Face to Face- Nerdhub fanfiction

Kikosarazva

-De szívem, légyszíves ne csináld már!

-Nem Andris, bocs de nekem ebből elegem van.-akarva akaratlanul is fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, pedig igyekeztem a laptopomra koncentrálni.

-Csak szerkessz tovább Alexa...-suttogtam magamnak és próbáltam kizárni a külvilágot.

-Cica figyelj, ne kezdjük megint!- a srác hangja olyan esdeklő volt, hogy szinte már sajnáltam, pedig nem is ismertem.

Tényleg nem akartam őket kihallgatni, de igazából egy üres kávézóban ültünk és akárhogy szeretném, a fülemet nem tudom becsukni. Rájuk nézni nem mertem, így is elég személyesnek ítéltem meg a helyzetet, inkább sóhajtva feljebb toltam a szemüvegemet az orromon.
-Csiki, nem érdekel.Azzal megyek el este akivel akarok.

-Lilla...Az a csávó rád van kattanva. Sose elleneztem, hogy bulizz, de kérlek, ne menj el vele!

-Miért? Te sosem érsz rá. Élni akarom az életem, amit veled nem lehet!-ekkora baszott picsát! Úgy döntöttem felpillantok, egye fene. Magánügy vagy sem, kezdett érdekelni a dolog.

Mikor ránéztem a srácra, éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet.
Mégis ki képes egy ilyen fiút dobni? Nem fér a fejembe.

Olyan helyes volt, hogy az már szinte bűn. Magas, izmos, stílusos. De a szeme fogott meg a leginkább. Gyönyörű és csokibarna, olyan amiben simán el lehet veszni.

A csaj meg... magas, szép, tökéletes, tele tetoválásokkal. Festett fekete haj, nagy őzikeszemek.És olyan resting bitch face amit maga Cardi B is megirigyelne.

-Lilla, tudod, hogy dolgoznom kell.

-Csiki őszintén? Leszarom. Dolozol, aztán a holt nyomi haverjaiddal lógsz... Nekem ez nem hiányzik. Ha idióta kockák társaságára vágynék, akkor én is beállnék valami béna streamernek!-mondta megvetően, én pedig a homlokomra csaptam.

Hát ezért volt annyira ismerős a srác! Az öcsém odavan értük. Na, ha majd elmesélem neki, hogy hallottam, ahogy a kedvenc Csikijét kibassza a barátnője, biztos megbánja majd, hogy nem jött el velem.

-Elegem van belőled, de komolyan. Tudod mit? Végeztünk. Éld tovább a nyomorult kis életedet, játsz Fortnite-ot, de engem haggyál békén. Nekem igazi férfira van szükségem.-írathatna magának szemüveget a ribanc. Ha azok az izmos karok nem férfiasak, akkor én meg apáca vagyok. Hogy egyes emberek mennyire sekélyesek tudnak lenni...

-Hívj ha felnőttél. Vagy tudod mit? Ne hívj soha többet! Na puszi.-viharzott ki a lány az ajtón, én pedig kettesben maradtam a megtört fiúval.

Kínos. Nem tehetek róla, de önkétlenül felsóhajtottam, mire Csiki zavarodottan rám kapta a tekintetét.

-Valami gond van?-juj, nem egy barátságos megszólítás. Alapból simán visszaszólnék az ilyeneknek, de mivel most hallgattam végig, hogy egy hülyepicsa lealázza, úgy döntöttem megpróbálok kedves lenni.

-Nincs csak... tudom, hogy nem kellett volna végighallgatnom, de elég hangosak voltatok ám!-néztem rá szomorúan.

-És?

-Mi és?

-Mi a véleményed? Oszd meg velem, ha már így sóhajtozol. Ne fogd vissza magad. Ennél már úgysem lehet rosszabb.-mondta fáradtan és meggyötörtem.

-A véleményem? Az a véleményem, hogy ha valaki ekkora balfasz, hogy ilyen problémák miatt elenged egy ilyen srácot, akkor az nem normális.-mondtam ki elgondolkozva.
Hiába, hogy ez egy rohadt nagy bók volt tőlem, egy olyan srác felé akit nem is ismerek, úgy éreztem muszáj kifejtenem.