● Felvezető kör ●

1.4K 56 4
                                    

𝚂𝚝𝚎𝚙𝚏
𝟸𝟶𝟸𝟹. 𝟶𝟺. 𝟷1.

Egy fárasztó nap végén éppen a karámoktól hoztam le az utolsó 2 éves csikót, amikor a telefonom rezegni kezdett a farzsebemben. A képernyőn Piero Ferrari neve kezdett villogni, a belsőmben furcsa bizsergést kiváltva.

- Ciao Piero, rég hallottam a hangod, mi van veled? - köszöntem kedvesen a volt főnökömnek, akinek jó pár évet dolgoztam.

- Jaj kedvesem, ne is mond. Nem fogok kertelni, tudunk most bizalmasan beszélni? - változtatta meg a hang tónusát pillanatok alatt. A lovat bevezettem a boxába, és levettem róla a kötőféket. Csak ezután szóltam ismét a készülékbe.

- Most már igen. Mi történt, feleszméltél, és kibasztad Mattiat? - kérdeztem gonoszul, miközben a bokszból kisétálva átmentem a nyergesbe, visszaidéztem, mennyire nem kedveltem az olasz mérnököt, aki apámat követte a csapat vezetői pozíciójában.

- Látom sosem fogunk tudni rávenni, hogy kevésbé legyél vele ellenséges - sóhajtott fel kissé szomorkásan - de igen, elbocsájtottuk. Mindezen által édesapádat és téged is visszavárunk a korábbi pozíciótokba. Mindezt lehetőség szerint már a hétvégén, nincs sem lehetőségünk, sem pénzünk az ugrálásra - adta elő az okát annak, hogy ilyen hirtelen vette fel velem évek után ismét a kapcsolatot. Egy pillanatig sem gondolkodtam a válaszon, mert bár szerettem a belovaglói munkámat itt, Magyarországon, a szívem mindig visszavágyott az anyaországba, azon belül is a vörösök táborába.

- Apával már beszéltél, vagy azt szeretnéd, hogy én tálaljam neki, hogy a volt főnöke ismét munkát ajánl neki, miután rájött, hogy igaza volt, és az ember, akit a helyére rakott, tényleg nem tudott mit kezdeni a problémákkal? - kérdeztem miközben enyhe félmosoly jelent meg az arcomon. Hazatérünk.

- Kedves vagy, mint mindig, de nincs min aggódnod. Már mindent megbeszéltem vele, fél óra múlva jön aláírni a szerződését. Akár te is tehetnél így, de ha jól tudom, kicsit messze vagy ehhez - nevet fel a vonal másik végén lévő férfi, egyúttal tudtomra adva azt is - még mindig az apám a legfontosabb tagja a családunknak. Amit persze is értek, hiszen ő mégiscsak a 'nagy' csapatot vezeti, bár a Ferrari mostanra már annyi féle autósportban mutatta meg magát, hogy szinte már nincs is olyan, hogy 'nagy csapat' - Holnap még Maranelloban lesz az egész bagázs, aztán pedig az Imolai versenyhétvégén van mutatkozásunk. Szeretném, ha minél hamarabb itt lennél, nem kicsi a káosz, amit kezelni kell.

- Természetesen amint tudok, indulok. Nem ígérek semmit, mivel nem adtál valami hosszú felkészülési időt - nevetek fel jóízűen, és érzem, ahogy a testem minden egyes porcikáján egytől-egyig végigkúszik a boldogság és izgalom. Hazatérünk - Kit keressek, ha már tudom, hogy mikor érkezem? - tettem fel az utolsó kérdésem, hiszen a vörösök erődjébe a sok szurkoló miatt nehéz tud lenni a bejutás.

-Ha édesapádat felhívod, ő fogja tudni intézni. Köszönöm, Stepfania, mindig nagy segítség vagy! - kezd el búcsúzkodni.

- Rendben. És Pietro, és köszönöm, hogy továbbra is engem keresel. Sokat jelent - mondtam, majd még gyorsan elköszöntem, és bontottam a vonalat.

Leültem a laptopom elé, és amilyen gyorsan csak tudtam próbáltam utánanézni a csapatnak. 4 évvel ezelőtt, amikor elhagytam a munkám egy hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy soha többet nem akarok a motorsport világáról hallani. A lelkem beleszakadt a tudatba, hogy én már nem vagyok része a körforgásnak. Miután átkutattam az egész internetet, megírtam a felmondólevelet az istálló tulajdonosának, aki nem túl boldogan, de utamra engedett azonnali felmondással, majd összeszedtem a cuccaim és elindultam a kutyával haza mindenért, amire az elkövetkezendő időben szükségem lehet. A következő utam egyenesen édesanyámhoz vezetett, aki nem túl nagy boldogsággal fogadta, hogy a volt férjével egyetemben visszatérünk a székhelyünkre. Miután biztosítottam róla, hogy vigyázni fogok a mentális egészségemre és arra, hogy ne terheljem túl magam, egyenes úton indultam a Ferrari híres-neves központjába.

Nem voltam kész visszatérni a munkába, amit 2019 elején okkal hagytam ott. Ezt akkor persze még egyáltalán nem tudhattam. A sport és a szurkolók pár év alatt sokkal éhesebbek és kreatívabbak lettek. De, én erről mit sem tudva vezettem az autópályákon a kutyámmal, egy gondolattal a fejemben - Hazatérünk.



Instagram: 

Barátságunk fogságábanWo Geschichten leben. Entdecke jetzt