Hirtelen szerelem

Ö t ö d i k F e j e z e t

- Milyen volt? - tette fel a szokásos kérdését Ron miután ledőltem az ágyamba.

- Egész jó. - válaszoltam unottan. Még nem akartam, hogy tudjanak, a kis barátságunkról ugyanis megvan az esélye, hogy ez csak egy hétig fog tartani.

- Történt valami?

- Nem. - ráztam meg a fejem majd a párnába temettem azt. Számra egy hatalmas mosoly kúszott, amit próbáltam elrejteni az izgatottságom minden jelével együtt. - Nem történt semmi.

...

Már este nyolc óra előtt egy perccel a Csillagvizsgálóban toporogtam. Nem tudom, miért örülök ennyire, hogy barátok lettünk. Lehet, azért mert szeretem a kihívásokat és bármennyire is utálom Malfoyt be kell vallani, hogy ő egy hatalmas kihívás. Bár mondjuk beleszólva a saját gondolataimba miért is utálom ennyire? Azért mert ő is utál engem? Azért mert a szüleink is utálták egymást? Ez nevetséges. Biztos vagyok benne, hogy Malfoy nem gonosz egyszerűen csak gonosz emberek közt nőtt fel, akik ugyan ezt várják el tőle.

- Szia, Potter! - köszönt nekem Malfoy.

- Szia Malfoy! Amúgy Harry a nevem szóval, ha már barátok vagyunk, akkor hívhatnál így is.

- Felejtsd el Potter. - nézett rám gúnyosan. Hát ez nehezebb lesz, mint gondoltam. - Miért is vagyok most itt pontosan?

- Ó, tényleg. Azért mert mutatni szeretnék valamit. - mondtam vidáman és odamentem a tőlem jobb oldalt lévő falhoz. Elővettem a varázspálcám és varázsolni kezdtem. - Finite Incantatem. - ennek hatására eltűnt az a varázslat, ami segítségével az ott lévő ajtó láthatatlanná vált. - Alohomora. - mondtam ki a másik varázslatot, ami segítségével pedig kinyílt a bejárat. Egy szűk helyiségbe nyílt ahol csak egy felfelé haladó lépcsősor volt látható.

- Most fel kéne veled mennem? - láttam az arcán, hogy nagyon nincs ínyére a dolog.

- Bízz bennem! - jelentettem ki, de aztán rájöttem, hogy ismerve a kettőnk helyzetét ez nem túl bíztató. Ezt pedig nyilván Malfoy is így gondolta ugyanis amolyan "remélem ezt nem gondoltad komolyan" nézéssel bámult rám miközben egyik szemöldökét felhúzta. Végül viszont addig néztem vele farkasszemet ameddig egy szemforgatás kíséretében el nem fogadta a sorsát és megindult felém. Bezártam magunk mögött az ajtót majd elmormoltam egy Colloportust. Malfoy addigra már felfelé haladt a lépcsőn én pedig hatalmas léptekkel utána iramodtam. A lépcső egészen a torony tetejéig vitt minket ahol egy csapóajtó várt. Óvatosan felnyitottam és kimásztam a torony legtetejéhez hozzá épített erkélyszerűségre. A Mardekáros ugyan ezt tette és most már a szűk helyen egymáshoz préselődve álltunk.

- És most mit csinálunk? - kérdezte a szőkeség.

- Két perc és lemegy a Nap. Ez a legjobb hely ahonnan látni tudod, ahogyan narancssárgás színekre festi az eget. Még a harmadik évemben fedeztem fel a helyet. Vagyis igazából Dumbledor mutatta meg nekem miután kiderült, hogy a keresztapám Sirius Black megszökött az Azkabanból. Ideges voltam és itt sikerült lenyugodnom. Ez az én titkos helyem ahol egyedül lehetek és gondolkozhatok.

- Ha ez a te helyed, akkor miért hozzál el ide? - kérdezte értetlenül. Igazából nem tudtam az okát. Vagyis tudtam csak azt nem, hogy elmondjam-e.

- Azért, mert úgy gondoltam, hogy látnod kell.

- Mert úgy gondoltad, hogy látnom kell? - kérdezett vissza értetlenül. Be kell vallanom, hogy még dolgoznom kéne a hazudási képességemen.

- Azért, mert szerettem volna, hogy lásd. - néztem mélyen a szürke szemeibe. Tekintete viszont annyira átható volt, hogy elfordítottam a fejem. - Azért, mert szerettem volna, hogy lásd. - suttogtam magam elé ugyan azt a mondatot. Ez nem is igazából a szőkeségnek szólt. Sokkal inkább nekem szólt. Magamnak mondtam. Ízlelgettem a szavakat és a tényt, hogy ezt Draco Malfoynak mondtam és így is gondolom. Akartam, hogy lássa ezt a helyet. Azt akartam, hogy még ha vissza is térünk az örökös utálatra, akkor én feljöjjek ide és rá emlékeztessen. Arra az énjére, aki hozzám préselődve csodálja a naplementét. Arra az énjére, akivel most itt vagyok veszekedés nélkül. Arra az énjére, aki önszántából van velem. Emlékezni akartam erre a Draco Malfoyra. Arra a Draco Malfoyra, aki a barátom.