A történetről röviden: Stepfania Arrivabene és Charles Leclerc nagyon régi barátok, és amikor a lány édesapjával visszatér a Ferrariba, újból egymásra találnak. Azonban nem kis probléma a fiú már amúgy is pletykákkal övezett párkapcsolata Charlotte...
Az egész reggelem rohanással telt onnantól kezdve, hogy Charles oldalán kiléptem a szobámból. Kezdtem azzal, hogy a fiú kérésére elmentem a tőlünk 45 percnyire lévő Bolognai reptérre a barátnőjéért. A lány feszülten ült mellettem egy ideig, valamikor azonban felengedett, és elnézést kért a tegnapi viselkedéséért. Végül nevetve estünk be a paddockba, ahol rögtön ránk támadt Dino, hogy menjek vele interjúzni, így elnézést kérve a monacóitól, a svéddel töltöttem az ebédidőmet, amit meg is hálált, és azon kívül, hogy meghívott enni, felvázolta az eredeti okát annak, hogy elrángatott.
-Szóval, mint tudod, nem vagyok már kisgyerek, és hát na – turkálta az előtte lévő rizst a villájával – 19 vagyok... És hát na...
-Dino kérlek nyögd már ki.
-Jó na, asszem barátnőm van – morogta az orra alatt.
-HOGY MI VAN??? – kiáltottam boldogan, és ugyan égtem a vágytól, hogy megöleljem a fiút, így is eléggé felhívtam magunkra a figyelmet a kirohanásommal – Bocsi! De nagyon örülök, majd muszáj bemutatnod! – mondtam miközben a telefonomra néztem, ahol Apa üzenete fogadott, miszerint lassan meg kéne érkeznem, ha kint akarok lenni vele a pit wallon. Gyorsan a számba tettem az utolsó falat rizst, majd miután elköszöntem Dinotól feszes tempóval indultam el a boxutcába, a térdem legnagyobb örömére.
Kicsit kevesebb, mint háromnegyed óránk volt még a rajtig, a pilótáink és autóink már a rajtrácson sorakoztak. Befogtam a fülemet, mivel a motorok már nem kis hangerőn pörögtek, és áldottam Leonardot, aki egy plusz rádiós fejhallgatóval a kezében jött ki Mick boxából, és a kezembe nyomta. Együtt sétáltunk át a célegyenesre, ahol én rögtön a hozzám közelebb lévő Mickhez léptem.
-Hogy vagy? – pacsiztam le a német fiúval.
-Meg, leginkább. Te? – kérdezett vissza mosolyogva.
-Én is. Hogy érzed, meg tudod tartani? – mentem bele a verseny részleteibe.
-Meglátjuk. Verstappen eléggé szenved a hétvégén, Lando és Charles ellenben nagyon erősek, de rajta leszek – bólintott.
-Helyes. Ügyes legyél, szöszke – öleltem meg, majd a másik tűzpiros jármű pilótájához, és az édesapámhoz léptem – Apa, Charles – üdvözöltem mindkettőjüket – Kész vagy? – néztem a Monacoira, aki csak helyeslően biccentett.
-Sose készebben – nevetett fel.
-Jól van Charles, sok sikert – sóhajtott nagyot apa, majd egy öklös után ellépett mellőlünk.
-Azt mondják, esni fog, kb. a verseny harmadánál – törte meg a közénk beálló "csendet" a fiú.
-Verstappen biztos nagyon örül. Nekem mindegy, egy ideje mindketten jól mentek esőben – vontam meg a vállam. Megszólalt a himnuszt jelző sípszó, így egy gyors, de annál szorosabb ölelést követően beálltam az ősöm mellé, míg a pilóta a helyére állt társaival együtt.
Az események felpörögtek, és nagyon gyorsan azon kaptam magam, hogy a pit wall mögötti korlátnak támaszkodva szurkolok a pilótáinknak. A 19. körben tényleg megérkezett az eső, a csapat pedig két csodaszép kerékcserét bonyolított le, így a két pilótánk nagyon hamar a verseny vezető pozícióiba kerültek.
A futam végére visszaállt a napos idő, Charles pedig egy nekünk hosszúnak tűnő, valóságban persze rövid tanácskozás után meghúzta a váratlant, és az utolsó előtti körben kijött a boxba, ahol még hozzánk képest is nagyon gyorsan kerültek fel az autójára a lágy keverékű gumik. Ahogy kihajtott a boxutcából, megfagyott a levegő, ugyanis fej-fej mellett érkeztek az akkor éppen második helyen autózó George Russellel. Visszatartott lélegzettel meredtem telefonomon menő közvetítésre. A két fiú teljes sebességgel indult a 2-3-4-es kanyarokhoz, ám a motorerő különbség miatt Charles ért be előbb a kanyarba. Örömömben felkiáltottam, és így tett körülöttem mindenki más is, aki a csapatunkhoz tartozott.
A kockás zászló végül Charlest első, Micket pedig harmadik helyen intette le, előbbi pedig megfutotta a verseny leggyorsabb körét, ezzel pedig átvette a bajnokság vezetését. Miközben mindenki a dobogóhoz rohant, okkal, én Charlottét és a többi akadémistát kezdtem keresni a szememmel, mivel megbeszéltük, ha lesz dobogós pilótánk, együtt ünneplünk.
Együtt érkeztek, futva és lihegve, de boldogan. Charlotte szinte a nyakamba ugrott annyira örült, én pedig nevetve zártam az ölelésembe.
A buli egész éjszaka tartott, és mikor a monacói felkért táncolni, olyat láttam a szemében, amit nem szabadott volna.
Instaram
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Liked by charlottesiine, charles_leclerc and 149 627people
stepfaniaar_: És megcsináltad, ismét. Pont, ahogy mindig beszélgettünk róla. Bizonyítottál. A családodnak Nekem. A csapatnak. A világnak. De legfőképpen neki. Hihetetlenül büszke vagyok rád, Kalmár!🤍🦑🇮🇹
#italiangpwinner #homestrace #proud #kalmar
👥: charles_leclerc, scuderiaferrari
📍: Autodromo Enzo e Dino Ferrari
Sziasztok!
Ígérem, hamarosan beindulnak az események, mint azt a végén el is hintettem. A részt természetesen Tonionak ajánlom, teljes szíemből. Hiányzol, bajnok!
De, hogy ne csak szomorúak legyünk, kinek, hogy telik a nyár vége?
