Ifjúságom Története | Levi Ackerman x Reader |

Légy bátor és kedves

Az eset óta eltelt pár nap, de te nem hagytad el a celládat, nem jött a Doktor se, és téged se vittek a család elé. Csak Martha jött le hozzád, ennivalót hozni és, hogy ne legyél egyedül.
A mai napon is eljött úgy, mint mindig, pontosan.
- Szia Kicsi, éhes vagy már? - kérdezte kedvesen. Mire te szerényen bólintottál egy kis mosollyal. Miután ettél, az asszony mindig felolvasott neked, ma egy képes könyvet hozott neked el, és abból mesélt. Csodálattal nézted a könyvet, a betűket, a képeket mindet.
Ezt látva Martha elmolyodott.
- Látom szereted a könyveket. Ez a fiamé volt, ő is nagyon szerette annak idején. - mondta nosztalgiázva, majd feléd nyújtotta.
- Neked adom, így nem fogsz unatkozni, ha nem vagyok itt, nézegetheted a képeket.
- K-köszönöm! - mondtad, miközben elvetted a könyvet. Körül néztél a szobádban, hogy hová tehetnéd, ahol nem esik baja, a szobadban az ágyadom kívül, volt egy kis asztal egy székkel, pár darab jobb időt is megélt játék, és egy láda, benne azzal a pár ruhával amivel rendelkezel. Végül a ládába tetted a ruháid tetejére, így biztos nem esik baja.
Martha eközben végig figyelt téged, mikor visszafordultál, láttad a szomorú mosolyt az arcán, amit mindig látsz rajta, amikor rád néz.
- Ne haragudj, hogy ennél többet nem tudok tenni érted... - mondta úgy, mintha ő tehetne a helyzetről.
- Legszívesebben kivinnélek innen, legalább egy kis időre... - ekkor felcsillant a szeme az asszonynak.
-Miért is ne, a kert hátsó részében úgyse lát meg téged senki. - mondta izgatottan, csillogó szemekkel.

Kézen fogva mentetek fel a lépcsőn, ahol Martha résnyire kinyitotta a pince ajtaját és kilesett azon.
- Nem lesz ebből baj? - kérdezted miközben meghúztad a szoknyáját, hogy figyeljen rád.
- Dehogy lesz Kicsim, csak egy kis séta! - mondta mosolyogva. Ezután újra megfogta a kezed és a konyhán át kivitt a kertbe, volt ott pár virág és egy-két fa.
Martha leült az egyik fa tövébe és figyelte, ahogy te fel- alá járkalva fedezet fel a kert ezen részét, majd te is csatlakoztál hozzá és leültél mellé, aztán az ölébe hajtottad a fejed , míg ő simogatott. Kicsivel később elaludtál.
Talán fel órája aludhattal, a kellemes tavaszi időben, amikor egy női hangra riadtál fel:
-Maga mégis mit csinál? - a hang irányába néztél és akkor megláttad a ház Úrnőjét, hirtelen felpattantál és a fa mögé bujtál.
-E-elnézést asszonyom, én csak..- kezdte Marta.
-Te csak mi? Van fogalmad róla mit tettél? Megláthattak volna! Tán azt akarod, hogy a férjemet lecsukják?
-D-dehogyis asszonyom, csak azt gondoltam, hogy jót tenne a kislánynak a friss levegő..
-Te csak ne döntsd el mi jó ennek- mutatott rád undorral az arcán.
- Asszonyom ez így nem helyes.. Ő csak egy kisgyerek! Kérem legyen szíve, hisz Ön is anya. - Erre a mondatra az asszony mérhetetlen dühbe gurult és kidagadt a homlokán egy ér.
- Igazán? Akkor megmutatom mekkora is az én szívem. Majd a férjem elbeszélget veled, de sok jóra ne számíts! 'Ezt' meg vidd a helyére azonnal! - mondta veled biccentve.

Martha úgy tett, ahogy az asszony parancsolta, visszavitt a pincébe,and eltűnt. Telt múlt az idő, de ő még mindig nem jelent meg, vacsora idő is eltelt talán, mikor halk lépteket hallottál. Martha volt az, halkan odasétált az ajtóhoz és kinyitotta azt, majd leguggolt éled.
-Figyelj Kicsim, ne haragudj rám, de nem lehetek már többet veled.. -kezdte suttogva.
-De miért nem?
-Mert meggondolatlan voltam.. Nem szabadott volna kivinnem téged fényes nappal, meg kellett volna várnom az éjszakát, így most nehezebbé tettem a helyzeted.. Kérlek bocsáss meg.. - könnyeivel küszködve átölelt, majd folytatta- Nekem most el kell mennem, de előtte mutatok valamit. - megfogta a kezed és kivezetett az ajtón egy fal felé, ahol volt egy rács, felemelte, majd így szólt:- ezen a rácson keresztül kijuthatsz a birtok határában lévő fal mellé, de csak akkor használd ha veszélyben érzed magad, kint lehet még ennél rosszabb is vár rád, ha megtudják ki is vagy..
- Miért? Ki vagyok?
- Egy bátor gyermek.- közben megsimogatta az arcod aztán maga felé fordított- Jegyezd még amit mondok. Légy bátor és kedves és akkor nem érhet baj sose. Rendben?
- Rendben. - válaszoltál engedelmesen.
Ezután visszavezetett a szobádba és mégegyszer megölelt, majd a zsebéből kihúzta az ajtód kulcsát.
- Ezt gondosan rejtsd el! Vigyázz magadra, kérlek! - mondta, miközben egy könnycsepp végig futott az arcán. Ezután felállt és a lépcsőhöz igyekezett, de onnan még visszafordult és integetett.
- Majd még találkozunk! -ezzel a mondattal el is hagyta a pincét, közben te fel se fogtad mi történik. Bezártad az ajtód és a ládában lévő könyve helyezted a kulcsot. Az ágyad felé vetted az irányt, de az egyre homályosabb lett a könnyeidtől, miután elérted, magadra húztad a takaród és csendben álomba sírtad magad.

(2021.03.28.)