Sosem gondoltam Volna (Szünetel)

Mozi

Ismételten hétfő reggel. Mindenki kedvenc napja. Miután nagy nehezen kikeltem a meleg ágyból és elvégeztem a reggeli rutinom indultam is az iskolába.

Amint beléptem a kapun megláttam Alexekat beszélgetni. De láttam valamit ami mosolyt csalt az arcomra. Barbi Samhez bújva ült a padon. De viszont amin meglepődtem az az hogy Eric nem a baráti körével áldikal valahol hanem épp Alexxel beszélget.

- Sziasztok - köszöntem mikor odaértem hozzájuk.
- Szia- köszöntek ök is

Beszélgettünk meg egy kicsit majd mindenki ment a saját órájára.

- Barbi- súgom oda legjobb barátnőmnek matekórán.
- Igen? - suttog vissza
- Mi van köztetek Sammel? - kérdezek rá arra a dologra ami már egy ideje foglalkoztat
- Hát.... Együtt vagyunk - Mondta szégyenlősen.
- Ez csodálatos - mondtam talán kicsit hangosabban mit kellet volna ugyanis a tanár elég csúnyán nézett rám.
- Kis Bella kérem fáradjon ki a teremből. 10 perc és vissza jöhet. - na de jó
- Elnézést, rendben- ezzel a mondattal kiléptem a teremből.

- Bella? - hallok meg egy ismerős hangot
- Eric? - kérdezek vissza
- Neked nem órán kéne lenned? - teszi fel a kérdést
- Ezt én is kérdezhetném
- Én kérdeztem előbb
- Kicsit hangosabban szóltam meg órán mint kellet volna - fujtam ki egy nagyon levegőt - Na és te? Neked nem kéne órán lenned?
- Dolgom akadt - jelenti ki egyszerűen
- Mi fontosabb az iskolánál?
- Hidd el ez az - és ezzel a mondattal ott hagyott

Miután letelt a 10 perc vissza mentem órára. Suli után haza fele tartottam amikor meghallottam valaki kiabálását.

- Csak hogy beértelek Bella - térdén megtámaszkodva liheg.
- Bocsi Alex - nevetek fel - Nem hallottam hogy kiabálsz
- Semmi gond egy kis sport sose árt
- Szerettél volna valamit? - kérdezek rá. Gondolom nem ok nélkül futott utánnam ki tudja mennyit
- Ja igen. Azt szerettem volna kérdezni, hogy nem lenne kedved elmenni pénteken moziba?
- Dehogynem - válaszolok boldogan. Igazából nagyon örülök neki, hogy elhívott. Szeretek vele lenni, nem tudom mi ez az érzés de jól érzem magam vele és boldog vagyok.
- És mit nézünk ? - kérdezek rá
- Mit szeretnél?
- Valami akció?
- Benne vagyok. Pont vetítenek egyet 19 órakor
- Szuper
- 18 órára megyek érted ha az úgy jó
- Persze tökéletes

Miután mindent megbeszéltünk mindketten elindultunk hazafelé.

A péntek hamar eljött. A héten nem történt igazából semmi izgalmas. Alexekal sokat beszéltünk, Barbiék is jól meg vannak. Én pedig most épp a szekrényem előtt ülök és azon gondolkodok mit vegyek fel. Hosszas gondolkodás után egy térden lyukas fekete nadrág melyből ki van a bokám és egy fehér fekete mintás felső melelt döntöttem. Épp időben lettem kész. Mikor meghallottam a csengőt mint az agyúgolyó rohantam le a lépcsőn.

- Szia - köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán és átnyújtott egy vörös rózsát
- Szia - köszöntem kicsit zavarban
- Mehetünk?
- Igen
Beültünk a kocsiba és elindultunk a mozi felé.

Körülbelül a film felénél jártunk amikor egy kezet éreztem még sajátomon. Lenézek kezeinkre majd rá Alexra aki engem néz mosolyogva. Vissza mosolygok és vissza nézek a vászonra. Szerintem a fejem vörösebb volt mint egy ráké.

Már majdnem vége lett a filmnek amikor egy lövést hallottunk. Ősze rezzenve csúsztam közelebb Alexhez aki fél karjával még közelebb húzott magához.

Mégegy löves és még egy majd csönd. A filmet már az első lövés után megállították. Csönd van a teremben. Hirtelen beront vagy 10 maszkos ember. Mindenki sikítozni kezd (mintha az segítene) és ki rohhan a teremből, már aki ki jut.
- Nem lesz semmi baj - súgja oda nekem Alex és egy puszit nyom hajamba.
Én csak meg jobban bújok hozzá. Nekünk eselyünk sincs kimenekülni mert nagyon messze vannak az ajtók. Lebukunk a székek mögé. Félek. Bevallom nagyon félek. Hirtelen egy fegyvert érzek a fejemhez szegezve.
- Hé! Őket hagyd! - hallok meg egy ismerős hangot de nem tudom beazonosítani kié.
- Jól vagy? - tól el annyira magától Alex hogy szemembe tudjon nézni. Letörli a néhány előbukkant könnycseppem és a lehető legerősebben ölel magához. Az arcom a nyakába fúrom és én is szorosan ölelem magamhoz. Biztonságba érzem magam.