Sosem gondoltam Volna (Szünetel)

A váratlan bejelentés

Izgatottan megyek le a szobámból ugyanis anya mondta hogy szeretne valami fontosat mondani. Nagyon kíváncsi vagyok mit szeretne.
- Ülj le kicsim- mondta anya és a kanapéra mutatott.
- Nos apáddal úgy döntöttünk hogy elköltözünk!-mondta izgatottan. Én nem voltam ilyen boldog.
-Hogy???- kérdeztem idegesen
- Ugye most csak vicceltek??
-Nem Bella nem viccelünk- felelte apa.
Na ez remek végre voltak igaz barátaim, boldog voltam erre elmegyünk.
- És hova költözünk?
- Velemér
- Hogy hova??
- Velemér egy kis falucska
- És mikor megyünk??
- Szombaton
- De az már csak két nap
- Igen
Idegesen fel mentem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Írtam legjobb barátnőmnek   Lilinek, hogy mi történt.

Bella: Szia
Lili: szia
Bella: baj van
Lili: mi a baj?????
Bella: el költözünk!!
Lili:miiiii??
Lili: hova???!
Lili: mikor???
Bella: Velemérre
Lili: hogy hova??
Bella: valami faluba
Lili: és mikor indultok?
Bella: szombaton
Lili: de az már csak két nap
Bella; hát ez az

Még vagy egy órát beszéltünk majd elvégeztem az esti rutinom és lefeküdtem aludni.

Reggel az ébresztőmre keltem amit nagy nehezen ki nyomtam.

Összeszedtem magam és elindultam a suliba. Első órám biosz, második matek, aztán töri, angol, irodalom, a nap végén pedig egy tesi.

Haza felé azon gondolkodtam, milyen lehet egy faluban élni. Vajon ugyan ilyenek az emberek, vagy nagyon más a kultúra? Ott vajon mindenki ismer mindenkit? Na majd szombaton kiderül. Nem akarok elköltözni de azért kíváncsi lennék milyen ott élni. Holnap utoljára megyek itt suliba. Még el kell néhány papírt intéznünk. Anya azt mondta a másik iskolába már nagyon várnak. Hát kíváncsi vagyok...

Első könyvem első része. Hamarosan hozom a kövit.