Specialty

2.

Augusztus elején a lány elhatározta, hogy elmegy az Abszol útra.

Auróra felvette az egyik utcai talárját és már hopponált is a Foltozott Üstbe, hogy onnan a kőfalon keresztül belépjen Anglia egyik legforgalmasabb varázslóutcájába.

Vele tarott hű manója, és egyben nevelője, Hankusz is.

Először a talárokért mentek el. A boltba belépve egy bájos arcú nő fogadta a lányt és rögtön a zsámolyra parancsolta a méretek leméréséhez. Miután ezzel végeztek, már meg is kapták a 3 fekete talárt, és a téli köpönyeget.

A mellette lévő boltban pedig az egyéb ruhadarabokat is be tudták szerezni. (kesztyű, süveg)

A sok-sok tankönyvet már egy kicsivel több idő volt összegyűjteni, de ez csak természetes volt a könyvek mennyisége miatt. Talán a legendás lények gondozása tankönyvvel gyűlt meg a legtöbb gondjuk mivel a könyvnek aligha nevezhető 'fenevadat' alig lehetett összegyűjteni.

Már csak a kisállatok maradtak hátra, mivel a bályitaltanhoz és a csillagászathoz szükséges kellékek már megvoltak neki.

A kisállat kereskedésben csomó különlegesebbnél különlegesebb állat volt, viszont egyetlen egy fenevad nyerte el Auróra tetszését teljes mértékben. Egy gyönyörű fekete, közepes méretű vipera.

-Ezt szeretném kérni!- mutatott a ketrecre, melyben a kígyó tekergett.
-Rendben, viszont vigyázz, mivel eléggé makacs, és ha felbosszantják, akkor mar. A mérge nem halálos, viszont rendkívül kellemetlen.- figyelmeztette a kereskedő Aurórát, viszont őt ez egyáltalán nem tántorította el tőle, sőt inkább vonzóbb lett tőle az állat.

A kígyónak hamar meg is találta a tökéletes nevet mely Asmodeus (Beceneve: Ase) volt, úgy vélte Auróra, hogy a muglik bibliájában szereplő gonosz kígyó neve tökéletesen ráillene kedvencére.

A boltból kilépve újra átfutotta az iskolai levél tartalmát és nyugtázta magában, hogy minden megvan, ami kell.

A Foltozott Üsthöz visszaérve, újra elhopponált, és a már megszokott furcsa rántással már a Grimmauld tér 11. és 13. között állva nyitotta meg az otthonát.

A házból beszélgetést hallott, viszont most nem csak a megszokott Rend gyűlésnek a hak neszeit hallotta, hanem Mrs Weasly is kiabált valakivel.

-Hogyan lehettek ennyire felelőtlenek?! Belegondoltatok abba, hogy valami nagyobb kárt tesztek a házban, vagy magatokban?! – és a hang egyre jobban hangosodott, minél közelebb ment a tárgyalóteremhez.

Auróra a természetéhez hív kíváncsiságából adódóan, kopogás nélkül 'berepült' a terembe de nemvárt látvány fogadta őt.

A tárgyalóasztalon két nála pár évvel idősebb, vörös hajú fiú fetrengett, miközben dőlt belőlük a röhögés. De nem csak ők nevettek. A Rend tagjai is (szinte) mind nagyon jól szórakoztak a 2 teljesen ugyan olyan fiún. Furcsállta a lány, hogy hogyan kerültek azok ketten fel az asztal tetejére, viszont a plafonon lévő lyuk minden megmagyarázott, melyen keresztül még kettő, szintúgy vörös hajú gyerek kukucskált ki, miközben ők is nevettek (valószínűleg) bátyjaikon.

-Ez hogyan sikerült?- kérdezte hirtelen Auróra, és a teremben és a felette lévő szobában lévők, mind ránéztek. Valószínűleg eddig még nem vettek észre a nagy felfordulásban- gondolta magában a boszorkány, és kérdőn nézett a jelenlévőkre. Végül a két bajkeverő válaszolt.
-Hát az úgy volt...
-Hogy kísérleteztünk egy kicsit...
-De nem úgy sült el...
-Ahogyan terveztük.- folytatták egymás mondatait, és egy homályos választ adtak a kérdésre a vihogás mellett.
-Mit kísérleteztetek?- csillant fel a lány szeme, mikor hallotta, hogy a két ismeretlen valami olyant csinált, ami őt is érdekli.
-Savcukorkát a jövendőbeli boltunkba – felelték egyszere.
-És hogyan lyukadt ki ettől a padló?
-Ohhh... Hogy savcukorka – Válaszolta meg a saját kérdését mielőtt az ikrek tették volna meg.
-Segíthetek benne?- csapott le a lehetőségre rögtön.
-Mi sem természetesebb! – vágták rá megint egyszerre.

A gyerekek között folytatott beszélgetés alatt, az összes ott levő felnőtt, aki már jól ismerte Aurórát és az ikreket, az már tudta, hogyha ezek hárman elkezdenek kísérletezni, akkor ott hamar bekövetkezik a világvége és az apokalipszis.
Természetesen Auróra látta ezt az összenézést, viszont jó kamasz létére, ezt teljes mértékben ignorálta az új játszópajtásaival együtt. Viszont arra nem számított, hogy azok, akik ellenzik ezt a programot, élükön Mrs. Weaslyvel, nem hagyják csak úgy annyiban ezt az ügyet és foggal, körömmel küzdenek majd azért, hogy ez semmiképpen ne következzen be.

-Gyerekek! Ez nem hinném, hogy olyan jó ötlet lenne. Hisz még nem is ismeritek egymást.- próbált indokokat összekaparni Arthur. Viszont nem túl sikeresen.
-Pont ezért lenne jó móka – közölte a tényeket Auróra, és ördögin összevigyorgott a másik kettő társával.
Miután nem találtak egyetlen egy felhasználható érvet felmutatni a programjuk ellen, Dumbledore csak egy legyintéssel engedte útjukra őket, és a három fiatal szinte ugrándozva rohantak fel az emeletre, a most már nem lyukas padlójú szobába, ami telis tele volt mindenféle érdekes tárgyal és főzettel. De nagyon furcsának tartotta, hogy most teljesen más hangulata volt a szobának, mint amilyen eddig volt.

-Mikor lett ilyen ez a szoba? – kérdezte Auróra, miközben körbenézett a helyen, ami eddig egy unalmas egyszerű szoba volt.
-Hát... A tanév kezdetéig itt fogunk mi is lakni.
-Ti is a Roxfortba jártok?
-Igen, úgy, ahogyan a bátyánk Percy, az öcsénk Ron és a húgunk Ginny is. Meg persze a szüleink, Arthur és Molly is oda jártak, viszont már 2 bátyánk már végzett. Bill és Charlie. Viszont téged még nem láttunk a Roxfortban, és nem tűnsz elsősnek.
-Hát nem is elsős vagyok. Eddig magántanuló voltam. Viszont idén már megyek veletek a Roxfortba.
-De jóóóóó – értelmezték a hírt miszerint az új bajkeverő társük is velük tart az iskolába is.
-Hányadikba mész? – ugrándozott még mindig a két vörös srác.
-Harmadéves leszek.
-Úgy ahogyan az öcsénk is. – és itt már kevergették az egyik fortyogó üstben lévő löttyöt.
-Őőő... Ron? – tippelt a szintúgy vörös hajú, viszont nem Weasly lány.
-Igen, igen – helyeseltek.
-Ohh... Még nem is mutatkoztam be. Auróra Potter a becses nevem – nyújtotta a fiúk felé a kezét.
-Az az Auróra Potter, akire gondolunk? – kérdezte egyikük
-Az attól függ, hogy kire gondoltok – mosolyodott el halványan a lány, és itt már tudta, hogy természetesen tudják azt, hogy ki ő.
-A híres Harry Potternek a még híresebb húga, az eltűnt Auróra Potter. És nagyon hasonlítasz a Harry szobájából a mozgóképen lévő anyukájára. Hullámos haj, csillogó zöld szem. Bár neked a hajad egy kicsivel más stílusú. – közölte a tényeket az egyik iker. És mitagadás az éj fekete haja a vállát súrolta az enyhén hullámos tincseivel, és folyton el kellett seperni a lány arcába lógó tincseket a szemei elő.
-De hát nem is tűntem el – tettetett felháborodást Auróra
-Nem hát! Élsz és virulsz! Bár szerintem, míg öcséd Ronnal mulatja ideje nagy részét, te valószínűleg inkább jómagammal Freddel és csodálatos ikremmel Georgeval fogod tölteni az idődet.
-Ezt miből gondoljátok? – kérdezte a lány vigyorogva
-Abból...
-Hogy te is...
-Ugyan olyan 'rossz' vagy...
-Mint mi – mosolyodtak el ördögin
-Ebben talán igazatok van. – mosolyodott el, és az üstre kapta a fejét, melyben lévő lötty elérte a tökéletes állagot, és már csak meg kellett formázni a cukrokat.
-És ti melyik házba tartoztok?
-Nálunk mindenki a Griffendélbe jár vagy járt. Ez egy ilyen családi vonás.
-Hát... Tudtommal sajnos nálunk nincsenek ilyen családi vonások, mivel mindenki különbözik szinte mindenben. Csoda hogy örököltem egyáltalán valamit. De persze új dolgokat is hoztam rendesen a kihalás szélén lévő családba. – gondolkozott hangosan a Potter lány.
-Ezt hogyan érted? Tényleg igaz hogy metamorf mágus vagy?
-Persze hogy igaz. Sőt! Pálca nélküli boszorkány vagyok, és eddig még senkinek nem volt kreol bőrtípusa rajtam kívül a családban. De persze ezeket az adottságokat szeretem, és nem zavarnak engem, viszont tudtommal Harryvel csak a szemünk színe hasonló. – adott igazat az ikreknek, miszerint az országban keringő pletykákban rejtőzik némi igazság.
-Megmutatooood? – kérlelték
-Mármint a metamorf mágiát?
-Igeen – és ámulattal figyelték, ahogyan a lány egyik pillanatról a másikra, ugyan úgy nézett ki mint a két iker.
-Ez állati!
-Így annyira sok ember tudunk majd megtréfálni – ujjongott Fred és George

A három újdonsült jóbarát a nyár hátralévő részében együtt voltak, kivéve, amikor az egész Weasly család Egyiptomba ment.
Persze onnan is kapott néhány szuvenírt és sok-sok baglyot a fiúktól, és ilyenkor már az öccsükkel Ronnal is viszonylag jó kapcsolatot ápolt. Viszont bátyjával még mindig nem vehette fel a kapcsolatot.

Ez lenne a legújjabb rész! Ha tetszik akkor dobj egy vote-ot visszajelzés képpen!

Juli