Face to Face- Nerdhub fanfiction

Hacker part 3.

Csiki
Mire mindent leszerveztem elment az egész nap. Hirtelen azon kaptam magam, hogy lassan el kéne indulnom. Mondjuk azt még mindig nem tudtam, hogy hova.

Elvileg Vendeltől kapom meg ezt az infót, szóval rá is csörögtem.

-Csá haver mizu?-csevegett az egyik legjobb barátom, amihez nekem most kurvásul semmi kedvem nem volt.

-Megvagyok... te figyi hova is kell mennem?-csaptam a közepébe.

-Honnan tudjam? Nem én vagyok a programszerveződ!-röhögött ki, bennem pedig azzonnal elkezdett felmenni a pumpa, de még mielőtt hangot adhattak volna a kiakadásomnak, Vendel folytatta.

-Figyi amúgy nem fogod elhinni, Karin olyan sztorit mesélt...

-Kurvára nem tudom ki az a Karin és nem is érdekel.

-... hogy egész nap valami csávót szivatott, széthackelte a gépét meg ilyenek. Ennyit már rég röhögtem!-vihogott, én meg kezdtem elsápani. Szóval Karin.

-És pontosan, hol mesélte neked ezeket?

-Itt ülünk egy kocsmában a Vácin, gyere ide elküldöm a címet. Ezt a sztorit neked is hallanod kell.

-Abban biztos vagyok. 20 perc, és ott leszek.-raktam le idegesen a telefont. Ez a Karin nem kispályás, az biztos. Ellenálltam a kísértésnek, hogy rákeressek Vendel ismerősei között, majd sietve elondultam a megadott címre.

A forgalom miatt, kb. fél óra alatt jutottam el a váci úton lévő kocsmába.Az idő kellemes volt, a gondolataim pedig minduntalan a titokzatos hacker lány körül jártak.

Mikor benyitottam a szórakozóhelyre, azonnal kiszúrtam a társaságunkat. Ott volt Vanessza, Lovas, Ábel és Vendel. Az ő nyerítésüket bárhonnan felismerem. Ott volt még Steve, és Emma is akik mosolyogva pillantottak felém.
Ezekszerint mégsem utálnak annyira. Az utolsó személy az asztalnál egy gyönyörű, szőke lány volt. Fekete keretes szemüveget viselt, a stílusa lázadó volt és totál menő. Bőrkabát, szegecses bakancs, orr pc. Nem volt kisminkelve, de így is ő volt a legcsodálatosabb lány akit valaha láttam.

-Sziasztok.-álltam meg az asztal mellett zavartan, nem igazán tudtam mit kéne csinálnom.

-Szia!-a világ legédesebb mosolyát kaptam, és éreztem, hogy elönti a vér az arcomat. Miért köszön ilyen kedvesen?

-Öhm. Izé. Karin. Beszélhetnénk?-kérdeztem kínosan feszengve. Kicsit frusztrált, hogy minden kibaszott szem rám szegeződött.

-Aha, nem.-mondta ki vigyorogva, majd összeröhögött Vendellel valami hülye poénon.

Aha, szóval ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. Szerencsére olyan tervem volt, amire nem mondhat nemet.

Sóhajtva leültem, és vártam a megfelelő pillanatot. Kb. háromnegyed óra telt el úgy, hogy senki még csak tudomást sem vett rólam. Hát ez kibaszott jó. Ezek beszélgetnek, vihorásznak, én meg csak el akarok süllyedni szégyenembe.

-Bocs feltűnt, hogy itt vagyok?-kérdeztem sóhajtva egy óra szenvedés után.

-Ja, hogyne. Csak nem érdekel senkit.-nézett Karin harciasan a szemembe. A többiek egymásra vigyorogtak aféle "na ez jó lesz" stílusban.

-Bocs, de tudtommal te hívtál ide.-mondtam ki a nyilvánvalót.

-Vendel volt.-nevetett rám, majd simán folytatta volna a beszélgetést Vanesszával. Na még mit nem!

-Bocsi skacok, de életbevágóan fontos dolgot kell megbeszélnünk!-ragadtam meg hirtelen Karin karját, majd felpattanva az asztaltól elkezdtem őt szó szerint kiráncigálni a kocsmából.

-Engedj már el, te nyomorult, jól van veled megyek, nem kell kitépni a karomat!-duzzogott megállás nélkül, de közben láttam, hogy remekül szórakozik. Kicsit enyhítettem a szorításomon, de eszem ágában sem volt őt futni hagyni. Tuti visszament volna a többiekhez.

-Nem engedlek el.-mondtam, és elvenettem magam.

Így értünk ki az utcára. Sértetten, látszólag utálva a másikat. Kézenfogva.

-Hová megyünk?- pár perc múlva Karin elvei felett győzött a kíváncsiság. Már egyáltalán nem akarta elengedni a kezemet, sőtt összekulcsolta az ujjainkat. Ha ez egy nyálas tinifilm lenne, most tuti oda meg vissza lennék, de ez a való élet, én meg kibaszottul telibeszarom a nyálas dolgokat. De azért magamban megveregettem a vállamat.

-Nemsokára megtudod.-néztem rá mosolyogva, és megszaporáztam a lépteimet.

Pont zárásra értünk oda a kerékhez.
-Ide hozol? Ez komoly?-fintorodott el édesen.-Ez béna. És amúgy is zárnak.- mutatott a kasszás fiúra, aki pár kulccsal szerencsétlenkedett a bódénál.

-Tudom.-nevettem el magam, majd vigyorogva közelebbsétáltunk a sráchoz.

-Csá, Kevin.

-Jézus, már azt hittem sose értek ide.-rázta a fejét a legjobb barátom, majd szemöldökráncolva végignézett a "partneremen".

-Nem rossz, András, nem rossz.-bólintott elismerően.

-Jaj fogd már be. Mehetünk, Karin?-fordultam felé, de ő még mindig kételkedve nézett rám.

-Mire készülsz?- motyogta, mikor Kevin kinyitotta nekünk az egyik kabin ajtaját.

-Jó szórakozást fiatalok!-csapta ránk az ajtót, majd a szerkezet pár pillanat múlva csikorogva elindult.