Ifjúságom Története | Levi Ackerman x Reader |

Fynn vagyok...

Az éjjel nem aludtál sokat, mivel féltél az idegentől, az éjszaka folyamán többször vett pár mélyebb levegőt vagy meg-meg remegett, de nem ébredt fel.
Reggel a szokásos időben lehozták a reggelid, közben megnézték a férfit, miután megállapították hogy él, visszamentek az emeletre. Kis idő elteltével maga a ház ura jelent meg, látszott rajta, hogy retteg, felváltva nézett rád és a földön fekvő férfire. Közben a pincébe lépett egy szolgáló.
- Mit fog tenni Uram?
- Még nem tudom, de nem engedhetjük el. - mondta aggódva Mallard.
- Tartsuk fogva? És bánjunk úgy vele, mint a lánnyal?
- Nem. Semmiképp nem maradhat itt, de szabadon se engedhetjük.
-Úgy érti öljük meg? - kérdezte hirtelen a szolgáló.
- Nem mi, hanem a lány. - biccentett feléd, majd folytatta- Nem maradhat nyoma annak, hogy ez a katona itt lett megölve, a lány el tudja intézni, és se a lányról se a katonáról nem fognak tudni az emberek.
- Ön szerint képes rá? Képes megtenni?
- Kénytelen lesz.. - mondta Mallard miközben közeledett a cella felé- Hallottad mi a dolgod. Ha megteszed többet jöhetsz ki a pincéből, többet lehetsz az emeleten vagy a kertben is. De ha nem... - tudtad mit jelent, de azt is tudtad képtelen leszel megtenni.
- Ne adjatok neki élelmet egy hétig, ne látogassatok, akkor biztos megteszi, az éhség ilyen szörnyetegnél nagy úr- utasította a szolgát, és ezzel távozott.
A szolgáló kinyitotta a ketreced, majd ő is visszatért az emeletre, még hallottad, hogy bezárja a pince ajtaját aztán minden elhalkult. Rettegtél, mind az eszméletlen idegentől, mind a  családtól, hogy mit fognak tenni, ha nem hajtod végre a feladatot.
Gondolataidból a férfi mozgolódása szakított ki, ijedtedben gyors a cella ajtajához szaladtál és sebesen bezártad azt, visszaugrottál az ágyba és onnan figyelted a történéseket.

Eltelhetett legalább egy nap, senki nem jött le, és a férfi se tért még magához. Azon gondolkodtál, miként tudnád elhitetni a családdal, hogy végeztél az idegennel. Bármennyire is tartottál tőle nem lettél volna képes ölni. Egyszercsak arra lettél figyelmes, hogy a férfi kezd magához térni, nehezen de sikerült felülnie és a falnak döntötte a hátat, a keze és a lába még mindig meg volt kötözve. Pont szemben ült veled, és egymást néztétek. Majd hirtelen megszólalt.
- Ne félj! - mondta megnyugtató hangon , egy szelíd mosoly kíséretében. Az arca sebes volt látszott hogy bántották, fájdalmai is lehettek, sápadt volt és gyenge. - Ugye te vagy az, akiről Martha beszélt? - az ismerős név hallatán elszállt minden félelmed, amit a férfi jelenléte okozott, csak tágra nyílt szemmel nézted őt. A férfi látva a döbbent tekinteted, folytatta- Fynn vagyok, és Martha küldött.

(2021.06.05.)

Sziasztok bocsi, hogy ennyit késtem 😅 csak túl sok lett a suli hirtelen.. Mostantól igyekszem rendszeresen hozni a részeket. 😁
Köszönöm, ha továbbra is követed!

RR🌹