Végtelen hajsza-Dream SMP Fanfiction

10. rész [Vége]

A szobában gyilkos csend uralkodott. Ajtaja napok óta ki nem nyílt. A földet beterítette a hatalmas mennyiségű papír és kávés bögre. A poharak száma még régebben növekedett, de már most teljesen megállt. A cetliken kiolvashatatlan írás szerepelt. Az asztalok és szekrények oldalukra fordítva hevertek a padlón. Teljes káosz uralkodott a helységben. Az ablak tárva nyitva volt, így beengedve a fagyos éjjeli levegőt. A párkányon egy férfi ült. Arany hajába néha belekapott a szél. Kék szeme könnyektől csillogott, ahogy az eget pásztázta.
A csillagok fényében egy pár fekete tollakkal díszített madár jelent meg. Fekete szemeiben megcsillant a fehér holdfény. Hatalmas termetére azonnal felfigyelt Phil. A csőrös hangos szárnycsapásokkal landolt a férfi mellett. Az óriási madár károgása mellett elhangzott néhány halk csipogás is. Karmai közül egy aprócska fiókát eresztett ki. Látszólag a sötét pihetollakkal fedett kicsi az ő madárkája lehetett.
-Mi az pajti? Miért hoztad őt nekem?-kérdezte Phil, miközben kezébe vette a picit-Nem tudod felnevelni?
Válaszként kapott néhány károgást.
-Megértem. Vigyázok rá, ameddig elrendezed a dolgokat-biccentett és az állattal az ölében visszamászott a házba. Előkapott egy kartondobozt és megtömte különböző finomabbnál finomabb anyagokkal, majd a fiókát óvatosan belehelyezte. Az szinte azonnal belesimult az új fészkébe és hamar el is szenderült. A férfi mosolyogva figyelte a picit. Mikor megbizonyosodott róla, hogy már alszik, szemét visszavezette a párkányra. Az anya tudta, hogy kicsinyét jó kezek közé adta. Mintha értette volna az ember tekintetében csillogó boldogságot, bólintott egyet, majd némán elszállt. Phil visszafordult a dobozhoz.
-Szóval van egy új porontyom, nemde?-suttogta kicsit szomorkásan. Mutatóujjával óvatosan megsimította a pici tollait, ami apró szárnyaival átkarolta ujjbegyét álmában. A férfi arcára újra mosoly került.
-Remélem sikerülni fog neked elterelni a figyelmem...-egy aprót a lábára szegezett vasra sandított
-Nagyon remélem...

---

A homokos part békésen ölelte körül a hullámzó tengert. A nap megtöltötte fénnyel a tájt. A levegőben friss levegő és tiszta víz szaga úszott. Az apró kavicsok lágyan fogták körül az arra tévedő talpakat.
Techno óvatos és mégis gyors léptekkel közelítette meg a vízen lebegő csónakok egyikét. Karjai között a már rég nem alvó, inkább ájult lányt tartotta. Abba belegondolni, hogy hányszor került már ilyen állapotba miatta, egy kész rémálom volt. Gyengéden behelyezte húgát a hajóba, mikor azonban már szállt volna be ő is, mellőle egy erélyes hangot hallott.
-Technoblade, te egy másik csónakban fogsz utazni!
-Nem engedem, hogy egy légkörbe legyél vele, Quackity-sziszegte.
-Fundy, gondoskodj Willowról. Tubbo, te rendezd a disznót. Én leszek elől-mondta és bepattant az egyik ladikba. Kezébe vette az evezőket, majd hátrapillantott.
Techno kicsit vonakodva, de beszállt Tubbo mögé, szemét persze egy pillanatra sem levéve Willsről. Fundy is beszállt sajátjának mondható csónakjába. Aggódó tekintettel tekintett többször is hátra unokatestvérére. Karja tele volt sérülésekkel és hegekkel. Arca kipirosodott a hidegtől. Tenyere több ezer réteg gyorskötözővel volt bevonva, de a vér még így is átütött rajta.

Most még csak néhány apró sérülésnek és karcolásnak látszódott ez mind, de az, hogy a jövőben ez milyen hatással lesz rá, az már valahogy sokkal érdekesebb.

-Mibe mentem én bele?-motyogta csalódottan Fundy, és tekintetét újra maga elé szegezte.

---

-Óvatosan!-suttogta figyelmeztetve Techno, ahogy Willst kisegítette a csónakból. Hamiskás mosoly terült el mindkettőjük arcán.
-Köszönöm...
-Hé!-szólalt meg bíztatóan a fiú és felemelte állát, hogy egyenesen a kék szemeibe nézhessen. Látszott rajta, hogy szenved a sebei miatt a lány.
-Ez semmiség ahhoz képest, amin eddig keresztül jutottál!-folytatta-Az a kis karcolás a tenyereden nem fogható ahhoz, amit már a hátad mögött tudsz! Minden rendben lesz!
Wills aprót bólintott és kíváncsian tekintett bátyja háta mögé. A látvány azonban nem lepte meg. Már ismerős volt.