𝐓𝐡𝐞 𝐎𝐟𝐟𝐢𝐜𝐞𝐫 (𝐉𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐅𝐅.)

𝟏𝟔. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Idegesen csapta be háta mögött ajtaját a fiatalabb. Sós könnyei csípték arcát szapora szívverése pedig szinte fullasztotta tüdejét. Törni akart és pusztítani bármit ami haragját akár
csak egy kicsit is csillapítja. Ágyához lépve szinte feltépte táskája cipzárját majd ruháira fogva idegesen hajította egyiket a másik után a falnak. Fejét lassacskán ellepte a sötét köd míg az
egyetlen személy ki ezen segíthetett volna pusztán visszatérő rémálmai szereplőjeként tért vissza hozzá.

Eközben a folyosó másik végén a férfi morgása töltötte be a teret. A lány távozását követve azonnal neki állt összegyűjteni a földön heverő iratokat melyek szinte az egész padlót belepték.

Mérges volt a fiatalabbra de magára méginkább amiért teret engedett ennek. Annyi lehetősége lett volna elmondania neki nyugodt környezetben racionális érvek és tervek mellett még se tette.
Máskor nem szokott finomkodni vagy a másik fél érzéseit féltve várni a megfelelő alkalmat míg elmondhatja egyszerűen közli hideg fejjel.

Most miért cselekedett mégis másképp?

Bosszantotta a gondolat, hogy a lány talán egy olyan oldalát kezdi előhozni melyet ő maga réges rég eltemetett magában és a tudat hogy ha ez bekövetkezik nem biztos, hogy újra képes lesz a változásra mint anno.

Sóhajtva tette helyére az utolsó iratot is és indult a szomszéd szobába de benyitva Haneul ajtaján egy a fején landoló szövet darab lassította le a küszöbnél.

- Mi a...- emelte le arcáról a pólót.

- Menj ki nem akarlak látni.- kiabálta hisztérikusan Haneul de a férfi rezzenéstelen arccal közeledett felé.

- Állj meg, ne gyere közelebb.

- Tudod jól a szabályokat, ez az-

- Ha mégegyszer elkezded az én házam azt csinálok amit akarok szöveget én esküszöm, hogy...- vágott bele idegesen Jungkook szavába a fiatalabb készülvén egy újabb ruhadarab elhajítására azonban a másik elkapta lendülő csuklóját és a lány feje fölé szorítva azt, a falhoz
szögezte őt.

- Rendben akkor kezdjük az alapoknál. Én férfi vagyok te pedig nő, vannak alapvető különbségeink lásd az erőt.- mondta mély rekedtes hangon Jungkook szemével végig a
szorításából kitörni próbáló lány íriszeibe meredve.

- Sokkal erősebb vagyok nálad ezt jegyezd meg.

- Ha csak azért jöttél hogy ezt az orrom alá dörgöld akkor akár mehetsz is.- sziszegte Haneul
mire a férfi horkantva hátrébb lépett de továbbra se engedve el a fiatalabb csuklóját indult ki a szobából.

- Most hová rángatsz el?- kérdezi a lány a földszintre érve.

- Teret adok hogy kiadd magadból a haragod.- válaszolta Jungkook vissza se tekintve majd az alaksorba vezette.

- Mivel jobb a pincében mint a szobámban?- néz szét a sötétben értetlenül Haneul.

- Mindig olyan türelmetlen vagy.- sóhajtott Jungkook felkapcsolva a mellete pihenő kapcsolót.

A sötét tér szinte azonnal megtelt fénnyel feltárulkozva a lány előtt. A padlót tatamik fedték végében pedig egy boxzsák és egyéb edzéshez használatos eszközök pihentek.

- Azt akarod hogy használjam a boxzsákot?- fordul Haneul az idősebb felé de az csak a tatamira lépve int hogy kövesse.

- Jobbat is tudok neked a boxzsáknál.

- Márpedig?

- Magamat.- fordult felé mire a fiatalabb meghökkenve lassított.

- Most azt mondod megüthetlek? Biztos vagy benne?