𝐓𝐡𝐞 𝐎𝐟𝐟𝐢𝐜𝐞𝐫 (𝐉𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐅𝐅.)

𝟕. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

- A nővéredet vagy elintézte ez a kettő és hallott, vagy ő maga volt a gyilkosuk.- mondta a férfi mire a fiatalabb keze önkéntelenül is ökölbe szorult.

- Az én nővérem nem gyilkos!- köpte felé Haneul olyan indulattal és dühvel a szavakat, hogy legbelül még maga Jungkook is meghökkent de ezt nem mutatta.

Hideg fejjel és higgadtan közölte a lánnyal véleményét ahogy mindig. A fiatalabb érzelmei egyáltalán nem hatották meg, hiszen az elmúlt évek már rég kiölték belőle a szimpátia legapróbb szikráját is.

- Én csak közöltem a tényeket. Jelen állás szerint ez a két forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

- De ez csak spekuláció semmi több. Yoora nem tenne ilyesmit, tudom.- mondja Haneul a korábbinál kicsit visszafogottabban mire a férfi közelebb lépve füléhez hajol.

- Azt se tudtad róla, hogy képes felvenni a harcot két férfival. Ki tudja miket titkolt még, és ha így áll a helyzet... akkor egy kicsit se ismered őt.- súgja érces hangon mire Haneul ellöki magától az idősebbet majd megkerülve elhagyja a helységet. A férfi szó nélkül utána ered de kifújja addig visszatartott levegőjét mikor meglátja, hogy a lány a kocsi mellett várja. Semmi kedve nem volt fogócskát játszani és feltúrni utána a környéket.

- Azt gondoltad elszököm? Mintha lenne hova mennem...- suttogta maga elé majd nem törődve a férfi reakciójával helyet foglalt az anyósülésen.

A rohanó idő szívdobbanása ütemesen lüktetett a levegőben nem volt semmi nesz, csak maga a némaság. A csönd bizonyos értelemben olyan mint a köd és aki benne sétál könnyen eltévedhet... de a lány számára ez a csend volt talán a leghangosabb segélykiáltás. A férfi szavai újra és újra visszahangzottak elméjében ezzel párhuzamosan egyre és egyre nagyobb űrt hagyva benne.

Tisztában volt vele, hogy a férfi csak az általa ismert tényekre alapoz mégsem akarta hallani őket mert ő maga is tisztában volt velük és azzal, hogy talán egyáltalán nem is ismerte nővérét.

Lehet végig hazudott neki és soha nem is az volt akinek mondta magát, minek gondolata a lány egész világát egyetlen pillanat alatt apró darabokra szaggatta. Hiszen az csak az idősebb lány körül forgott. Tűzbe ment volna nővéréért és a végsőkig biztos volt benne, hogy még ha hazudott is neki nem gyilkos.

Mégis ezek a kinem mondott szavak belülről perzselték fel a lány lelkét és megkérdőjelezték teljes mivoltát hiszen mit ér Yoora nélkül az egyetlen fényt jelentő személy nélkül kire egész féltve őrzött kis világát építette.

Most először úgy érezte hatalmasabb sötétségben találja magát mint gondolta.

- Neki állok a vacsorának mit ennél?- kérdezi Jungkook ahogy belépve a házba ledobja kulcsait és Ladyhez guggol azonban a fiatalabb csak megrázza fejét.

- Nem vagyok éhes.- mondta halkan majd megkerülve a férfit felrohant a lépcsőn és becsapja maga mögött szobája ajtaját.

Addig visszatartott könnyei egyszerre szakították át tüdejét de nem tudta tovább visszatartani őket és nem is akarta. Érezte ahogy eléri határait és érzelmei egyszerűen túlcsordulnak benne az elmúlt napok hatására mely egyszerre töltötte el a felszabadulás és feszély érzettel.

Mintha valami gagyi dráma női főszerepét osztották volna rá szinte már nevetségesnek tartotta a tényt, hogy ez a valóság lenne és csak remélni tudta, hogy ha ez csak valami álom hamar felébred belőle mielőtt feladná. Szíve torkában dobogott de kezeit szájára tapasztotta nehogy
kiszűrödjön zokogása hisz tudta ha a férfi meglátná csak még szánalmasabbnak érezné magát.
Azonban mint aki megérzi, hogy a lány gondolatai körülötte forognak lép be a férfi minden előjel nélkül mire a fiatalabb gyorsan hátatfordítva neki megtörli szemeit.