Köszönöm (Rin Matsuoka x reader)

Part 3

Nagyon jól szórakoztunk. Nagyon jó volt látni, hogy Rin mosolyog és nevet. Nem kellett a szomorú, letört arcát látnom.

Egy jó negyed óráig el voltunk.
Kimásztunk a vízből. Megvártuk amíg valamennyire megszáradunk aztán összeszedtük a cuccainkat majd sétálgattunk hazafele. Megbeszéltük hol fogunk elválni. Épp oda értünk abba az utcába, mikor a sarkon álltunk volna meg, szembe jött velünk Gou-chan.

Én és Rin csak álltunk lesokkolodva. Gou-chan is.

-T-ti...meg..mi-  -csak nyögdécselni tudott.
-Ez...n..em az aminek látszik. -szakadozva tudtam csak beszélni.
-Hé...{Név}-chan...-Gou-chan lehajtotta fejét és komoly hangon beszélt. -...nem arról volt szó...hogy te a...nagyszüleidnek segítesz...?

Ugyan azt csináltam amit ő, lenéztem. Gondolkoztam mit mondjak. Hiába próbálok meg valami hazugsággal kibújni alóla, úgysem sikerülne mert már valószínűleg tudja..hogy mit csinálhattunk.

-Gou-chan...-halkan próbáltam. -figyelj..én-nem várta meg, hogy befejezzem. Rin közben megfogta a kezem.
-Nem {Név}-chan...nem érdekel. Láttam amit láttam. -sarkon fordult és elfutott a másik irányba.

Csak néztük őt csendben, szótlanul, majd megtörtem a csendet.

-Rin...én-félbeszakitott.
-Az én hibám. Nem kellett volna...-halkan de mégis mérgesen mondta.
-Nem! Nem a te hibád! Én is részese vagyok. -próbáltam menteni, hogy ne magát okolja.
-Dehogy...te nem tehetsz semmiről... -sóhajtott. -Most mit csináljunk? -rám nézett.
-Utána kell mennünk és megmondani, hogy mit mért csinálunk. Titeket pedig rendbe kell, hogy hozzalak.
-De {Név}-chan..-láttam a szemeiben az aggodalmat.
-Nem Rin, most megyünk és elmondjuk. -rá szorítottam a kezére idegességemben.
-J-jó...-újra lehajtotta a fejét.
Szorítottam a kezét és mentünk Rinék házához, ugyanis Gou-chan arra fele futott.

Mikor be értünk a házba csend volt. Mentünk egyre beljebb és Gou-chan szobája felől lehetett hallani, hogy sír. Megfogtam a kilincset és be nyitottam. Gou-chan az ágyán ült és egy kést fogott a kezében. A szeméből folyt a könny és tiszta vörös volt a szeme.

-G-Gou-chan...-megszeppenve álltunk és néztük őt, én viszont elengedtem Rin kezét és közeledtem Gou-chan felé.

-{Név}-chan...menj innen és hagyj békén!-kiabált.
-Nem Gou-chan, tudnod kell az igazat. Ha kell elmegyek, de kérlek beszélj Rinnel és béküljetek ki. Nagyon zavart, hogy amióta ismerem Rint furcsán viselkedsz. Rin meg már évek óta cipeli azt a terhet, hogy azt hiszed, hogy ő ölte meg apátokat. Ha én elhiszem neki amit mondd, te mért nem vagy képes...? Igaz még sosem láttam amikor szomorú, de...amikor elmesélt mindent a szüleitekről akkor láttam, és borzalmas volt. Szóval kérlek, had mondjak el mindent utána meg beküljetek ki. Egyikőtöket sem akarom így látni ahogy most. -komoly voltam. Gou-chan végig hallgatott, elvettem tőle a kést és leültem mellé az ágyra. Rin meg a szoba másik feléből hallgatta a dolgokat.

-Ok-oké...-belegyezett. Látszott rajta, hogy nem örül.
Elmondtam neki attól a naptól kezdve, mostanáig mindent. Csendben végig hallgatta.

-...nos ennyi lenne. Most ped-Rin közbe avatkozott.
-Gou..hallottad..kérlek..egész eddig nem találtam senkit aki megértett volna igazán, vagy törődött volna velem. Tudom, ott vannak Haruék. De ők Iwatobisok és amúgy sem tudok sokat beszélni velük. Ott van Sousuke, ő vele is megosztottam ezt a sztorit, de nem fűzött hozzá semmit. Mindegyis, nem tudod, hogy érzek. Nemtudom te, hogy érzel. Megbeszélni sem tudtuk, mert vagy neked vagy nekem valami dolga volt vagy valami kifogás vagy...csak levegőnek néztük egymást.
Szóval...ha neked nem jelent problémát akkor elkezdem elölről. Az sem számít, hogy {Név}-chan is itt van. Legalább ő is hallja.

Rin leült mellém és kb 20 percen át csak beszélt. Csendben végig hallgattam.

-...Gou..kérlek higyj nekem. Érts meg, én is meg értelek téged. -szinte sírva beszélt. Már folytak is a könnyei.
-Bátyó...ne haragudj...akkora idióta vagyok...-alíg lehetett hallani amit mondd. Neki is újra elkezdtek folyni a könnyei. -...én..féltem, hogy {Név}-channal történik valami és meg akartam óvni, de láttam, hogy nagyon jól elvagytok és sokszor volt, hogy..nem avatkoztam közbe.
-Az is lehet, hogy féltékeny voltál. -kuncogva hozzá fűztem.
-M-mi? Miért lettem volna?
-Amióta ismerem Rint azóta fura vagy. -mosolyogtam rá.
-Én..nemtudo-félbeszakítottam.
-De persze nem tudhatom mi zajlik abba a bolond fejedben. -Rin is elkezdett nevetni.
-Srácok én..sajnálom, hogy beleavatkoztam a kapcsolatotokba. -ő is mosolygott, de mi  kipirult fejjel ültünk egymás mellett. Egymásra néztünk és csak kuncogtunk.
Végülis nevezhetjük annak.
-Semmibaj Gou-chan. -megöleltem.-Viszont én megyek mert már nagyon késő van.
-Jólvan {Név}-chan. Köszönöm.

-Haza kísérjelek? -vágta rá Rin.
-Nem kell köszi, aranyos vagy. -utasítottam vissza. Felállt az ágyról, megfogta a kezeim, egymással szemben álltunk. Közel hajolt és belesúgott a fülembe.
-Veszélyes egyedül mászkálnod ilyen későn és sok mindent tettél értem ez a legkevesebb. -nagyon dobogott a szívem.
Sóhajtottam.
-Rendben.
Elköszöntünk Gou-chantól és elindultunk haza.

Mikor oda értünk meg álltunk az ajtó előtt. Háttal álltam az ajtónak Rin pedig elöttem. Ki voltam pirulva. Mielőtt megszólalhattam volna Rin oda hajolt a fülemhez.
-Köszönök mindent {Név}-chan. -el hajolt a fülemtől, átkatolta a derekam és megcsókolt. Lefagytam és csak álltam. Nemtudtam mit csináljak. Mikor éreztem, hogy Rin mélyebbre akar menni, észhez tértem. Átkaroltam a nyakát, közelebb húztam magamhoz és viszonoztam a csókot. Addig csináltuk amíg el nem fogyott a levegőnk. Belenéztem Rin szemébe és full vörös fejjel próbáltam megszólalni.
-N-nincs...mit. -elmosolyodtam, Rin szintén. Átölelt és azt mondta:
-Holnap találkozunk {Név}-chan. Tudod, bemutatlak a csapatomnak. -bólintottam.
El váltunk és elköszöntünk egymástól. Rin elindult hozzájuk és egyszer hátra nézett. Integetettünk egymásnak. Néztem őt addig amíg le nem fordul. Végül eltűnt. Bementem a házba, lefürödtem és mentem is aludni. Nem tudtam enni. Körülbelül 1 óra lehetett mikor sikerült elaludnom.

Másnap délután

-Figyelj Gou-chan...-kezdtem bele mondandómba.
-Igen?
-Ma Rinnel elmegyünk és bemutat a csapatának.
-Oh, okés, érezd jól magad. -meglepődött de végül mosolygott.
-Köszi. -én is rá.

Rin a suli előtt megvárt. Mikor megláttam őt oda futottam és megöleltem. Vissza ölelt, elengedett és adott egy puszit a számra. Ki voltam pirulva. Megfogta a derekam, a szemembe nézett és megszólalt.
-Nagyon szép vagy. -már az egekben volt a vérnyomásom. A szívem megállás nélkül vert.
-Kö-köszönöm. -elnéztem a szeméből.
-Akkor mehetünk? -kérdezte majd megfogta a kezem.
-Igen persze. -rá mosolyogtam és bólintottam.
Kezén fogva sétáltunk. Nem sokat kellett menni. Hamar oda értünk. A suli mellett volt az úszó terem.
Bementünk az ajtón, majd oda mentünk ahol Rin csapata edzett.

-Halihó srácok! -köszönt hangosan Rin.
-Oh kapitány. -köszönt egy kicsi, szürke hajú srác.
-Osu. -majd egy narancssárga hajú.
A többi csapattag is köszönt.
-Nocsak, barátnőd? -kérdezte egy magas, mély hangú, fekete hajú srác. Én csak álltam szótlanul, Rin kezét fogva, mert ettől a kérdéstől kezdtem kipirulni. Meg sem tudtam szólalni. Rin is kipirult és csendben volt egy picit, de szorosabban kezdte fogni a kezem.
-Igen! -már majdnem kiabált.
-Ooh, aranyos. -jegyezte meg. -Amúgy Sousuke vagyok.
-É-én {Név} vagyok. Örülök a találkozásnak.
-Szintúgy. Na de mentem vissza edzeni. Később találkozunk.
-Rendben. -mondtam.
-Oooh de cuki vaaagy és meg a neved is aranyos! Ja és amúgy Momotaro vagyok. Örülök a találkozásnak.-kezdte a narancssárga hajú.
-Köszönöm és én is. -köszöntem meg mosolyogva.
-Nincs kedved itt maradni és eljönni velem majd valahova? -csillantak fel szemei. Mielőtt válaszolhattam volna Rin komolyra váltott és helyettem beszélt.
-Figyelj Momo...-nagyon mély és ideges hangon szólalt meg. -...nincs jobb dolgod? Ha nincs adok neked, de olyat, hogy többet nem fogsz kikelni a kórházi ágyból.