𝐓𝐡𝐞 𝐎𝐟𝐟𝐢𝐜𝐞𝐫 (𝐉𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐅𝐅.)

𝟏𝟖. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

- Ez itt megint nem jó, mondtam hogy az exponenciális egyenleteknél ezt a formulát kell alkalmazni. Figyelsz te rám egyáltalán?- koppint az idősebb Haneul buksiára mire a lány felkapja fejét. Szokásához híven figyelme nem tartott túl sokáig, gondolatai megint máshol jártak. Legfőbbként a vele szemben ülő idősebben ki mellett a matematika egyáltalán nem tűnt égető problémának. Kidolgozott felsőtestét egy fekete rövidujjú póló fedte, sötét tincsei lányan omlottak arcába, éles és tiszta vonásait pedig egy nagyobb lencsés szemüveg tompította mely egyszerre volt vonzó és hihetetlenül aranyos.

- A falnak beszélek, igaz?- sóhajt a férfi mire a fiatalabb megrázza fejét.- Ezt próbáld újra.- mutatott az aláhúzott feladatsorra, minek a vele szembe ülő azonnal neki is látott.

Az idősebb meglepően jó tanárnak bizonyult, magyarázatai könnyen követhetők voltak, jegyzetei letisztultak, és ha a fiatalabb mégsem értett valamit türelmesen megpróbálta más szempontból megközelíteni a problémát. Igaz nem volt könnyű dolga a lánnyal ki gyakori elkalandozásairól volt híres de sose emelte meg a hangját.

A lány védelmére szólt, hogy 3 nap telt el a bizonytalan nyom óta mely arra engedte következtetni családja életben van. Minden ki nem mondott szó, és gondolat a következő lépését ölelte magába de az idő kerekei elől már ő sem menekülhetett. Minden korábbi nyomuk már kihűlni látszott és a köd mely az ügyre telepedett nem engedett a látképnek, sűrű volt és kifürkészhetetlen.

A fiatalabb gondolatmenetét a férfi telefonjának csörgése szakította félbe, mely az asztalon pihent. Jungkook elnézést kérve állt fel az asztaltól míg Haneul becsukva a maga előtt pihenő könyvet, írószereit kezdte rendezgetni. Pontosan tudta, hogy ha a férfi telefonja csörög az csak egy dolgot jelenthet. Valaki meghalt.

- Szedelőzködj, mennünk kell.- robogott vissza percekkel később az idősebb de meglepve látta, hogy Haneul már szinte indulásra készen várja.

- Már hozzászoktam.- rántott vállat miközben a másik túllépve meglepettségén, kapta fel kocsikulcsát és leemelve kabátját kilépett a bejárati ajtón.

A kocsiban egy ideig csend honolt mely a legtöbb helyszínre vezető útjukat jellemezte. Talán az áldozatokért szólt a csend vagy szimplán a kényelmetlen és feszült helyzetet palástolta kettőjük között.

- Ez az ügy kicsit összetettebb lesz mint a többi a helyszín. Más osztályról is ott lesz egy egység szóval eltart majd egy darabig.- törte meg a csendet Jungkook amit a fiatalabb egy bólintással vett tudomásul.

Lekanyarodva a sztrádáról már szemetszúrtak a rendőr és mentő autók kék-piros fényei a kis utcából, mely arra engedett következtetni a lánynak, hogy megérkeztek. Leparkolva a szallagokkal elkerített ház mellett az idősebb behúzta a kéziféket majd a lány felé fordult.

- Legyél jó kislány és várj meg itt.

- Nem vagyok kislány.- puffog Haneul amit az idősebb figyelmen kívül hagy majd kiszállva rázárja a kocsit.

- Csak, hogy ideértél a másik osztály már itt van.- csapódik Jungkook mellé a tetovált ahogy átbújt a lezárt területet elkerítő szallagok alatt kezébe nyomva egy mappát.

- Mit tudunk eddig?

- Az áldozat egy 50'es éveiben járó férfi. A lakást felforgatták valószínűleg az öreg pont találkozott a betörővel.

- Rosszkor rossz időben.- sóhajt Jungkook belépve a helyszínelőkkel megtelt helységbe. - Halál oka?

- Több lövést kapott a mellkasába, a töltény hüvelyeket egyenlőre nem találtuk meg.