Face to Face- Nerdhub fanfiction

Pestiest part 1.

Dögmeleg.Izzadtságszag, csípős cigifüst. Kb. ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a szombat estémet. A szórakozóhely kicsi volt, hangos és a korai időpont ellenére fullhouse volt. Szinte lépni sem lehetett a sok táncoló fiatal között.

-Nika, ez egyáltalán nem poén!-néztem a legjobb barátnőmre összehúzott szemekkel.

Kapásból fel tudtam volna sorolni 50 olyan helyet ahol akkor szívesebben lettem volna. Persze Nika mindig próbált kimozdítani az enyhe introvertáltságomból, így esélyem sem volt, hogy hazamenjünk.

-Ne viccelj már velem Dia! Nem fogsz egész éjjel a gép előtt ülni mint valami őrült kocka.-nézett rám szigorúan.

Duzzogva vettem tudomásul, hogy bizony még itt kell szenvednem egy ideig majd egy  "dögölj meg" pillantást küldtem a random srác felé aki az asztalunk körül lófrált.

-Istenem honey, ne akarj már mindenkit elijeszteni! Nem azért csíptük ki magunkat, hogy minden szerencsétlen fiú fejvesztve meneküljön előled.-elhúztam a számat.

Na ez meg a másik. Én álltalában nem viszem túlzásba a dolgokat, egy kis púder, egy kis dekoltázs és ennyi. Bezzeg most... a világ legszűkebb vörös (Igen bazdmeg vörös!!!) ruhájában feszítettem, ami ráadásul picsarövid is volt és mindkét oldalán apró háromszög kivágások futottak végig.Mint egy rossz ribanc. Nem csodálkoztam, hogy kb. 5 fiúra kellett eddig nagyon csúnyán néznem, akik igen barátságosan méregettek. A fekete magassarkúmban már égett a lábam és szerintem annyi highlighter volt a fejemen, hogy világítottam mint egy discogömb.

-Nika húzzunk már el innen!-próbálkoztam hatni rá kutyaszemekkel de sajnos tőle tanultam ezt a nézést, ezért egyáltalán nem hatott rá.

Csak egy diszkrét kinevetést kaptam, semmi mást. Hát ez nagyszerű. Nika még a rosszabb napjain is 80-szor nagyobb társasági életet él, mint én bármikor. Szerinten jópáran elgondolkoztak már azon, hogy a stréber csaj és a partykirálynő mégis melyik univerzumban legjobb barátok. Hát igen. Nem mondom, hogy nem vagyunk totálisan, teljes mértékben különbözőek, de szerintem pont ezért értjük meg egymást ennyire.Első perctől megvolt köztünk az összhang. Én mindig vigyáztam rá, hogy lehetőleg ne kerüljön túl nagy bajba, ő pedig elérte, hogy kimozduljak a komfortzónámból. Mondjuk néha, (mint például most) ennek nem nagyon örültem, de hát kinek kellenek ellenségek, ha az embernek ilyen legjobb barátja van?!

-Mit isztok lányok?-hajolt hozzánk egy 16-17 éves forma srác és feltűnően végigmért minket.

-Mi semmit, te pedig ribizliszörpöt.-nézett rá megrökönyödve a legjobb barátnőm, mire a srác eszeveszett vihogásba kezdett.

-Hogy engedhetnek be téged ide?-kérdeztem elképedve.

-Megvannak a módszereim!-kacsintott és a kezét a csupasz combomra csúsztatta.

-Na még mit nem!-fröcsögtem felháborodva, majd hirtelen elordítottam magam.-Dominiiik!-a srác aki a wc ajtóknál felügyelt, és éppen elméjülten beszélgetett egy nagymellű szőkével meglepve kapta rám a pillantását. Intett a csajnak, majd öles léptekkel elindult felénk. Mikor az újdonsült kis barátunk meglátta a majd 2 méter magas, csupa izom srácot, aki tele volt tetkókkal, hirtelen már nem volt kedve vigyorogni.

-Diana, te lány, miért kellett ezt elbaszni?-ért oda hozzánk Dom, majd nevetve a vállamra tette a kezét.

-Bocsánat!-somolyogtam, de egyáltalán bántam, hogy félbeszakítottam a kis flörtjét. Dominiknak mind a 10 ujjára legalább 2 nő jutott egy este alatt, szóval szerintem nem nagyon bánta, hogy ezt a szőkét most kihagyta.
-Na mi van kicsi? Miért hívtál?