Little light in the darkness

Érkezés

A kocsi gyorsan suhant a kihalt úton. A hajamba kapott a szél. A rádióból valami felkapott zene szól bár én nem ismertem. Na igen miután megismertem a Salvatore testvéreket az addigi életem felborult. Akkor nagyon is örültem ennek legalább nem kellet a szüleim elvesztése miatt érzett bánatommal foglalkoznom. De a sok természetfelettivel való harc miatt az ilyenek mint ez a zene ki maradt. De végső soron nem bánom. Ha nem találkoztunk volna nem lennék az aki . Akkor valószínűleg újra összeomlottam volna. Viszont sokan meghaltak. Bonnie anyja , Alaric, és ami azt illeti én is. Vámpír lettem. Nincs szükségem a kortalanságra vagy az örök fiatalságra. Főleg nem úgy, hogy mindezen "adományokért" cserébe mások véréve szomjazom. De sajnos semmit sem tehetek. 

Mikor elértem a város határát jelző táblát lassítottam a sebességemen. New Orleans állt a táblán. Utam egyből az új házamhoz vezetett. Egy csodaszép és drága villa. Amiért én nem is fizettem. Na igen, a vámpírságnak vannak előnyei is. Miután kiszálltam a kocsiból felmentem a lépcsőn a verandára. Ott volt egy hintaágy, egy dohányzóasztal, két szék és egy cserepes növény. Oda sétáltam a két szárnyú üveges bejárati ajtóhoz és bementem rajta. Tőlem balra volt a nappali bőr fotelekkel és egy kanapéval. A falon pedig plazma tv. Tőlem jobbra pedig a konyha benne egy kör alakú étkező asztallal. Velem szemben pedig a folyosó végén az emeletre vezető lépcső. Fel is mentem rajta és bementem a hálószobámba, s egyből az ágyba dőltem. Az út jól kifárasztott így egyből elnyomott az álom. Mikor felkeltem nagyon éhes voltam. Így kivettem a hűtőtáskából egy zacskó vért és elfogyasztottam. Utána is szomjas maradtam csak épp most nem vérre ezert kocsiba ültem és kerestem egy bárt. Kis időbe bele telt mire találtam egyet de addig is láttam több jónak tűnő üzletet is. Bementem és leültem a bárpultnál. Szinte egyből oda jött hozzám a pultos. Egy hosszú hullámos szőke hajú kék szemű nő.

-Mit hozzátok? -kérdezte mosolyogva miközben egy poharat törölgetett egy konyharuhával.

-Egy pohár whiskyt.-mondtam és én is elmosolyodtam.

-Mi bánt ?-kérdezte miközben kitöltötte a rendelt italt.

-Miből gondolod ,hogy bánt valami?-kérdeztem vissza majd beleittam a poharamba. Az alkohol marta a torkom.

-Hát, dél van de te már most itt ülsz egyedül és erős alkoholt fogyasztasz. Javíts ki ha tévedek de minden jel arra utal ,hogy valami baj van. -mondta majd kedvesen elmosolyodott.

-Miért érdekel?-kérdeztem majd kíváncsian felhúztam az egyik szemöldökét.

-Tudom nem rám tartozik és nem is ismersz. Bocsi nem akartam belekontárkodni.-mondta majd elkezdte eltörölni a többi vizes poharat is.

-Felre értesz. Egyáltalán nem zavar a kérdés, csak hát ahogy, te is mondtad nem is ismersz. Akkor mégis miért érdekel, hogy mi van velem?-kérdeztem kíváncsian majd megittam a poharam tartalmát.

-Gondoltam szeretnéd megosztani valakivel.-mondta. Nos végülis jó lenne kiadni magamból. De nem most. Valószínűleg elsírnám magam.

-Kedves tőled. Mellesleg a nevem Elena.-mondtam majd egy mosoly kíséretében felé nyújtottam a kezem.

-Cami.-ő is elmosolyodott és elfogadható a felé nyújtott kezemet.-Új vagy itt?

-Igen most költöztem ide.-újra töltötte a poharam.

-Honnan jöttél?-kérdezte

-Mystic Fallsból-felelem

-Miért jöttél el onnan? -kérdezte kíváncsian.

-Elegem lett abból a városból.-mondtam szomorúan miközben a poharam tartalmát néztem.

-Sajnálom.-mondta mire felpillantottam rá. A szemében sajnálatot láttam. Ezen elmosolyodtam -Remélem itt jobban érzed majd magad.

-Hát, ha másért nem is egy dologért megérte ide jönni-mondtam szélesebb mosolyra húzva a szám.

-Miért?-kérdezte felvonva egyik szemöldökét.

-Ilyen jó whiskyt még nem ittam- mondtam megemelve a poharam. Erre elnevette magát. Én is kuncogtam de pillanatnyi jókedvem hamar alább hagyott mikor megéreztem egy ismerős szagot. Tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé. Elöntött a félelem. A pulzusom az egekbe szökött, levert a víz. Nem tudtam mit csináljak. Nem akartam hogy észre vegyen. Azért jöttem ide, hogy unalmas és átlagos életet éljek  már amennyire az egy vámpírnak sikerülhet. Viszont ha felfedezi, hogy itt vagyok akkor ennek az esélye egyenlő a nullával.

-Én..nekem.. nekem most mennem kell- dadogtam az idegességtől zavarodottan. A pulra tettem az italok árát, a busás borravalóval egyetben. Sután intettem egyet köszönés gyanánt majd a hátsókijárat felé vettem az irányt és gyorsan kislisszoltam rajta. Mikor kiértem mélyet szippantottam New Orleans hideg levegőjéből. Miután sikerült lenyugtatnom hevesen verdeső szíve, haza rohantam.

Otthon lemosakodtam majd felöltözve bebújtam az  ágyamba. Vajon mi lehet most otthon? Damon vajon még mindig mérges rám? Damon és én az utóbbi időben sokat vitáztunk. Szinte semmiben nem értettünk egyet. Minden döntésemet megkérdőjelezte. Ez az egyik oka annak amiért elhagytam Mistyc Fallst. Bár nagyon szeretem ez kezdett kiborító lenni. Mégis most úgy hiányzik. De nem csak ő Jeremy is nagyon hiányzik és bűntudatom van hogy elhagytam mikor szüksége lett volna rám. Hisz lett volna neki, ugyanis szakított Bonnival és Alaric meghalt aki az utóbbi időben úgy gondoskodott rólunk  mintha az apánk lenne. Ezek után csak én maradtam neki mégis elhagytam. A lányok is hiányoztak és Matt is. Egy nagyot sóhajtottam hogy kiűzzem a gondolatokat a fejemből. Az álom hamar elnyomott. Megnyugtató lepkeként szállt le a tudatomra. Kiűzve önmarcangoló gondolataimat. És édes álmot hozva magával.