Köszönöm (Rin Matsuoka x reader)

Part 5

Elbújtam gyorsan, nehogy észre vegyenek. Melegítőben volt a lány. Mikor elment onnan odamentem Rinhez.

-Hé Rin ő ki volt?
-Nyugi {Név}-chan, ő csak a menedzser.
-Oh értem. Bocsi. -lehajtottam fejem.
-Semmi baj. -rá tette a kezét a vállamra és rám mosolygott. -Na figyelj {Név}-chan, pár hét múlva versenyenünk lesz. Haruék is ott lesznek szóval edzenünk kell. Ezért szeretném ha segítenél nekem.
-Oh rendben.

Hetekig kitartóan edzett. Minden nap elmentem és segítettem neki. A verseny előtti nap Rinékhez átmentem. Azóta a szüleimnek is elmodtam mindent és szerencsére örültek neki.

Péntek volt és szombaton lesz a verseny.

-Na megbeszélted a szüleiddel? -érdeklődött Rin.
-Igen.
-Akkor jó.
-Figyelj Rin nem kell stresszelned. Tudom, hogy Haruéknak kéne szurkolnom, de szorítok neked, jó? Nem lesz semmi baj, itt vagyok. -megfogtam a kezét és adtam neki egy puszit bíztatásként.
-Köszi {Név}-chan. -kipirult.
Kicsit még beszélgettünk aztán elaludtunk.

Másnap reggel szóltam Gou-channak, hogy menjen csak Haruékhoz mert én Rinnel megyek. Rin összeszedte a csapatot aztán el is indultunk a buszunkkal. Rin mellett ültem. A hátsó fiúk kiabáltak, énekeltek. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Barkóbáztunk is. El szórakoztunk amíg odeértünk. Én pedig jobban megismerkedtem a csapat tagokkal.
Mikor leszálltunk a buszról, megláttam Gou-chant és oda futottam hozzá. Ott voltak Haruék is. Rin és Haru elég komolyan egymásra néztek. Tipikus rivális nézés.

Gou-channal fel mentünk a nézőtérre amíg a fiúk elkészülnek. Közben kezdetét vette a verseny. Itt meg egyikőjük sem volt, hanem kicsit később.
Mikor végeztek, feljöttek mellénk. A beszélgetésünk közben bemondták az Iwatobit és a Samezukat is. Rin felállt mellőlem, készült lemenni, de én visszafogtam a karjánál. Háttal állt nekem.
-Rin, ne aggódj..én szurkolok neked. -megfordult és a szemembe nézett.
-Tudom..és köszönöm. -adott egy puszit a homlokomra.

Elindultak a kezdőponthoz. Beállt mindenki ahova kell aztán elindult a verseny.
Egész végig Rinék és Haruék egymás mellett mentek. Csak amikor Rei következett kicsit lemaradtak, de visszahozták magukat. Majd Sousuke jött. Ő viszont egyszer csak nagyon lemaradt. Látszódott rajta, hogy megint baj van. Akkor jutott eszembe a válla. Nagyon sajnáltam. Végül Rin és Haru jöttek. Fej-fej mellett haladtak folyamatosan. Nem bírtam ki, hogy végig csendben nézzem mi történik.
-GYERÜNK RIN! -kiabáltam.
Rin egy pillanatra lelassított, de visszahozta magát. Már csak visszakellett nekik úszni. Egyszerre érintették meg a medence szélét. Mindenki nézte, hogy ki lett a második, ugyanis egy másik csapatból valaki előttünk beért.

"Nanase Haruka"

Csendben álltam és csak néztem.
Rin idegesen kilépett a medencéből. Haru utána ment. Én is így tettem. Félúton megláttam Rinéket. Rin kiabált vele.
-Franca!-idegességében még az üdítőautómatába is belerúgott, ami ott volt mellettük. Pár perc után láttam, hogy Rin tovább fut és otthagyta Harut. Rin után futottam és kiabált neki.
-RIN! -megállt.
-Rin...én...-szakadozva tudtam beszélni.
-...az én hibám..annyira sajnálom. Tudom, hogy sokat készültél erre a versenyre...-kicsordultak a könnyeim. -...de én..elrontottam mindent. -összeestem és csak sírtam. -Ne haragudj Rin..ha nem avatkozok bele...-megfordult odajött hozzám és leggugolt elém.
-Nem a te hibád..meg amúgy is én kértelek meg, hogy segíts. Ügyes voltál. Én szúrtam el. -csak sírni tudtam.
-Ne sírj {Név}-chan. Nincs semmi baj. -elkezdte simogatni a fejem.
-De igen..van baj..láttam amikor kiabáltál Haruval és megrúgtad az automatát.
-Azt csak azért volt mert...
-Mert..? -néztem fel rá kíváncsian.
-...mert féltem, hogy csalódást okozok neked. Segítettél nekem hetekig. Szurkolsz nekem, az ellenkező csapatnak. Minden nap felvidítasz. Azt szerettem volna, hogy büszke legyél rám. De én..képes..voltam...-lenézett a földre és már neki is folytak a könnyei. -...veszíteni..a következő fordulóban nem is leszünk már ott. Csak az első kettő csapat jut most tovább. Jövőre lehet csak megpróbálni. De én már harmad éves vagyok. Vagyis nekem ennyi vot...{Név}-chan annyira sajnálom, hogy csalódnod kellett. -most már ő is sírt. Én csak néztem őt. Annyira fájt. Megöleltem szorosan.
-Rin...nem csalódtam benned. Én..büszke vagyok rád. -próbáltam abba hagyni a sírást miközben a fejem a vállába fúrtam.
-De..
-Shh..ügyes voltál. Higgy nekem. -szorosabban megölelt és csak sírt.
-Engedd ki Rin..

Miután sikerült meg nyugodnia. Felálltunk, adtunk egymásnak egy csókot és kézen fogva visszamentünk a többiekhez.

-Jól vagytok srácok? -kérdezte Gou-chan.
-Igen. -egymásra néztünk és csak mosolyogtunk.
-Akkor jólvan. -Gou-chan is mosolygott.
-Haru..ne haragudj, hogy kiabáltam.
-Semmibaj Rin. Te ilyen típusú vagy. -semmitmondó fejjel mondta.
-Hehe..-vakarta a tarkóját. -Nos, sok sikert srácok.
-Köszi. -jegyezte meg Makoto.
-Akkor lehet mi megyünk nem {Név}-chan?
-De menjünk, sok sikert!
-Köszönjük. -mondták egyszerre.
Összeszedtük a többieket, és mentünk a buszunkoz.

Én és Rin haza mentünk miután beért a busz. Bemutattam a szüleimnek. Nem volt semmi kifogásuk vagy hasonló. Örültek is neki. Felmentünk a szobámban, kicsit kényeztettem Rint, hogy nyugodjon meg véglegesen és higgye el hogy nem haragszom rá.

Kellemes volt a tavasz. Nap mint nap Rinnel voltam. Kiélveztük azt az időt amíg még lehet. Ugyanis Rin nem rég modta, hogy nyáron elkell mennie Ausztráliába.

Végül elérkezett ez az idő. 3 hónapig ott lesz.
Kikísértem a reptérre.

-3 hónap...mit fogok csinálni nélküled?-kérdezte Rin miközben fogta a kezem.
-Majd beszélünk aztán nem fogsz unatkozni.
-Ha te mondod.-majd adott egy puszit a számra.
-Hiányozni fogsz,de..tudom, hogy ügyes leszel. Tudod, én hiszek benned és büszke vagyok rád. Ezt ne felejtsd el. -belenéztem a szemébe és szorosabban fogtam a kezét. -Nem fogom. Te is nagyon hiányzni fogsz.

Na mennem kell. Érezd jól magad {Név}-chan.
-Te is. -szorosan megöleltük és hosszasan megcsókoltuk egymást. Kicsordultak a könnyeim.
-Ne sírj {Név}-chan, nem lesz semmi baj. -egy utolsó puszit adott a homlokomra.
Rin elengedte a kezem és elindult a repülő felé. Csak néztem, ahogy távolodik. Nagyon rossz érzés volt, de muszáj lesz elengednem most. Bízok benne.
Addig ott álltam amíg fel nem szállt a repülő. Majd egyre kisebb és kisebb lett. Míg végül eltűnt.

Az egész nyarat Gou-channal töltöttem. Minden nap beszéltünk Rinnel amikor ráért. Naponta mesélt valami izgit vagy vicceset.

Mikor kimentünk Gou-channal a kisebb dombra, ami a város mellett van és onnan lenéztem a városra a naplementében, egyből megnyugodtam és azon gondolkoztam, hogy Rin mit csinálhat. Nagyon hiányzik. Eszembe jutottak amikor először találkoztunk. Meg az első randi, a parkban a tavacskánál.