Ifjúságom Története | Levi Ackerman x Reader |

Nem vagy szörnyeteg

- Fynn vagyok, és Martha küldött. - újra hallottad a számodra nagyon is kedves nevet, de a megszeppenéstől megszólalni se tudtál, hirtelen eszedbe jutott, amit Martha mondott mielőtt elment: "Légy bátor és kedves", így erőt merítve magadon megszólaltál.                   
- (Neved) vagyok.
- Örülök a találkozásnak, (Neved), már sokat hallottam rólad- mondta Fynn egy nagyobb, megnyugtató mosollyal az arcán. - Tudod.. Én miattad jöttem, mint mondtam, Martha azt mondta van itt egy különleges kislány, mindenképpen kiviszlek innen, rendben? Csak még nem tudom hogyan.. - mondta zavart nevetéssel, mivel egyre jobban bíztál Fynnben közelebb mentél a rácsokhoz.
- Miért nem repültél el? - kérdezted.
- Tessék? - nézett rád zavart mosollyal Fynn.
- Hát vannak szárnyaid...- felelted a földet pásztázva.
- Ó, hogy azok- kacagott - azok csak a ruhámon vannak, a Felderítő egység jele, de ettől függetlenül tudok repülni, csak nem szárnyakkal.
- Megmutatod?- kérdezted csillogó szemekkel.
- Haha, megmutatnám... Ha nem vették volna el a felszerelésem... És nem lennénk itt.. - mondta komoran. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik, valószínűleg azon, hogy hogyan juthatnátok ki.
A pár perce tartó csöndet te szakítottad meg.
- Azt mondták, hogy meg kell öleljelek.. - mondtad elhalkuló hangon, mire Fynn kikerekedett szemekkel nézett rád, félt.
- Egyáltalán tudod mit jelent? - tette fel a kérdést óvatosan.
- Igen... De undorító egy tett. Nem vagyok ilyenre képes, főleg nem olyannal, aki nem ártott nekem. - ekkor Fynn arca kicsit megenyhült.
- Persze, hogy nem hiszen nem vagy szörnyeteg. -ennek hallatán záporozni kezdtek a könnyeid. - Jajj, most mi a baj?! - kérdezte ijedten.
- Csak az, hogy eddig azt mondták nekem az vagyok... - mondtad miközben törölgetted a könnyeid. Fynn egy ideig nem szólalt meg, csak kedvesen mosolygott. - Most megölelnélek, de te ott bent vagy, én itt kint, és még meg is vagyok kötve. - röhögte ki saját magát. Ekkor te az ajtóhoz álltál és lassan kinyitottad, Fynn csak döbbenten nézett, miközben te lassan felé sétáltál, majd megálltál előtte. - Most komolyan mondod, hogy végig nyitva volt? Miért nem oldoztál ki? - kérdezte meg mindig szájtátva.
- Hát mert féltem tőled, olyan fura hangokat adtál ki! - kérte ki magadnak egy lábdobbantással egybekötve. Fynn erre csak elröhögte magát, míg te elvörösödve, durcás arccal vártad, hogy befejezze.
- Ha látnád milyen arcot vágsz! - mondta még mindig nevetve, már percek óta tartott a nevetése, mikor megszólaltál. - Akkor én most visszamegyek! - mondtad egyre durcásabban, mire Fynn észbe kapott.
- Ne! Befejeztem! Esküszöm. Inkább oldozz ki, kérlek. - mondta egy idétlen vigyorral, mire te közelebb léptél, erre ő a kezét nyújtotta, hogy ki tudd oldani. Ami nem ment a legkönnyebben, és hosszú ideig is tartott, mire ellazult a férfi kezén a kötél szorítása. - Áh, így mindjárt jobb- közben dörzsölgette fájó kezeit. - Innentől megoldom.- ezzel neki is látott a lábáról leszedni a másik kötelet, ami jóval gyorsabban jött le. - Kész is! - tapsolt egyet elégedetten. - És most az ígért ölelés! - mondta miközben  egy hatalmas vigyor közepette, és már a karjaiba is zárt, te meg se mertél mozdulni hirtelen úgy megszeppentél, Marthan kívül nem ölelt még meg ezelőtt senki.
- Jól van és most munkára! - mondta miközben elengedett.
- Munkára? - néztél rá kérdőn.
- Igen, kifogunk innen jutni! - mondta eltökélten Fynn. Megpróbált felállni, de a sérülései úgy tűnik súlyosabbak voltak a kelleténél, így vissza esett a földre. - Hát ez így nehéz lesz. - mondta fájdalmas arccal. - Nem tudod véletlen mikor fognak újra lejönni? - nézett rád kerdőn.
- Azt mondták egy hetet adnak, hogy.... végezzek veled.
- Addig nem is kapsz ennit?- nézett rád hitetlenkedve.
- Nem.
- Ez kész még gyereket is éheztetnek.. Pff. - mondta fújtatva- Kb hány nap telhetett el?
- Egy és fél.- felelted kicsit se biztosan ebben.
Fynn megfogta a vállad és így kezdte: Oké, figyelj, van egy fontos feladatom a számodra, amint látod én most nem vagyok erőm teljében, kénytelen vagyok pihenni mielőtt bármit is teszünk. Ha bármi furcsát tapasztalsz szólj nekem rendben? - mire te bólintottál. - Okos kislány vagy te, (Neved) - közben megborzolta a hajad, majd elhelyezkedett és pihent. Te pedig figyeltél, hátha hallasz valamit.
Már sokkal nyugodtabb voltál, mint előtte, teljesen megbíztál Fynnben, és úgy tűnik ő se fél tőled. Nagyon furcsának találtad, hogy ő ilyen kedves veled.. Vajon kint sokkal kedvesebbek az emberek? Mi lesz veled, ha kijutsz innen? Mi van ott kint? Ki fog veled lenni? Annyi sok kérdés kavargott benned és közben rettegtél a kinti világtól, a Mallard családtól, igazából mindentől. Hirtelen elöntött téged a fáradtság  és úgy döntöttél te is pihensz inkább, így elmentél a kis takaródért , amit ráterítettél Fynnre és te a neki dőlve elaludtál.

Mikor felébredtél lépteket hallottál a pince bejárata felől, megfordultál, hogy szólj Fynn-nek, de ő nem volt ott, ijedtedben a sarokba kucorogtál és a takarót magad elé húzva vártad, hogy ki jön le.
- Nyugi, csak én vagyok, próbáltam hallgatózni. - mondta, miközben odasántikált hozzád, látszott rajta, hogy nincs jól, és gyenge, de valamivel kipihentebb.
- Fáj? - kérdezted tőle.
- Hát nem a legkellemesebb. - felelte közben próbált minél finomabban leülni melléd. Csendben ültetek egy ideig, mire Fynn megszólalt újból.
- Mondd csak azaz egy kijárata van a pincének? - bökött az ajtó felé.
- Nem, mielőtt Martha elment mutatott egy másikat is. - Odasétáltál a rácshoz, és felemelted azt nagy nehezen, közben Fynn is odaért és benézett a szűk járatba. - Ez jó is lesz majd, maradj itt. - és elindult, te pedig vártad. Sokáig tartott neki az út, így sérülten, mikor visszatért látszott rajta, hogy elfáradt.
- A végén lévő rácsot sikerült felnyitnom- ekkor neked felcsillantak a szemeid- viszont... Úgy tűnik őrök vannak kb minden felé, gondolom Mallard állította őket oda miattam, biztos fél attól, hogy mások is megjelennek az egységtől, hogy megkeressenek. - te csak hallgattad a gondolatmeneteid, nem is igazán értetted miről beszél, csak figyelted, ahogy gondolkodik. Ismét feléd fordult és szembe állított magával- Figyelj... Az őrök miatt nem tudlak most elvinni.. Túl gyenge vagyok, hogy megvédjelek, de én elmegyek és ígérem mielőtt lejárna az egy hét visszajövök és hozok segítséget is, rendben? - látszott rajta, hogy nem szívesen teszi ezt, az arca aggodalommal volt teli.
- Rendben- mondtad bár féltél.
Fynn ezután elmondta a tervet, hogy ő az éjszaka közepén fog kiosonni, és azt is, hogy te mindent csinálj úgy, ahogy azt Mallard elvárná, tehát ha véletlen előbb jönne le valaki, akkor el kell hitetni vele, hogy elvégezted, amit várt tőled.

Miután elcsendesedett a ház Fynn kinyitotta a rácsot hátra fordult és biztosított arról, hogy vissza jön érted. Miután elment te visszacsuktad a rácsot, bementél a celládba és igyekeztél mindent úgy tenni, ahogy Fynn mondta és probáltál elaludni.

(2021.06.06.)
RR🌹