Sosem gondoltam Volna (Szünetel)

Maradj

Alex szemszöge:

Lent ülünk a földön a mozi székek közt és a lehető legszorosabban ölelem magamhoz Bellát. Fél, érzem ahogy remeg és hogy sír. Nyugtatásképen a hátát simogatom. Egyszer csak rendőrautók sziréna hangját hallottam meg. De későn értek be a terembe. A fegyveres emberek már elmenekültek.

-Gyere - húzom fel a földről.
- Haza megyünk? - néz rám boci szemekkel
- persze ha szeretnél
- köszönöm - ennyit mondott és a karomba kapaszkodott. Még mindig sokkolt állapotban van.

Beültünk az autóba és indultunk is Belláékhoz. Egész úton nem csinált mást csak kifele bámult az ablakon.

- megjöttünk - fordulok felé miután le állítottam a motort.
- ohm, köszönök mindent. Hétfőn találkozunk. Szia
- én is köszönöm hogy eljöttél velem. Hétfőn akkor. Szia
Elköszöntünk de nem szált ki csak az ajtót bámulta.
- minden oké? - teszem óvatosan Bella vállára a kezem. Kicsit megugrott.
- pe-persze - dadogta de nem nézett rám
- mi a baj? - kérdezek ra halkan. Ekkor végre felém fordult. Szemei könybe lábadtak. Rögtön magamhoz öleltem. (Már amennyire ez egy autóba
lehetséges)
- félek - csak ennyit mondott.
- van itthon valaki? - kérdeztem de erre csak egy fejrázást kaptam.
- maradjak? - erre a kérdésemre felkapta a fejét.
- nem lenne neked probléma ha esetleg itt maradnal? - kérdezte reménykedve
- ha probléma lenne nem ajánlottam volna fel. - erre elmosolyodott
- na gyere - engedem el és átmegyek az ő oldalára és segítek neki kiszállni.

- Kérsz valamit? - néz rám nagy szemekkel Bella
- van itthon tej csokoládé? - kerdek rá
- öhm...van - vaszol egy kis gondolkodás után. - miért?
- isteni forró csokit csinálok, kérsz? - erre egy heves bologatást kaptam. Elmosolyodtam és neki álltam megcsinálni. Ő addig átöltözött majd leült a kanapéra és keresett valamilyen filmet.

Megcsináltam az italokat és leültem mellé. Már a forrócsoki is elfogyott és a film is már jóval a vége felé járt, mikor egy nagyot dörgött az ég.
Bella közelebb csúszott hozzam én meg át dobtam a kezem a vállán és még közelebb húztam magamhoz. Mikor vége lett a filmnek már csak az egyenletes légzését hallottam. Felemeltem és felvittem a szobályába. Mikor le akartam rakni nem volt hajlandó elengedni a pólóm.
- Bella - szólítom halkan. De csak nyöszörgés kaptam válaszul.
- engedj el - suttogtam mosolyogva
- nem - nyöszörögte
- akkor most mi lesz? - kérdeztem még mindig mosolyogva
- maradj - néz rám hunyorogva
- de legalabb had vegyem le a nadrágom - elengedett de csak pont addig amíg be nem feküdtem mellé rögtön hozzám bújt.