Önuralom - Kai Havertz ff.

~ P R O L Ó G U S ~

^ 18:27 ^

-Kicsim! Mindent oda pakoltál? - kiabál fel édesanyám az emeletre felém címezve.
-Igen! - adok egyszerű választ.

Valószínűleg a hasamban elszaporodott pillangók miatt nem vagyok valami beszédes. Apropó pillangók és pakolás - holnap megyünk a Német - Magyar meccsre Münchenbe. Fura lesz, ugyanis szinte mindkét nyelv az anyanyelvem, de hajlok a németek felé a szurkolásban. Természetesen a Magyarokhoz is húz a szívem, de mivel Bécsben élek, ezért úgy gondolom - adjuk meg a módját, egyefene - Német szurkoló leszek.

Jézusom, ti még nem is tudjátok - oké, jöhet egy bemutatkozó?

Papp Alexa vagyok, 19 éves, de ebben az évben töltöm a 20. életévemet. Röplabdázok, 4 éve, és gimnasztikázok már pici korom óta. Orvosnak tanulok, a biológia a kedvenc tantárgyam. Van két kutyusom - egy labrador, Honey, és egy pincsikutya, Bony.
Már két éve, hogy különköltöztem. Vannak barátaim, de szeretem a magányt, néha megnyugtatóbb egyedül lennem, mint emberek között. Apum cégvezető, ezért elég sok bevételünk van, ennek köszönhető, hogy az anyagi helyzetünk sose volt a szakadék szélén. Mégis szeretem inkább magam megtermelni dolgokra a pénzt, minthogy apuci pénzéből kifizetni. Ám a házam nem éppen ezt tükrözi. Nagy házam van, szép is, de mégsem én vagyok. Hiányzik belőle valami. Pontosabban valaki. Egy társ. Két éve, hogy az utolsó kapcsolatom is véget ért, szerintem már csókolózni is elfelejtettem.
Ja, és persze a foci - kiskoromtól kezdve járunk ki válogatott meccsekre a családdal, aminek következtében elég sokat nézek focit, mind a tévén keresztül, vagy esetleg élőben. Tévében akkor kezdtem el rendszeresen nézni, amikor kisebb crushaim voltak egyes csapatokból. Mostmár nem igazán vannak, inkább csak megnézek egy egy focistát,és a focinak szentelek nagyobb figyelmet.

Tehát, ahogy már említettem, holnap újabb meccs lesz várható, amin jelenésünk van. Kötelező elmennünk, ugyanis a tesóm, Zoli is a Német válogatott egyik tagja. És most hogy lehet menni, muszáj ott lennünk, még anyámnak is, aki ki nem állhatja nézni a focit, megis értem, hisz nőből van. De ha a kisfia játszik, akkor több életkedvvel indul neki a mérkőzéseknek.

Anyu átjött kocsival, hogy berakják a bőröndömet az autóba, hogy holnap engem már csak fel kelljen venni és egyenes utunk legyen Münchenbe.

-Itt van a bőröndöm anya. - szólítom meg lefele slasszogva egy bőrönddel a kezemben a csigalépcsőn.
-Oké, gyere, rakd be az autómba.
-Jövök!
-Holnap reggel hatra jövünk érted, hat óra az út, a meccs este kilenckor lesz,de apádnak még aludnia is kellene a hatóra vezetés után.
-Igen anyu, tudom, hisz már nem kevesebb, mint ötször átrágtuk ezt az egészet.
-Puszillak. - nyomott egy utolsó puszit arcomra, mielőtt az autóba szállna, és elhajtana.
-Szia! - köszöntem én is, majd besiettem, mielőtt bőrig áznék odakint. Elkezdett beborulni elég csúnyán az ég,ezért jobbnak láttam óvatos lenni.

Az óra háromnegyed hetet mutatott, úgyhogy úgy döntöttem elkezdem a napi edzésemet a szobában. Igen, külön szobám van erre.

^20:02^

Sikeresen befejeztem az edzést, majd egy kád melegvízben lefürödtem és hajat is mostam, majd egy arcmaszkot is feltettem a fejemre. A kutyákat megetettem, majd magamnak is előrukkoltam egy nagyon egészségesen egyszerű szendviccsel. Az útra is készítettem egy tányér zabkását tízórainak, ebédre pedig gyümölcslevest raktam natúr csírkével, rizzsel és párolt zöldségekkel. A hűtőbe raktam őket, majd Netflixen néztem egy horrort, miközben elfogyasztottam a szendvicsem. Az arcmaszkot közben lemostam, és egy krémet kentem még fel rá. Nem értek annyira ezekhez a dolgokhoz, de ha a kozmetikus tanácsolja, akkor legyen...

^23:15^

Az ágyamba befeküdve a telefonom bámultam, felnéztem pár social media appra is, és a lehető legkevesebb időt töltöttem azokon. Gyorsan csatlakoztattam a töltőm a telefonhoz és máris elnyomott az álom.

Aloha! Itt lenne a Prológus, remélem tetszik. Minden rész alá megköszönném ha írnátok véleményt az adott fejezetről. Puszi <3                      👀A👀