Little light in the darkness

Titkok

-Talán beszélned kéne Marcel-el.-válaszolta Cami arra a kérdésemre, hogy hol szerezhetnék vért ugyanis hamarosan kifogy a készletem . Az a csoda ,hogy eddig bírta.

-Nem is tudom. -huztam el a számat.-Nem fűlik hozzá a fogam ,hogy tudomást szerezzenek arról, hogy itt vagyok.

-De miért nem?-

-Tudod nem mindenki kedvel. Amúgy sem ismerem.

-Marcel megbízható. Hidd el.

-Nem tudom még meggondolom.

A témát ejtve tovább sétáltunk kávét iszogatva. Kora reggel lévén a nap kellemesen simogatta az arcom. A zene -amelyet egy utcai zenész banda biztosított-betöltötte az egész teret, amin az emberek csak úgy nyüzsögtek. A tér egyik részén egy festő állt egy méretes vászon előtt. Épp a vcsaládot örökített meg akik a vele szemben lévő padon ültek. Az orromba valami édes illat kúszott oldalra nézve egy pékséget láttam.

-Szereted a péksüteményt ?-kérdeztem szőke barátnőmtől.

-Hát hogyne .-válaszolta. Miután kiléptünk az üzletből az új szerzeményünkkel folytattuk utunk a
bárba. Oda érve Cami a táskájában kezdet kotorászni a kulcs után. Miután meg lett kinyitotta az ajtót és beléptünk. Táskáját és dzsekijét lepakolta az öltözőben aztán elkezdte lepakolni a székeket én még segítettem neki. Miután végeztünk ő beállt a pult mögé én pedig leültem vele szemben.

-Biztos nem akarsz vele találkozni? Segítene.-sóhajtottam. Témánál vagyunk. Nem akarom megbántani Camit. Úgy látszik tényleg hisz ebben a férfiban. Én viszont nem tudtam, hogy megtehetem e. 

-Cami már mondtam. Sok ellenségem van. Sőt itt New Orleans-ban is.-szóltam el magam. Direkt nem akartam elmondani neki. Hisz Cami ismeri az ősieket viszont él, ami azt jelenti jó kapcsolatot ápol velük. Az is lehet ,hogy Klaus-sal is jóban van. Bár ez neki jó -biztosítja a védelmét-de nekem nagyon nem.

-Itt? Ki?-kíváncsiskodott tágra nyitott szemmel. Feszengve kezdtem el mocorogni a székemben, arcomon ideges mosolyal. Persze ezt ő egyből kiszúrta, s összehúzott szemekkel kezdett tanulmányozni.

-Nem számít-intéztem el ennyivel. De tudhattam volna ,hogy ő nem így tesz.

-De igenis számít! Kérlek mond el.

Szólásra nyitottam a szám de valaki belépett az ajtón. Nem is akárki . Egy vámpír.

-Később megbeszéljük.-mondtam neki és elindultam kifelé. Éreztem ahogy az a vámpír utánam néz.

•○•○•○•○•○•○•○•○•○

Kopogtak. Kinyitottam az ajtót ahol Cami állt pont ahogy sejtettem.
Arrébb álltam jelezvén, hogy jöjjön be. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Hallgatunk. A csendet végül ő törte meg.

-Nos?-nézett a szemembe egyik szemöldökét felvonva. A válaszomra várt. Sóhajtottam.

-Figyelj. Mondanám azt ,hogy sajnálom és elakartam mondani. De nincs így. A saját és a te érdekedben is. Az a bizonyos személy akit ismerek egy borzalmas ember. Ő gyűlöl engem ha megtudja, hogy itt vagyok megöl. Ha elmondtam volna neked, hogy ismerem neked titkolnod kellet volna. Viszont ha tudomására jut, hogy tudod és nem mondtad el neki téged is megöl. Érted?-hadartam el egy szuszra.

-Megértem az állás pontod de szeretném ha mégis elmondanád ki az. Had segítsek.-szám szélét rágva gondolkoztam. Nem akarom őt veszélybe sodorni. Viszont szeretnék a barátja maradni.Döntöttem.