Önuralom - Kai Havertz ff.

~ H A R M A D I K F E J E Z E T ~

-Jézusom! Hajnali kettő van! - kiáltok fel ijedten miközben most végeztünk a dobozok kipakolásával, és Kai még mindig itt van.
-Jól eltelt az idő!
-Nekem mondod? Najó, nem engedem hogy így hazavezess. Itt maradsz.
-Oké Madame Parancsolgatás! - nos, lehet hogy az elmúlt pár órában egy kicsit sokszor parancsolgattam neki, de hát ez van, az én házam, én tudom mi hova megy.
-Kössz.
-Van söröd?
-Asszem a hűtőben van, de miért?
-Lazulni.
-Értem. Teraszon leszek. - majd kiléptem a hűvös Londoni levegőbe. Már most jobban tetszik mint Bécs. Egyszerűen minden pörög, és ez pont én vagyok. El sem hiszem hogy itt vagyok. Főleg Kai Lukas Havertzel egy lakásba.

-Megjöttem. - gondolkodásomból Kai hangja zavart meg, miközben a két sört rakta le egymással szemben az asztal két felére.
-Köszi, ez most jól fog esni. - küldtem felé egy mosolyt.
-Na és mi a hobbid?
-Szeretek rajzolni és festeni. Aztán ott van a röpi, valamint a gimnasztika és a sportok világa. Szeretek történeteket formálni a fejemben elalvás előtt, majd azokat leírni. Na és neked?
-Hmm... Nem nagyon van. Szeretek csajozni.
-Hát azt gondoltam! - nevettem fel - de tényleg nincs?
-Nincs. A foci kiteszi az egész életemet,így nem sok időm marad másra.
-Logikus. Van testvéred?
-Igen, van egy hugom, Kamilla. Annyi idős mint te. Zolival kavarnak.
-Nem mondod?! Mikor lett az én tesóm ennyire csajozós? 17 évesen is csak egy egy hétig tartó kapcsolata volt. Nem értem. Kevés időt töltöttem vele...
-Heyy, dehogy ez nem a te hibád, nehogy már bűntudatod legyen ezmiatt. Én sem töltöttem sok időt Kamillával, de ez nem az ő hibája. - ül mellém és karol át - sem az én hibám. És Zoli hibája sem, hogy nem ismered eléggé. Biztos tudsz róla egy csomó dolgot amit még senki.
-Igazad van. Egy csomó olyan dolgot tudok róla, amit csak nagyon kevés ember. Régebbről.
-Na látod. Ez így van rendjén. - nem bírtam ki. Megkellett ölelnem.
-Miért kapom tőled ezt a sok mindent? Miért érdemeltem én ki ezt?
-Mert szeretlek. És ezen nem változtat semmi.
-Én is. Várj - hajolok el tőle - te tényleg szeretsz engem?
-Igen. Komolyan mondtam. De nem barátilag. Többet szeretnék. Sokkal többet.
-Én is. Első perctől kezdve. - homlokunkat a másikénak támasztjuk majd úgy mosolyodunk el és csak állunk. Egyikőnk sem tudja megtörni a csendet közöttünk. De nem is akarjuk. Lehet csak én gondolom így, de jó volt, hogy egyikőnk sem szólt a másikhoz. Soha nem éreztem még ezt egy fiú iránt sem, de vele minden más ;
-Vele minden rendben van.
-Vele jó.
-Biztonságban vagyok mellette. És ez kell nekem hogy belészeressek. Elérte ezt.

-Fázol? - gondolataim ő törte meg.
-Egy picit.
-Tessék. - lép el majd leveszi a pulcsiját magáról és felém nyújtja - vedd fel, még megfázol. - gondolatban már rég rajtam lenne, de tegyük próbára a férfiút.
-Így te is megfogsz.
-Ha adsz egy forró csókot akkor nem. - kacsint majd ajkai pimasz mosolyra húzódnak. Mekkora egy egoista.
-Álmodozz csak.
-Nem álmodok. - magáhozrántott és ajkait az enyémnek nyomta. Basszameg. Ezt elcsesztem, ugyanis visszacsókoltam. Mentségemre szóljon, hogy finom ajkai vannak és jól is használja őket. Nem mellesleg puhák is.
-Mondtam hogy nem álmodozok. - válik el tőlem.
-Bazd meg Havertz.
-Kit? - megcsókoltam. Csak fogd már be a pofádat te genyó. Egoista genyó.
- Na vedd fel mert még tényleg megfázol - nyújtja oda megint a pulcsiát, amit előszeretettel fogadok el, majd bújok bele. Felvétel közben vagy 500X beleszippantok, hisz a jól ismert illata benne lakozik. Ahogy a fekete anyag teljesen elválik testemtől, és szinte elveszek benne, Kaira pillantok, aki csak mosolyogva figyelte az egészet.
-Aludjunk. Hulla fáradt vagyok. - szólalok meg a szemeibe pillantva.
-Ez jó ötlet. Aludhatok veled?
-Na még mit nem.
-Légyszii!
-Jó, csak hagyd abba ezeket a bociszemeket, mert a végén még elájulok! - mondtam nyafogva.

Még jó hogy melegítőben jött, hisz így legalább nem kell teljesen levetkeznie. Nem akarom még így látni. Nem állunk még úgy. Tényleg... Hogy is állunk?

-Most mi mik vagyunk? - kérdezem tőle miközben összebújva elhelyezkedünk mindkettem az ágyban.
-Leszel a barátnőm?
-Mi?... Persze... - mondom könnybelábadt szemekkel.
-Heyy, ne sírj! Csak egy kérdés.
-Nem azért. Ez öröm. Tudod... Volt 2 fiú az életembe, de sosem kerültem hozzájuk olyan közel mint most hozzád. Sosem szerettem őket igazán. Annyira mint téged.
-Szeretlek.
-Én is.
-Jó éjt!
-Szép álmokat. - majd összebújva aludtunk el.

Hali srácok, köszönöm a voteokat, királyak vagytok. Ez most egy nagyon gyors és rövid rész lett, de szerettem volna elérni hogy minden nap egy része legyen a sorinak. Ez sztem sikerult is, sot a mai reszt is kiraktam mar🖐️(0:05 van) Puszi mindenkinek :3