BOSS /Lucas Wong f.f./

~3~

A suli kávéautomatája előtt vártam a napomat megmentő löttyre,amikor is valaki a nagy siettségben kiverte a kezemből a könyveimet,és tovább ment anélkül,hogy legalább egy "bocs" szerűséget mondott volna.
-Barom.-sziszegtem fogaim között,majd lehajoltam,hogy felvegyem őket,de ebben a pillanatban valaki másnak is ez volt a terve.
-Meddig akarsz még ignorálni?-hallottam meg Lucast,így rá se kellett néznem,hogy beazonosítsam ki is van előttem mert a hangját száz közül is felismerném.
-Nem tudom miről beszélsz.-füllentettem.
-Mi bajod van velem?-kérdezte továbbra is előttem guggolva.
Én idegességemben könyveimet próbáltam minnél előbb felvenni a földről,de annyira remegett a kezem,hogy ez a tervem esélytelennek bizonyult.
-Nincsen semmi bajom veled.-álltam fel és hagytam,hogy ő szedje össze elejtett dolgaimat.
-Nem úgy tűnik.-nézett szemembe miközben ő is felállt.-Mit tettem ami miatt ennyire kerülsz? Megbántottalak? Bunkó voltam?-kérdezte. Szemeiben értetlenséget,szomorúságot és fájdalmat véltem felfedezni.
Éppen válaszolni készültem amikor egy nem várt vendég bukkant fel.
-Szia Oppa.-jelent meg Sua mellettünk.-Jó volt együtt izzadni tegnap. Ma négykor nálatok folytatjuk.-mondta majd egy kacsintást követően eltipegett.
Ha akartam sem tudtam volna nem félreérteni ezt a mondatot.
Szemeimbe könny szökött egyszerűen csak sírni akartam,kiakartam adni magamból a haragot,dühöt és azt a fájdalmat ami mostanában nem hagy nyugodni. De nem tehettem,nem engedhettem meg magamnak,hogy Lucas előtt gyengének tűnjek.
Kezeiből szónélkül kiakartam venni könyveimet majd elfutni a világ elől,de ebben is megakadályozott.
-Add vissza a könyveimet.-mondtam,de közben elcsuklott a hangom.
-Félre érted nem történt se...-kezdett magyarázkodni.
-Add vissza.-mondtam szemeibe nézve. Fájdalmas arccal adta át kezembe az előbb még földön heverő cuccaimat. Láttam rajta,hogy nyitja száját,mondani akart még valamit,de én amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam..Egyedül a folyosón.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Megértem Lili,hogy fáradt vagy és azt is,hogy mostanában nem vagy valami aktív az óráimon de nem kivételezhetek veled sem. Tudod,hogy te vagy a kedvenc diákom de neked is ugyan úgy kell készülnöd mint a többieknek.-beszélt hozzám kedvenc tanárom Mrs. Park,miközben az udvaron lévő árkádok alatt sétáltunk.
-Tudom és sajnálom,ígérem legközelebb nem lesz ilyen és figyelni fogok.-ígértem meg.
-Van valami oka ennek?-kérdezte meg bátorító mosollyal.
-Igazából....-néztem oldalra ahol megpillantottam a Balhés Hármast. Lucas rám emelte tekintetét,de én egyből elkaptam.
-Ohh már értem.-bólintott tanárom.-Figyelj Lili. A szerelem ilyen,nem mindig megy egyenesen,sőt kész hullámvasút. Az én férjemmel is voltak kisebb-nagyobb veszekedések,de végül mindig egymásra találtunk.-mosolygott a távolba.-Hogy őszinte legyek,már régebben észrevettelek titeket,pedig nem figyeltem rátok árgus szemekkel.-kacagott fel.-Csak annyit tudok tanácsolni,hogy halgass a szívedre. A szív mindig tudja a helyes utat,míg az agy inkább a logikus és könnyebbet választaná. Pedig a szerelemnél,barátságnál és családnál nem a háború mentes övezetet szoktuk bejárni,igaz?-nézett rám,mire én bólintottam.
-Köszönöm a segítséget,nagyon sokat jelent nekem.-mosolyogtam tanáromra,amit ő viszonzott majd megölelt. Nem valami híres a tanárok ölelgetése, főleg itt de Mrs. Parkkal különleges kapcsolatom van.
Amióta ide járok mindig meghallgat és a legjobb tanácsokkal lát el.
Persze miután bement a terembe jó néhányan kiröhögtek emiatt de ha nekik ez vicces akkor nem fogom elvenni tőlük ezt az örömöt.
-Mivan pitiztél a tancinak a jobb jegy érdekében?-jött oda Yuna barátnői társaságában akik jót mulattak vezetőjük óriási beszólásán.
-Hagyd békén.-hallottam meg mögülem Lucas hangját akivel bár most tartom a kellő távolságot belül mégis jól esett,hogy kiállt mellettem. Aztán beugrott a reggeli találkozásunk az automatánál. "Jó volt együtt izzadni tegnap. Ma négykor nálatok folytatjuk"
-Mivan Lucas szerelmes vagy belé?-nézett rám majd jót kacagott magán.-Vagy netán már a barátnőd?-húzta fel szemöldökét.
-Nem vagyok a barátnője.-szögeztem le.-Nincs szükségem a rossz indulatú beszólásaidra anélkül is meg vagyok köszönöm,neked pedig nincs szükségem a védelmedre.-fordultam Lucas felé akinek a csalódottság és fájdalom kiült az arcára,de ezt hamar emberelte.
Gyors léptekkel indultam meg a kapu felé,hogy végre barátnőim társágában kitudjam magamból adni a felgyülemlő érzelmeket lehetőleg matek előtt.

Az órán valami menthetetlenül fáradt voltam,de nem fizikailag hanem szellemileg. A padra hajtva fejemet próbáltam összeszedni magamat ami másnak is feltűnt.
-Lili kérem ne ilyen feltünően fejezze ki a tantárgyam unalmát.-forgatta meg szemeit Mr. Jeon. Látszólag bunkó stílusa van,de egyébként egy nagyon kedves tanár csak ezt az orrunkra kötötte,hogy ne híreszteljük.
-Elnézést.-ültem fel rendesen és próbáltam figyelni,de már az első percben elbuktam.
A csengő hangjára felkaptam táskámat de a tervem miszerint elsőként hagyom el a termet befuccsolt.
-Lili kérlek maradj pár percet,beszélni szeretnék veled.-Szólított meg Mr.Jeon.
-Rendben.-álltam asztala mellé.
-Nem tudja elkerülni figyelmemet,hogy mostanában egyre fáradtabb vagy. Ugyan a dolgozataid ugyan olyan jók mint eddig,de valami baj történhetett,mert nem igazán ismerem azt a Lilit aki az órámon majdnem elalszik.-mondta apró mosollyal az arcán mire én kínosan felnevettem.
-Bocsánat nem fog előfordulni még egyszer.-ígértem meg ma már másodjára egy tanárnak. Ennyire feltűnő lenne,hogy nincs minden rendben? Pedig annyira igyekszem...
-Semmi baj,de azt javaslom menj el a hétvégén egy kicsit kikapcsolódni. Akár a családoddal,akár a barátaiddal,hidd el jót fog tenni.
Nincs itt nagy baj,csak rendbe kell tenned azt ami nincs rendben. Persze nem fog egyik  napról a másikra sikerülni,de bízom benne,hogy idővel összeszeded magadat.-mosolygott rám.
-Köszönöm szépen,sokat jelent.-hajoltam meg mélyen,majd távoztam a teremből.

Otthon anyu a konyhában sürgött-forgott ezért úgy gondoltam itt az ideje megosztanom vele ötletemet.
Ahogy beléptem a helyiségbe megcsapott a kimchi imádott illata,amin akaratlanul is elmosolyodtam.
-Anyu lenne egy kérdésem,ráérsz most?-kérdeztem miközben felültem az egyik bárszékre.
-Persze kicsim,de baj van?-méregetett aggodalmasan.
-Nem nincs semmi nyugi. Csak arra gondoltam,hogy hétvégén elmehetnénk valahova.
-Persze nyugodtan menj csak a kis barátaiddal.-mosolygott rám.
-Anyu félreérted. Én veletek szeretnék menni,veled és apuval.-javítottam ki.
-Hogy velünk?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Persze. Vagy nem jó ötlet?-bizonytalanodtam el.
-Oh dehogynem drágám,csak annyira régen voltunk már így hármasban bárhol is a házon kívűl.-ült ki arcára egy őszinte mosoly.
-Akkor benne vagy?-mosolyodtam el.
-Persze,hogy benne.
-Szuper,akkor majd este amikor apa is hazaért megbeszéljük hova menjünk.-adtam puszit arcára majd felmentem a szobámba.