Bocsáss meg! [Lassan frissül]

3.rész

-Azon ne aggódj. Anya nem az a fajta, aki bárkit, bármit elítél. Apa viszont sajnos nem ilyen. De az más kérdés. -Vendel szavai nyugtatóan hatottak rám.
-Bunkó lenne, ha azt mondanám, örülök, hogy elváltak a szüleid?
-Nem. Bár apa is nagyon megértő, de ha ezt látná, -mutatott a srác közénk, -akkor biztos magyarázkodnunk kéne.
-Hát, ő még mindig jobb az enyémeknél. Apa mindig azt mondja, hogy az lenne a legjobb, ha ebben az országban mindenki egyenlő lehetne, semmi kivételezés. Anya viszont azt mondja, hogy ami most van, az a legjobb. -A mondandóm végére teljesen lehangolódtam, amit látva újdonsült barátom csak átölelt.
- Nem irigyellek. Ha bármi kell, rám számíthatsz. Úgy mint ezelőtt, sőt jobban is. -Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de sikerült egyből felvidítania. Azután sokáig maradtunk úgy, ülve a földön ölelkezve. A dolog amire feleszmeltünk, hogy az ajtón kopogtatnak.
-Fiúk! Itt a pizza! - Anna most sokkal izgatottabbnak tűnt, mint szokott. Mi nem válaszoltunk, csak elindultunk enni.
Már mindenki elfogyasztott egy-egy szeletet, mikor Anna hirtelen ránk nézett.
-Fiúk, mondjátok, van valami köztetek? -Nem megszokott lelkesedéssel tette fel a kérdést, aminek meg is lett a hatása, ugyanis Vendel félrenyelte a pizzát, és köhögni kezdett
-Anya, he? -Köhögte ki.
-Nem , hanem tessék! De mindegy. Mondjátok, hogy együtt vagytok! -Anya nagyon lelkesnek látszott. Ami kicsit para volt.
-Nos... -Kezdte Vendel.
-Hát ő... -Szólaltam meg én is, pont akkor.
A srác csak kérdő tekintettel
rám nézett, mire egy aprót bólintottam.
-Tehát. Igen. De még elég friss. -Vendel zavart arccal válaszolt.
-Mesélj! Hogy szerettetek egymásba? -Anna kétség kívül megőrült. Mondjuk az osztályban lévő lányokra emlékeztet.
-Anya!
-Mi az? Jaj, úgy izgulok!
-Hát, én... Én akkoriban szerettem belé, mikor két lány osztálytársunk elkezdett utalásokat tenni arra, hogy együtt vagyunk. Akkoriban még fura volt, de aztán rájöttem, hogy a lányoknak bizonyos dolgokban igaza van. -Nehezemre esett kimondani, pedig így volt.
-Ami azt illeti, velem is hasonló a helyzet. Bár hamarabb rájöttem, hogy meleg vagyok, akkoriban kezdett el érdekelni egy bizonyos személy. -Mikor Vendel befejezte a mondatot, rám emelte csodaszép barna szemeit, melyekben abban a pillanatban elvesztem.
Anna látva, hogy mit csinálunk, felállt az asztaltól, és elindult a konyhába mosogatni. A szemkontaktust végül én szakítottam meg, azzal hogy felálltam, és felállítva őt is, elkezdtem húzni a szoba felé.
Mikor beértünk, Vendel egy egyszerű csókot nyomott az ajkamra.

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt is. Remélem tetszik nektek.