Little light in the darkness

Találkozás

Már eltelt majdnem két hét azóta az ominózus este óta, amikoris összekaptam Elijha-val majd vért hozott nekem. De aznap este nem csak ennyi történt. Volt egy különös álmom ami azóta is kísért. Minden nap ugyan azt álmodom. Azon a gyönyörű tisztáson vagyok. Minden nyugott és békés mindaddig amíg meg nem hallom azt a bársonyos hangot. Mindig ugyanolyan izgalommal vettem bele magam abba a titokzatos erdőbe, amely a tisztást szegélyezik. Minduntalan a hangforrását keresem de sajnos sosem találom. Az első alkalommal elletétben a többiben nem találkoztam az idegennel akit akkor nem tudtam megnézni. Ugyancsak elmarad a fejfájás és az éles fény. Helyette ott van a kétségbeesés keserű érzése, amely mindig olyan intenzíven tör rám. Mikor felébredek sírni szoktam, a mellkasomban pedig fájdalom költözik. Szűnni nem akaró kínzó fájdalom.

Állandó szokásommá vált elkísérni Camit reggel a bárba. Segíteni szoktam neki lepakolni a székeket, letörölni az asztalokat és mivel este mikorra végez a műszakával addigra majd összeesik a fáradságtól mégis olyankor szokta elvégezni a könyvelést. De körülbelül két hete én is segítek neki. Épp a bevételt számolta miközben én a telefonomat nyomkodtam. Mióta megnyíltunk egymásnak a barátságunk szorosabb lett. Mégis egészen más mint annak idején Bonni-val és Caroline-nal volt. A korukhoz képest sok mindent tapasztaltak, átéltek így érettebbek voltak a több tizenévesnél. De mégis csak gyerekek voltunk. Cami viszont nemcsak, hogy idősebb nálam még pszichológus is ennélfogva az emberi lélekvilághoz is jól ért. Okos, jó megfigyelő, barátságos, nagylelkű. Örülök, hogy találkoztunk. Ha akkor nem ismerjük meg egymást és később nem mondom el neki a titkom valószínűleg összeomlottam volna a sok magamban tartott dologtól és a magánytól. Cami nagyot sóhajtott. Felé pillantottam. Fáradtnak és kissé frusztráltnak látszott.

-Miért nem veszel fel egy könyvelőt?-kérdeztem egyik szemöldököm felvonva.

-Mert nincs rá szükségem. -makacskodott. Újra a papír halmora pillantott, egy elgyötört grimaszt vágva.-Vagyis eddig nem volt rá szükségem. -javította ki magát. Elmosolyodtam.

-Segítsek keresni ?

-Az jó lenne.-pillantott rám hálásan.

-Rendben gyere át hozzám munka után. Remélem nincs programod? -kérdeztem kíváncsian. Remélve, hogy ma nem kell Klaus problémáit diagnosztizálni.

-Nem az tökéletesen megfelel. Köszönöm a segítséget.-csak bólintottam egyet majd felálltam a székből.

-Ugye nem baj ha most egyedül hagylak ?

-Nem, dehogy. Menj csak.-legyintett majd újra beletemetkezett a számok tengerébe. Már a kijáratnál jártam de még hallottam barátnőm ideges sóhaját. Vigyoromat visszafojtva léptem ki az ajtón és indultam el úti célom felé.

A macskaköves utcán haladtam előre felé. Annak ellenére, hogy milyen szűk volt egész sok ember tartózkodott itt. Az üzletek kirakatát nézték vagy be is mentek. Volt aki egyszerűen csak sétálgatott és élvezte a kellemes időt. Nagy volt a nyüzsgés. Én pedig mentem egyenesen a bizonytalanságommal küzdve. Bár tudtam mit akarok de azt nem hol találom meg. Mivel nem értettem hozzá, számomra mindegyik üzlet ugyanolyan volt. Csak néztem az embereket, legtöbbségük önfeledten és vidáman cseverészett a másikkal akadt olyanok aki új szerzeményét nézegette. Az egyik zsákutca előtt egy asztalka volt felállítva ami előtt hosszú sor állt. A stand mögött egy nő ült egy kis széken. Barna bőre volt, haját egy kendő takarta, amit a fejére kötött. Hosszú, bokáig érő ruhája is gazdag színvilágú volt. Kezét megannyi gyűrű és karperec díszítette. Épp az asztalon csinált valamit de sajnos a tömegből nem láttam, hogy mit.

Már tizenöt perce sétáltam mikor hirtelen megálltam az egyik bolt előtt. Magam sem tudom miért épp ezt választottam. Valami megfogott benne bár külsőre ugyanolyan volt mint a többi. A kirakat üvegére a bolt neve volt felfestve fehér festékkel. Az üveg mögött ugyanolyan portékák voltak fellelhetőek, mint bármelyik más üzletben. Egy sóhaj kíséretében megfogtam a kilincset és beléptem az ajtón. A fölötte lévő csengő megszólalt , jelezve jöttömet. Az üzlethelyiség kicsike volt. A padlótól egészen a fal legtetejéig felszerelt polcsorok tarkították, amelyek roskadásig voltak az árucikkel. Mindenféle gyógynövényekkel és fiolákkal pakolták tele. Az üzlet végében egy pult állt. Rajta egy számomra ismeretlen növény, letakarva egy üveg burával. Továbbá volt ott egy szalmából készült vudubaba, haja fekete, orra és szája nem volt, gomb szemeivel mintha engem figyelne. Egy fintor kíséretében elfordítottam a tekintetem. A pulton gyufáskatulyányi méretű dobozkák voltak címkékkel ellátva. Egy megsárgult lapú kinyitott könyvet láttam még. Még egyszer körbe járattam a tekintetem a helységben. A nagy bámészkodásom közepette neki mentem a bolt közepén lévő rozoga asztalnak. Gyertyák, kártyák, egy kendő és egy ostábla volt elhelyezve rajta. A pult mögötti falon logó faliszőttes elmozdult felfedve ezzel a mögötte lévő átjárót és a benne álló lányt. Kissé molett , sápadt arcát állig érő barna haja keretezte, zöld szemeiben kíváncsiság csillogott. Az arcomat tanulmányozta. Valószínűleg zavarodottság és kételj ült ki rá.