Ősi Szellemek városa (Démoni vétek 1.) 18+

11.fejezet: Dominic

Pár nap elteltével Jane tényleg hazatérhetett otthonába. Most az ágyában feküdt, talpát a hideg ágyrácshoz nyomva. Gondolkozott. Én hogyan lehetek boszorkánymester, ha apu félig tündér volt? Meg... meg anya miért nem mondta ezt eddig el nekem? Nem értem. Persze, hogy nem értette mindezeket. Még csak 8 éves volt. Ekkor valami halk zaj zökkentette ki gondolataiból.
Kopp-kopp.
-Ki az? -kérdezte Jane fáradt hangon.
-Szia! Biztos te vagy Jane. -az alak először csak a fejét dugta be a résen, majd teljesen belépett a szobába. Az alak egy kisfiú volt, akinek fekete haja volt, s kék szeme. Első ránézésre alacsonyabb volt Janenél.
-Igen, én vagyok! De te ki vagy? -kérdezte a lány értetlenkedve, miközben felült az ágyán.
-Én Dominic vagyok! -lépett közelebb a lány ágyához, miközben a kezét nyújtotta.
-Szép név! Dominica!
-Én kedves voltam veled! Akkor te miért gúnyolódsz?
-Hihihihi. -nevetett Jane.
-Adamnek igaza volt! Te tényleg egy mini banya vagy! -majd kiviharzott a szobából.
-Azta. Milyen sértődékeny ez a Dominica -ordította utána Jane, de ezt a fiú már meg sem hallotta.

Később Jane lement a földszintre valami ennivalóért. Ma csak Jace és a gyerekek voltak otthon. Simon és Clary démonvadászaton voltak, Isabelle pedig találkozott az anyjával. A konyhát a délutáni fény sugarai töltötték meg. A boltíves ablakokon most cserépbe ültetett árvácskák élvezték a feltöltő napsugarakat. A helyiségbe érve Jane rácsodálkozott, hogy Dominic is lent van.
-Helló, Banya. -köszönt neki a fiú, miközben egy kis vajban sült spárgát falatozott.
-Hali. Ennyire szereted a spárgát? -kérdezte Jane elfintorodva.
-Nem. De Jace nem tud főzni, Clary meg nincs itthon.
-Értem. -válaszolta. Majd pár másodperc múlva kidőlt belőle. -Miért sértődtél meg ma annyira?
Dominic lenyelte az utolsó falatot, és lerakta a villáját.
-Mert nem tudod mi történt velem.
-Mi történt veled? -ez már kiváncsivá tette a lányt.
-Meghaltak a szüleim egy héttel ezelőtt, leégett az egész Intézet, ahol laktam, és még a barátaim is odavesztek. -mondta egyre hangosabban.
-Az Angyalra, Dominic! Miért nem ezzel kezdted? -lágyult el a kislány tekintete.
-Nem kérdezted, én meg nem mondtam.
Jane odaült a fiú mellé az egyik bárszékre.
-Sajnálom Dominic! Remélem megtudsz nekem bocsátani!
Ahogy a kisfiú Jane kócos haját és fekete szemeit fürkészte, rögtön ellágyult a szíve.