is mind vörös függönyök voltak felaggatva, mik némileg takarták az ágyat. Mellete pedig egy vékony vasrúd álldogált egymagában.

Gyűlöltelek amiért magamra hagytál, de eközben szenvedtem is.
Fogalmad sincs hány éven keresztül, hány éjszakát sírtam át miattad.

Olyan volt ez, mintha ez lenne az oroszlán barlangja.
Egy bűvös, erotikus hely, már csak az a kérdés, ki is az oroszlán...

Emlékszel az első találkozásunkra?
Minden olyan volt akár csak egy gagyi tini filmben.
Én voltam a suli strébere, az a gyerek akit mindenki basztatott, te pedig a népszerű srác, akit egy egész baráti tömeg rajongott körül.

Közelebb érve, az ágyon megpillnatottam egy férfit.Félmeztelenül támaszkodott egyik alkarján,és engem szugerált.

Te megláttad bennem azt, amit azelőtt senki más sem.
Igaz, tiszta szívből jövő szeretetet kínáltál, az én szívemért cserébe.

Nyeltem egyet, bár ezt nem láthatta az arcomat, és a testem többi részét eltakaró vörös fátyol miatt.

Veled vesztettem el először. Neked adtam az ártatlanságom. A testem, és lelkem. Mert megbíztam benned. Úgy bíztam benned, mint senki másban. Te voltál a mentőövem, a végtelen óceán közepén.

Csipőmet kecsesen ringatva lépkedtem, miközben a fátyol alól elő bukkant az egyik combom, megmutatva magát a nagy világnak.
Szemérmetlenül végig mért tetőtől-talpig, majd pimaszul elmosolyodott.

Ekkor vettem észre, a nadrágján lévő hatalmas dudort.

Hányinger.

Soha senki mással nem akartam lefeküdni rajtad kívül.

Ugye tudod?

Ugye tudod hogy ezt mind csak kényszerből tettem?

Én, sosem izgultam fel senki másra rajtad kívül.
Csak te voltál képes beiindítani az érzékeim. Felperzselni a bőröm, eljutattni oda, ahova senki más.

Ugye tudod?

Amint elé értem, felhajtottam az arcom előtt lévő anyagot, s óvatosan az ölébe ültem.
A férfi nyakára hajoltam, míg Ő bevezette hideg kezét a szinte átlátszó vörös fátyol alá.
Éreztem, ahogy a testem megborzong, ahogy végig fut a fejem bubjától a lábujjam hegyéig a libabbőr, de nem a kellemes értelemben.

A fenekem, a derekam markolászta, néhányszor rá is csapott, miközben mocskos megalázó dolgokat sutogott a fülembe.

Pár perc után már teljesen meztelenek voltunk. Belém vágta magát, nem finomkodott. Szemeim fájdalmasan összeszorítottam.
Nem volt jó, ahogy az előzők sem, és ahogy valószínűleg az ezutániak sem lesznek azok.

Akárhányszor lefeküdtem valakivel, csakis rád tudtam gondolni.
Az édes mosolyodra, az ölelő karjaidra, mik mindig szorosan fonódtak a derekam köré, csókjaidra, amilyen gyengédséggel értél hozzám minden egyes alkalommal.

Vajon ha tudtad volna ezeket, ha tudtad volna min mentem keresztül, hogy mennyire undorodtam magamtól, és ettől a helyzettől, annak ellenére is összetörsz?