Köszönöm (Rin Matsuoka x reader)

Part 1

-Szia {Név}-chaaan! -kiabált felém.
-Szia Gou-chan.
-Megyünk együtt haza?
-Persze.
-Okki.
-Gyors összerakom a cuccaim aztán mehetünk.
-Rendi nekem is össze kell pakolnom.

10 perc múlva

-Ismered a fiú úszó csapatot {Név}-chan? -kérdezte miközben sétáltunk haza.
-Hallottam róla de nem láttam még őket.
-Oh értem. Figyelj én vagyok a menedzserük és szívesen bemutatnálak nekik holnap.
-Tényleg?
-Persze. Tudod a bátyám is úszik a Samezuka csapatban, lehet ő is jönni fog.
-Oh rendben.
-Nagyon kedvesek és aranyosak, én nagyon szeretem őket. Téged is bírni fognak biztosan.
-Jólvan ha te mondod.

Másnap tanítás után

-Hé {Név}-chan! Mehetünk?
-Igen persze.

Mikor oda értünk egy pillanatra a szívem kihagyott egy ütemet, az arcom elkezdett kipirulni elég gyorsan. Azok a gyönyörű kidolgozott testek. A szívem majd kiugrott a helyéről és az orrom is majdnem vérezni kezdett.
-Sziasztok fiúk! -mondta lelkesen Gou-chan.
-Szia Gou-chaan! -kiabált egy szőke, világos hajú alacsony fiú.
-Szió. -csatlakozott a magas kék hajú is.
-Hiii. -barna hajú is mosolyogva köszönt.
-Szia. -majd egy fekete hajú is. Elég komoly feje volt, mintha unná az egész életét.
-Srácok figyeljetek, hoztam egy vendéget is. Ő itt {Név}-chan, osztálytársam és legjobb barátnőm is.
-Oöá...-nem tudtam normális szavakat kinyögni. Gou-chan megpaskolta a hátam és egyből észhez tértem.
-ÖRÜLÖK A TALÁLKOZÁSNAK. -végül kiabálni tudtam.
Ők is egyszerre mondták.
-Örülünk a találkozásnak.-elkezdtek bemutatkozni:
-Én Nagisa vagyok.
-Én Rei.
-Makoto vagyok.
-Haru.

Csend lett. Végül Gou-chan törte meg a csendet.
-Bátyó?
-Mindjárt jön, mondta, hogy kicsit késni fog. -mondta Makoto.

Elég félénken de megkérdeztem.
-És most mit fogtok csinálni? Nagisatól kaptam is a választ.
-Versenyezni fogunk. Először 5en aztán majd kettesével. De Reit ki hagyjuk.
-Mért? -kérdeztem meglepődve.
-Mert én kezdő vagyok, nagyon lassan úszok és úgyis vesztek.
-Értem.

Kb 2 perc múlva belépett egy vörösesbarna hajú, fekete pulcsiban lévő srác. Ugyanaz történt mint mikor bejöttem. A szívem, az arcom, de most remegtem is.

-Bocs, hogy késtem. Dolgom volt. -mondta kicsit lihegve.
-Semmi baj itt vagy az a lényeg. -jegyezte meg Nagisa mosolyogva.
-Na kezdhetjük? -kérdezte majd letette a táskáját, levette a pulcsiját és lekapta magáról a pólót. Azt hittem elájulok.

-Hé, ő ki? -rám mutatott. Egy szót sem tudtam szólni csak lefagytam.
-Ő itt {Név}-chan. Osztálytársam és legjobb barátnőm. -átkatolva vállam mondta.
-Értem, nem is meséltél nekem róla. -forgatta a szemeit.
-Hehe tudod sok volt a dolgom.
-Na persze, mindegy Rin vagyok, örülök a találkozásnak.
-É-én is.-remegtem
-Na akkor kezdhetjük? -szólalt meg Haru.
-Igen!-egyszerre kiabáltak és oda mentek a kezdő ponthoz. Gou-chan elő is vette a stoppert.
-Felkészülni, vigyázz, RAJT! -meg is indultak, Haru és Rin voltak legelől. Utána Nagisa, Makoto és leghátrébb Rei. Igaza volt, tényleg lassan úszik. Gou-chan csak úgy kapkodott, hogy leírja ki mikor ért be. Én addig pár törölközőt és kulacsot hoztam nekik.
Haru volt a legelső aztán 1 másodperc után Rin majd felhozta magát Makoto, Nagisa és végül Rei.
Kimásztak a medencéből és lihegve jöttek oda hozzám a törölközők meg a kulacsokért. Remegve adtam oda nekik. Mikor Rin vette el tőlem a kulacsot rám mosolygott és megköszönte, nem tudtam mást csinálni csak visszamosolyogtam. Pár perc pihenő alatt csak Rint figyeltem nem tudom mért, de nagyon megfogott és ügyes is volt. Gou-chan felkiáltott.
-Na srácok jöhet a következő menet?
-Haaaiii -unottan nyögtek oda Gou-channak.
-Rendben akkor mondom is a párokat: Haru és Rin, Makoto és Nagisa.
-Na most végre kiderül melyikünk a jobb. -felelte magabiztos mosollyal Rin. Makoto meg Nagisa csak egymásra mosolyogtak. -Jól van akkor Makoto és Nagisa kezd.
-Okkes. -hangzott el Nagisa szájából.
-Félkészülni, vigyázz, rajt!

Makoto nyerte meg. Közben megint Rint néztem. Valahogy nem tudtam másra koncentrálni csak rá. Egyszer szembe találkozott a tekintetünk. Gyorsan elkaptam a fejem és kipirult arccal néztem Makotoékat mintha őket néztem volna eddig. A szemem sarkából láttam, hogy még mindig néz. Hatalmas levegőket vettem. Szerintem eléggé feltűnő volt.
Következtek Haruék. Felálltam a padról és Gou-chan mellett állva néztem, hogy ki nyer.
-Felkészülni, vigyázz -az utolsó másodpercben Rin rám nézett és mosolygott. -rajt! -Gou-chan szurkolt nekik mint ahogy eddig, csak én csendben néztem őket. Most viszont én is csatlakoztam hozzá. Kiabáltam.
Végül Rin nyerte meg. Örömében belecsapott a vízbe és kiabált. Én is örültem neki. Odamentem a kulacsokhoz és oda nyújtottam nekik. Haru előbb ért oda, utána jött Rin is és mosolyogva az orrom alatt suttogtam.
-Ügyes voltál. -reméltem, hogy nem hallja.
-Köszi. -felnéztem kipirulva, majd a kezét rá tette a vallámra és kicsit megpaskolt. Majd visszament a többiekhez.

Pár órát meg ott maradtunk és beszélgettünk aztán Makoto megszólalt.
-Haza kéne menni. Késő van már nem?
-De, igazad van. -helyeselte Nagisa.
-Holnap suli szóval ideje menni.
-{Név}-chan megyünk? -kérdezte Gou-chan.
-Aha mehetünk. -mielőtt felálltam volna a padról a többiek előbb elindultak és el is mentek. Csak én, Gou-chan és Rin maradtunk.
-Mehetünk {Név}-chan?
-Igen. Egy pillanat és megyek.
-Okés kint várlak. -kiabálta Gou-chan.
Ketten maradtunk Rinnel. Nagyon nagyon dobogott a szívem, izzadtam is.
-Öm...-nyökögött Rin miközben pakolta össze a cuccait. -láttam, hogy engem figyeltél.
-M-mi? Miről beszélsz? -lesokkolva visszakérdeztem.
-Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre. -mégjobban kezdtem kipirulni.
-Hehe...bocsánat...-vakartam a tarkóm.
-Semmibaj. Hiszen láttam, hogy tetszett. -perverz mosolyra húzta az száját.
Ö-ömm...igen...-elfordítottam a fejem.
-Mindegy Gou nem is mesélt nekem rólad.
-Tényleg? Igazából rólad sem nagyon beszél a suliban, csak nagyon ritkán. Pl pár napja azt sem tudtam, hogy a szembe lévő suliba jársz.
-Oh, értem. -lenézett a földre és elmosolyodott.
-Nos...menni kéne nem gondolod? -megszakítottam a kínos csendet.
-De, de Gou úgyis rád vár nem?
-Igen. Ömm...segítsek összepakolni a cuccaid?
-Nem kell köszi meg leszek.
-Rendben.
Léptem volna ki az ajtón és nyitottam volna köszönésre a számat, de gyorsabb volt nálam.
-Holnap is itt leszel?
Megugrott a szívem és hadarni kezdtem.
-Nemtudom. Még csak most ismertem meg mindenkit, de...ha gondolod holnap is jövök. -rá mosolyogtam és belenéztem a szemébe. Rin ugyanígy tett.
-Rendicsek. Oh még valami mielőtt mennél...
-Igen?
-...bejelölhetlek? -kicsit kipirult. Meg is lepődtem.
-I-igen. -gyorsan meg is mutattam neki melyik az én profilom.
-Oh, látom. Köszi szépen.
-Nincs mit. Na akkor mentem. Már Gou-chan biztos ideges, hogy mért kések ennyit.
-Jólvan akkor holnap.
-Igen, szia.
-Szia. -integetett. Én is vissza integettem és futottam Gou-chanhoz.

-Itt vagyok. -lihegve közöltem.
-Na végre mi tartott ilyen sokáig {Név}-chan?
-Bocsi csak...
-Csak? -nem engedte el a dolgot.
-Csaak segítettem Rinnek össze rakni a cuccait. -oldalra néztem kipirult arccal.
-*sóhajt* értem, akkor mehetünk ugye?
-Igen.

Mikor haza értem gyorsan megcsináltam a háziaim, ettem, elmentem fürdeni majd mentem volna aludni amikor hallottam egy értesítés hangot. Gondoltam magamban biztos Gou-chan, lehet valamit elfelejtett elmondani, de...nem ő volt. Rin volt az. Felugrott a vérnyomásom. Láttam, hogy csak annyit írt, hogy "Szia", vissza is írtam neki.

Rinnel meg aznap este pár órát beszélgettünk. Jobban megismertem legalább, mivel ugye Gou-chan alíg mesélt róla. Elmesélte, hogy Haruékkal hogyan versenyzett általánosban meg most, hogy milyen volt neki Ausztráliában. Azt is mondta, hogy Gou-channal nem annyira jó a kapcsolatuk amióta meghalt az apjuk. Nem is firtattam őt róla.