Holdmágia

Egy váratlan csapás

-Tessék? -törte meg a csendet Aidan. Szíve hevesen dobogott, arcából pedig hirtelen kifutott a vér. -Halott? Az lehetetlen...
-Nézd, saját szemeimmel láttam. Sőt, szerintem nem is pár perce történt, a vér már megszáradt, ráadásul egyenesen a házához mentem az átjáróval, szóval...
-Maxwell úrfi, mondja el pontosan mit látott! -ültette le Aleus, és ő követte a példáját. Alig tudta megőrízni a hidegvérét, de tudta, hogy igyekeznie kell annak érdekében, hogy minél több információt szerezzenek meg.
-Hát... ami igazán furcsa volt, hogy mikor megtaláltam a lakást, az ajtaja nyitva volt. Gondoltam, hogy csak feledékeny volt, és úgy felejtette, de amikor benyitottam... -itt elakadt. Próbálta szavakba önteni azt a rémes képet amit látott, de ez alig ment neki. -Ava ott feküdt a folyosó végén, a szőnyeget már teljesen átitatta a vér... fejbelőtték. -motyogta.
-De hát... ez... -törte meg a csendet Hannah -Ki tenne ilyesmit?! Nem csinált semmit, ismertük, a légynek se ártott volna! Miért tették volna ezt, csak azért, hogy lássák szenvedni?!
-Sssh, nyugi van! -szisszent fel Jack.
-Nyugi van? Nyugi van?! Most ölték meg, láttad...!
-Mindenki fogja be a száját! -csattant fel Aleus. -Porter kisasszony, Hannah-val menjenek el a rendőrségre. Ne vesztegessék az idejüket taxival, térugrással menjenek. Maxwell úrfi, maga és Fisher kisasszony velem jönnek. -állt fel, és megdörzsölte az orrnyergét -Most mindenki menjen a dolgára. A pontos idő hét óra három perc... nyolcra mindenkit várok az irodámban.
-És én? -szólt közbe Aidan. Még mindig sáppadt volt, azonban szemeiben elszántság csillogott.
-...nézze, Moonfall úrfi, látom megviselte az ügy. Menjen, igyon egyet, aztán menjen haza. Innen átvesszük az ügyet.
-Nem megyek. -emelte meg a hangját -A végén nem fog semmit cselekedni.
-Én nem fogok cselekedni? Uram, most maga az aki útban van. -viszonozta a hangnemet Aleus.
-Útban vagyok, mi?!
-Nyugalom, nyugalom! -állt közéjük Sarah -Aidan, mi lenne ha velünk jönne a rendőrségre? Maga jobban ismeri a várost, mint mi ketten... -ajánlotta fel idegesen cincogva. A férfi végignézett Aleuson, majd morgott valamit és bólintott.
-Akkor talán jobb ha megyünk. -jelentette ki Hannah -Sietünk. -azzal kirángatta magával Sarah-t és Aidant.
-...forrófejű kölykök. -morogta Colim, majd elhagyta a termet. Őt Celine követte, a pulóverénél fogva pedig Jacket rángatta magával, aki még mindig sokkos állapotban volt.

Aleus irodája meglepően rendetlen volt. A szoba önmagában talán még elviselhető lett volna: a vajszínű falak előtt díszes könyvespolcok sorakoztak, előttük kinyitott kötetek, és tornyokban sorakozó papírhalmok porosodtak. Az asztal azonban az egész helyiség legzűrösebb pontja volt. Átláthatatlan dombokban álltak jelentések, hivatali papírok és jegyzetek. Középen egy régi írógép volt - az iroda ugyanis nem fogadta el a nyomtatott iratokat. Bár varázslattal könnyen megoldható lenne az írás, a varázsló inkább maga végezte ezt a munkát, ezzel hosszas túlórákkal kínozva magát.
Jack meglepődve nézett végig a káoszon, nem nézte volna ki Aleusból az ilyesfajta rendtartást, de Celine már nem is figyelt oda, csak leültette Jacket egy székre az íróasztal elé.
-Akkor, mit csinálunk? -nézett Celine Aleusra.
-Maga vezeti a jegyzőkönyvet. Írja le, amit hall. -biccentett az írógépre. A nő csendben bólintott, és leült a szerkezet elé. -Nos, Maxwell, akkor meséljen. Mi történt pontosan? -nézett Colim a fiúra.
-Hát... az átjárókon keresztül egyenesen Ava tömbházához mentem. A folyosón nem volt semmiféle nyom, vérfolt, vagy ilyesmi. Mikor oda értem, az ajtó nyitva volt, és valami eszméletlen vérszag áradt ki. Nem vettem komolyan, elvégre vámpír volt, biztos csak a konyhából jött. Aztán benyitottam, gondoltam már a ébren van. Aztán... -itt elhallgatott, beletúrt a hajába és megpróbálta összeszedni a gondolatait -...ott feküdt a folyosó végén. Pizsamában volt, de a vér nem volt friss, így nem hiszem hogy most történt. Persze sose tanultam ilyet, a vérről is keveset tudok, sose érdekelt a biosz, unalmas...
-Jó, értem. -szólt közbe Aleus -Mi volt még a helyszínen?
-Nos, nem sok. Bár mintha a padló kicsit sáros lett volna a bejáratnál... nem olyan apró lábnyomokkal, mint amiket Ava hagy a lakkcipőivel, hanem nagyok, mintha csizmával hagyták volna őket. Őt pedig, ahogy így visszaemlékszem, pont a szeme közt találták el. Pontos lövés, mit ne mondjak... de ennyi. Semmi több.
-És, utána mit csinált? -kérdezte hideg hangján Celine.
-...muszáj ezt? Igen, bementem a pékségbe. Ha ideges vagyok, eszek. De utána egyenesen ide jöttem.
-Maga olyan fél hét körül indult el, és egy olyan... húsz perc múlva vissza is ért. -számolt hallkan az idősebbik varázsló -Ezt is írja fel, Fisher. Most... háromnegyed hét körül lehet az idő, nem?
-Hét óra negyvennyolc perc. -nézett Celine az órájára -Porter, Hill és Moonfall hamarosan ideérnek.
Aleus nagyot sóhajtott, és megdörzsölte az arcát. Kavarogtak a kérdések a fejében, bár egyet se tudott megfogalmazni. Tanácstalanul támaszkodott az asztalnak, majd Celine-re nézett, a nő órájára majd vissza Jackre. Éppen fel akart tenni egy kérdést, mikor az ajtó kicsapódott, és berontott Sarah, Hannah és Aidan.
-Túl korán jöttünk? -nézett körbe Sarah.
-Nem, nem, jöjjenek csak. -intett Aleus -Csak egy kérdésem volt, de... úgy érzem fölösleges.
-Mi az? -ült le Jack mellé Hannah -Hátha tudunk segíteni.
-Nos... ki tudhatta Hannah címét, és miért akarná megölni? Mármint... gondolom nem a postától jött valaki. Vagy ekkora ismeretsége lett volna?
-Nem hiszem. -motyogta Jack -Kevés barárja volt. Én, Hannah, és ott volt Fetch. Meg... párszor Sarah-val is láttam az itteni kávézóban. -biccentett az említett boszorkány felé.
-Mi ennek a... Fetchnek a teljes neve? -hagyta abba Celine egy pillanatra a gépelést.
-Felicia Walker. Azt hiszem eggyel alatta járt az akadémián. -szólt közbe Sarah -Néha velünk jött a kávézóba.
-Úgy gondolod, köztünk van a gyilkos? -tért a tárgyra Aidan.
-Nem zárhatom ki a lehetőséget. Ha jól értem, csak ti ismertétek.
-Megjegyzem, számomra gyanús, hogy Moonfall nem sokkal azt után érkezett, hogy Ava meghalt. -nézett fel Celine.
-Én? Azt hiszed én öltem meg Avát?! -kapta fel a vizet az ifjú férfi -Nem tudnék neki ártani! Hallod, te szajha?!
-Ha még egyszer így nevezel, búcsút mondhatsz a nyelvednek! -csattant fel a nő, és az asztalra csapott.
-Maga? Maga bántana engem? -nevetett fel gúnyosan a férfi.
-Elég! -szólt közbe Sarah -Az is lehet... hogy Viktoria ölte meg. Igen, ez is lehet! Ne marakodjatok!
-Viktoria? Akkor már öngyilkos is lehetett volna! -szállt be a vitába Jack.
-Csönd legyen! -ordított fel Aleus. -Ava halott, kész! Nem lett öngyilkos, nem Viktoria ölte meg, viszont valaki, aki ismerte! Mégse mutogathattok egymásra, a végén összeomlik az egész! Ezt akarjátok?! -támaszkodott az asztalra, majd csendesebben folytatta. -Olyan fiatalok vagytok. Nem akarom, hogy az a sötétség, ami ilyenkor... -csuklott el a hangja, majd csak maga elé meredt.
Egy ideig mindenki csak nézte a ziháló varázslót. Mindenkit megkepett a kirohanása, de nem szólaltak meg.
A monoton csöndet csak Hannah zavarta meg.
-Gyere Jack, szerintem mára eleget foglalkoztunk a témával... -motyogta, majd lassan megindult a kijárat felé. A fiú nem fűzött hozzá csípős megjegyzést, követte.
-Azt hiszem... azt hiszem jobb lesz, ha követem én is péládjukat. -hátrált meg Sarah. -Kellemes estét...
-Úgy lesz, úgy lesz. -intett fáradtan Aleus, még mindig maga elé bambulva.
Aidan -egy hosszú, megvető pillantás után- szó nélkül hagyta el a varázsló irodáját. Ott már csak Celine és Aleus maradt. A nő már épp indulni készült, mikor a varázsló felnézett.
-Várj. Várj még. -állította meg. -Cel... könyörgöm, segíts... -nyöszörögte, és leült. -Olyan fiatal a tanács nagy része, olyan ártatlanok, merészek... talán mégis, mégis köztük lenne...? Vagy csak én bolondultam meg?
A boszorkány a kilincset figyelte egy ideig, majd megfordult. -Mégis miért pont bennem bízol?
-Nem is tudom... te mégis csak... talán tudod, mit csinálsz. -vont vállat. -Mit tanácsolsz?
A nő leült az előtte lévő székre, és felnézett. -Tudod, Aleus, nem vagy te egy oktalan ember. Bizonyára a gyilkosnak is vannak okai, tervei. Azt tanácsolom, ne bízz meg senkiben... senkiben se, aki körülötted él és mozog.
-Benned se? -fürkészte az arcát. -Régi barátom vagy.
Celine felállt, megigazította a talárját és megfordult. -A helyedben nem tenném, elvégre egyszer már elárultalak. Persze ez a te döntésed. -azzal kiment, magára hagyva a magába roskadt varázslót.