Break me! (Jikook)

Jóleső fájdalom

Kitudja már hányadszorra ropogtattam ki ujjaim az elmúlt 10 percben.
Idegesen pásztáztam körbe az üres iskolai folyosót. Már réges rég becsengettek a következő órámra.

De én mindig kötöttem az ebet a karóhoz, ha rólad volt szó.

Nem mozdultam.

Elfog jönni. Megígérte. Eljön.

Alig egy hónapja ismerjük egymást.

Titokban találkozgattunk az iskola hátsó udvarán.

Együtt mentünk haza.

Megnyíltam neked.

Már az első pár napban.

Éreztem, hogy benned megbízhatok. Ódákat zengtem a piti kis életem minden kicsinyes részletéről te pedig tagadhatatlanul minden egyes pillantot kihasznaltál, hogy nekem szenteld a figyelmed.
Mintha tényleg komolyan érdekelt volna a mondandóm.
Mintha minden pillanatot megakartál volna ragadni, minden apró kis morzsára emlékezni szerettél volna az együtt töltött időkből.
Mintha tudtad volna, hogy az időd véges.

Mindig kíváncsi, csillogó szemekkel figyeltél akkor is, mikor én nem is voltam tudatában annak, amit teszel.

Aztán egy pénteki estén, az utcánk végében, egy régi városi lámpa alatt elcsattant az első csókunk.

Egy olyan lámpa alatt, ami már sok mindent megélt. Vihart, szelet, háborgó időket, tavaszt, nyárt. Látott annyi embert, és annyi történetet tudna mesélni.

Köztünk a miénket is.

Bizonyára másnak az csak egy szokványos utcasarok, egy regi kopott lámpával a szegletében, de nekem az a hely volt minden.

Az a hely volt a mi szerelmünk kezdetének színhelye, és akárhányszor elhaladtam mellete az évek során eszembe juttatták azokat az édes pillanatokat, amiket veled tölthettem ott.

Egy kar fonódott a kezemre, s hátulról berántott egy sötét helyiségbe.
Ijedtemben sikkantottam egyet.
Hevesen szívtam be, és fújtam ki a levegőm.
Nagyon megrémültem, hiszen azt hittem talán Chowon, és a bandája talált rám ismét.

-Shhh, Jimin nyugi...nyugi, én vagyok az.

Suttogtad a sötétben, majd felgyúlt a lámpa.

Szertárban voltunk csak te és én .

A bejárathoz nyúltál, és forditottál egyet a kulcson, majd kacéran rám néztél.

-Azt hittem el sem jössz.

Néztem rád pirulva, mint valami szűz lány.

-Kis butus. - Paskoltad meg a fejem bubját. - Hiszen megígértem nem? Mindig eljövök. Mindig visszatérek hozzád kis hercegem.-Kuncogtad, majd a hátad mögül előhúztal egy szál margarétát, és átnyújtottad nekem. - Azért késtem, mert ezt kerestem. Rád emlékeztet.

Még mindig paradicsom vörösen, vettem el a virágot, s az orrom alatt szégyenlősen elmotyogtam egy köszönöm-öt.

Az volt az első alkalom, hogy valakitől virágot kaptam.

Ujjaiddal felemelted az arcom, miközben egyik kezeddel fejem mellet támaszkodtál.

Féloldalasan elmosolyodtál. A szemeid megteltek szeretettel.

-Gyönyörű vagy. Annyira kibaszottul gyönyörű vagy. Bár tudom fiúra nem illik ilyet mondani. Sok lány irigykedne rád tudod? - Kuncugott. - El sem hiszem, hogy nem találtam rád eddig. - A tekinteted megbabonázva ivódtak az enyémbe, miközben kisimítottál egy tincset a szememből - Szép vagy Jimin, borzasztóan. És ezt a szépséget, ami megadadott neked, sokan kifogják még használni.