Hirtelen szerelem

H a t o d i k F e j e z e t

Ma szerencsére nem lesz közös óránk a Mardekárosokkal, ami azt jelentette, hogy csak órák után fogok találkozni Malfoyjal és bár elméletileg már barátok vagyunk, de ez mégis áldásnak számított nekem. Viszont ez nem azt jelentette, hogy minden órát egyedül fogunk végighallgatni hisz már a nap elején a gyógynövénytan a Hugrabugosokkal zajlott. Pomona Bimba professzor kedves, mosolygós, gömbölyded alakú nő volt borzas hajjal, akinek ruhája és süvege mindig piszkos volt. Szerintem nem volt olyan ember, aki nem kedvelte őt, de ha voltak ilyenek, akkor azoknak meglehetősen csekély volt a létszámuk. És az sem elfelejtendő, hogy meglehetősen jó tanár volt.

- Ron! - kiáltotta az első óra után vörös hajú barátomnak egy aranybarna hajú, magas, sötétzöld szemű és eléggé jóképű fiú. Idősebb lehetett nálunk és a talárjából ítélve Hugrabugos volt.

- Cedric. - mosolygott rá ezután pedig megölelték egymást. Illata körbelengte a teret. Méz és citrom.

- Édesapám megkért, hogy szóljak, hogy a hétvégén Arthur meghívott minket vacsorázni hozzátok.

- Rendben. Mostanában hogyhogy ilyen sokat vagytok nálunk?

- Édesapám majdnem elvesztette az állását a Mágiaügyi Minisztériumban és Arthur segített neki abban, hogy ez ne történhessen meg. Emiatt szorosabb lett a barátságuk és gondolom ezért. - válaszolta mosolyogva. Milyen gyönyörű volt a mosolya.

- Örülök, hogy végül a Minisztériumnál maradt. Ó és mielőtt elmennél, bemutatom a legjobb barátomat, Harry Pottert. - fordult felém Ron majd Cedric. - Harry ő itt Cedric Diggory. - A hugrabugos felém nyújtotta a kezét én pedig szinte azonnal belecsúsztattam a kezemet puha tenyerébe.

- Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta mosolyogva. Hangja megnyugtató volt a szívem pedig hevesen kezdett el dobogni tőle. Mi történik?

- Én is. - mosolyogtam vissza. Ezután elengedte a kezemet majd egy gyors "Sziasztok" után elsietett.

- Első látásra szerelem? - kérdezte nevetve Ron.

- Dehogy is. Nem is vonzódom a fiúkhoz.

- Inkább csak nem veszed észre. Le sem vetted róla a szemed. Amikor rád pillantott elpirultál, és amikor kezet akart veled fogni olyan gyorsan simítottad bele a tenyered a kezébe mintha meghalnál, ha nem tennéd meg. Ó, és azt ki ne felejtsem, hogy addig el sem engedted ameddig el nem ment.

- Ez még nem jelent semmit. - vágtam rá mire a barátom felém fordult egy amolyan "ugye ezt te sem gondolod komolyan" képet vágva.

- Hány barátnőd is volt eddigi életed során?

- Egy se.

- Hányszor csókolóztál már lánnyal életedben?

- Egyszer sem.

- De ettől függetlenül hány lánnyal történhetett volna ez meg, ha beleegyezel?

- Sokkal. - kezdtem egyre jobban azt érezni, hogy ezt a csatát elvesztettem.

- Sok fiú és lány ölelt már meg. Melyiknél érezted azt, hogy megmozdul benned valami? Melyiknél érezted, hogy izzad a tenyered és gyorsan dobog a szíved?

- A fiúknál.

- Te drága Harry barátom meleg vagy, mint egy kandalló, de ezzel semmi baj nincs. Mi ugyan úgy szeretni fogunk, és akinek pedig bármi problémája van ezzel az élete végéig csigát fog hányni ezt megígérhetem.

- Köszönöm. - mosolyodtam el halványan. Tényleg meleg lennék?

- Sziasztok. - csapódott hozzánk Hermione.