Bocsáss meg! [Lassan frissül]

2.rész

Nem mertem elhinni, hogy ez velem történik meg. A kezdeti habozás után visszacsókoltam. Alig tartott néhány másodpercnél tovább, mert utána megszólalt Vendel telefonja. Először nem foglalkozott vele, de végül száját elszakitva tőlem, megnézte ki hívja.
-Francba...-Morogta. -Anya az. Felveszem.
Vendel nem éppen úgy nézett ki, mintha akartam vele beszélni. Alig tarthatott tovább fél percnél, de a srác kinyomta a telefont.
-Elromlott a kaputelefon. Anya nem tud bejönni.
A következő pillanatban már pólóban állt előttem, amit kicsit sajnáltam.
-Jössz te is? -A kérdése elég furán nézhettem rá, mert ő csak elmosolyodott. -Marmint beengedni  anyát.
Válaszomat meg sem várva fogta meg a kezem, és kezdett el kivonszolni a lakásból. Nem hagyhattam, hogy ő menjen elől, így kiérve a folyosóra, már én vezettem őt.
Kézenfogva mentünk le, így engedtük be Annát, Vendel anyját is.
Anna csak ránk mosolygott, üdvözölt engem, és elindult befelé. Nekem abban a pillanatban esett le, hogy a nő sejt valamit. Valamit, amit nem kéne. Ha már itt tartunk, egyáltalán mi van köztem, és Vendel között? Mi van ha nem gondolja komolyan?
Az imént említett valószínűleg megláthatta az arcom, mert csak rám mosolygott, és megszorította a kezem.
-Ha felérünk, megbeszéljük. Jó? -Suttogta a fülembe. Én erre csak bólintottam egyet.
Felesége a lakásba, egyből bezárkóztunk Vendel szobájába egy kis chipsszel.
-Szóval, nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én... Beléd estem. Teljesen. -Vendel nem igazán kertelt, egyből ki mondta, amit akart. Ez a néhány mondat annyira zavarba hozott, hogy teljesen elvörösödtem tőle. Eléggé meglepett amit mondott, nem gondoltam, hogy ilyet érez.
-Az arcod színe elmondja az érzéseidet. -Nevetett fel, mire én kezemmel arcomat kezdtem takarni. -Ugh, nem tudom hogy kérdezzem meg... Lennél... A barátom? - A végére már az ő arca is vörös volt, félve nézett fel rám. Én erre nem válaszoltam, csak megcsókoltam őt.
-Ádám! Vendel! Kertek vacsorát? -Anna hangja nagyon közelinek tűnt. Én és Vendel rögtön eleváltunk egymástól, és vörös arccal néztünk magunk elé. Jól is tettük, hiszen Anna a következő pillanatban az ajtóban állt.
-Anya! 1; Ezerszer elmondtam, hogy kopogj, mielőtt bejössz! 2; Sonkásat. -Vendel vörös arccal, de mérges tekintettel nézett anyjára.
Anna csak mosolyogva kisétált, majd a nappaliból kiabálta nekünk, hogy rendel pizzát.
-Azt hiszem, ez igen volt a részedről. -Vendel kaján mosollyal fordult felém.
-Hm... Anyád sejt valamit. - Nem tudtam másra gondolni, csak hogy tud valamit.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Ha tetszett, jelezzétek valahogy!
A 3. rész is úton van már!