Ősi Szellemek városa (Démoni vétek 1.) 18+

2.fejezet: Virágválság

November 12.

-Cristina! -szólt Emma a barátnőjének. -Szerinted Jane kedvelni fogja a harangvirágot? Sosem voltam jártas a virágok terén, szóval most szólj ha nagyon mellé trafáltam. -hadart Emma. Füle mögé egy félig megrágott sárga grafitceruzát rakott. Egy régi faasztalnál ültek, s írogatták fel egy lapra, hogy mi minden kell még holnapra.
-Öm, hát nem is tudom. Nem lehetne inkább tulipán? -vetette fel Cristina.
-Jaj, nehogy! Isabelle allergiás a tulipánra!
-Tényleg, igaz. Akkor talán..
-Sziasztok lányok. -Kieran lépett be a terembe széles mosollyal az arcán. Titokban jött el Tündérföldéről, hiszen az Ellentündérek Királya nem mászkálhat ide-oda ahova csak akar. -Szerintem Janenek a szegfű tetszene leginkább. Van is Tündérföldén néhány különlegesebb színű. Talán elhozhatnék párat ha gondoljátok. -vigyorgott a férfi.
-Köszönjük szépen Kieran, nagyon kedves vagy, de... -kezdte Emma.
-Kérjük szépen őket! -mondta Cristina, majd megcsókolta a sötétkék hajú tündért.
-Remek, akkor szedhetjük le ezt a rengeteg harangvirágot mindenhonnan. Szó szerint. Mindenhonnan. -dörmögte Emma, majd masszírozni kezdte fáradságtól karikás szemeit.
A nő már megszokta, hogy Christina nem csak egy férfivel van. De mióta Mark meghalt, a nőnek csak Kieran maradt.
-Nekem sietnem kell vissza, de holnap is eljövök! -szólt a tündér, majd kilépett a teremből, és felpattant tündérlovára. Tina és Emma már csak a halvány fényt látták a kék égbolton.

———————

-Azt hiszem elég mára a játékból! -szólt oda Clary a gyerekeknek. Az Intézet könyvtárának parkettáján ültek mind hárman. A nő megsimogatta Adam és Jane fejét. Adam Clary és Jace fia, sötétvörös hajjal, benne arany tincsekkel, és sötétbarna szemekkel. Széles álla komolyságot tükrözött. Pedig még csak kilenc éves volt. Cseppet sem hasonlított a nővérére. Lucienak világosbarna haja volt, és világoszöld szemei. Leginkább az anyjára hasonlított.

Pár éve elmentek Londonba meglátogatni Tessát, és Jemet, akik akkor épp az Intézetben tartózkodtak. Mikor beléptek, Adam azonnal észrevette a fehér ruhában álló szőke hajú nőt a kandalló előtt. Ahogy Jace is, és Lucie is.
-Adam, Lucie ő itt Jessie néni. -mutatta be nekik a nőt.
-Ti kivel beszéltek? -kérdezte Clary.
-Ezt a helyet egy szellem őrzi. Egy régi családtag. -válaszolta Tessa.
Jessamine mosolyra húzta a száját ez hallatán.
-Te nagyon hasonlítasz valakire. -szólalt meg a szellemnő. -Egy régi barátra. Henry. Henry Branwellre.
-Anya! Jessie azt mondta, hogy Henry Branwellre hasonlítok. Ki ő?
Clary felkapta a fejét a név hallatán.
-Ő az egyik felmenőm. Sajnos nem sokat tudok róla... annyit mondtak hogy egy "őrült" tudós volt, és neki köszönhetjük a... portálokat. Igen, a portálokat.
-Neki, és Magnus Banenek. -mosolyodott el Tessa.
-Henry nagyon jó ember volt. Büszke lehetsz arra, hogy rá hasonlítasz. -Jem leguggolt a kisfiú mellé, és megszorította a vállát. A majdnem teljesen elhalványult hegek az arcán még mindig látszódtak. Kedves volt a mosolya.

———————

-Jane, kérlek, muszáj felvenned ezt a ruhát!
-Anya nem akarom! -nyüszített Jane. -Annyira habos, és... és fodros.
-Csak két órát kell kibírnod benne! Utána ígérem átveheted!
-De anya nagyon szúr.
-Húúú! Rendben, akkor ha esetleg felülről leszednénk egy-két réteg selymet... -Cristina ollót fogott a kezébe, és elkezdte nyesni a világos barack színű ruha felső rétegeit. -Aha, így már mindjárt más.
-Hű! Így tetszik! Köszi anya! -puszit nyomott édesanyja arcára.
Mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért. Gondolta Cristina.