Ifjúságom Története | Levi Ackerman x Reader |

Szárnyak

Teltek a napok, amióta Martha elment, de téged azóta se látogatott senki, csak reggel és este.
Egyik éjjel, nagyon kíváncsi lettél, hogy milyen lehet a rács mögötti alagút végén. Lassan kiosontál, igyekeztél minél halkabb lenni, nehezen, de felemelted a rácsot és bemásztál alatta.
Egy nagyon hosszú, sötét járatban találtad magad. Tapogatózva, négykezlab elindultal, egy kis idő után a végéhez értértél, viszont ott is rács fogadott, és azt nem volt olyan egyszerű felemelni, nem ment neked, beragadt. Próbáltad lábbal feszíteni, amitől egy kicsit megmozdult, de ennyire ment csak. Ezért inkább átölelted a térded és ki néztél a rácsok között. Az ég tiszta volt, tele csillagokkal, alatta egy nagyobb mező, távolban pár ház. Miután kinézelődted magad, vettél még pár mély levegőt, aztán visszaindutál a dohos pincébe. Halkan leeresztetted a rácsot, visszazártad az ajtót, majd elaludtál.
Ezt a kis kalandot megismételted minden éjjel, így jobban birtad a bezártságot, viszont magányos voltál.
Egyik nap, miközben valaki lejött a pince ajtaján(éppen a reggelit hozták), egy beszélgetés csapta még a füled:
- Jó napot Uram! Mit tehetek Önért? - kérdezte a ház asszonya nyájasan, azonban észrevettél egy kis félelmet a hangjában.
- Jó napot asszonyom! Szeretnék a férjének feltenni pár kérdést. Az asszony elküldött egy cselédet a férjéért. Közben a cseléd éled rakta az ételt, és várta amíg megeszed, de te direkt lassabban ettél, hogy halld ki jött és mit akar. Nem telt sok időbe mire újra hangokat hallottál.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Mallard Úr, kaptunk egy névtelen bejelentést, ami szerint Önök egy kisgyermeket tartanak fogva, úgymond rabszolgának. Valószínűleg semmi komoly, de azért szeretnék körül nézni. - Síri csend lett, vágni lehetett a feszültséget.
- P-persze Uram! Nézzen csak körbe, akár a padlásig. - mondta Mallard félelemtől remegő hangon. Eltelt legalább 20 perc, te befejezted az évest, így újra magadra maradtál. A történet végén töprengtél miközben az elnyűtt plüssödet szorongattad.
Hirtelen kivágódott a pince ajtaja és siető lépteket hallottál lejönni a lépcsőn, két erősebb szolgáló vonszolt magával egy eszméletlen férfit, mögöttük Mallard.
- Kötözzétek meg! Nem mehet innen ki, tud a lányról. - ekkor rád nézett szúrós tekintetével, és visszasietett a felső szintre. A két férfi is távozott miután befejezték a munkájukat, ekkor te a rácshoz léptél és végig mérted a neked háttal fekvő férfit. A kezei és a lábai össze voltak kötve, de még így se hagyott nyugodni a tudat, hogy ő ott van, így jobbnak láttad, ha zárva marad a cellád ajtaja. Ezután szemügyre vetted a ruháját, fehér nadrágot viselt, térdig erő csizmával, barna kabátján kettő nagy szárny virított. Soha nem láttál még ilyen jelet, ezért elgondolkodtál, hogy vajon igaziak-e, és ha igen ,miért nem menekült el. A férfi vett egy mély levegőt, amitől te megijedve, gyors az ágyba ugrottal magadra huzva a takarót és ölelve a plüssöd, jobbnak láttad inkább a távolból figyelni tovább.

(2021.03.31.)