Önuralom - Kai Havertz ff.

~ H E T E D I K F E J E Z E T ~

^8:37^

Reggel egy kisebb zajra ébrettem, ami a konyhából jött. Reméltem hogy Havertz az és nem valami betörő. Bár remélem nem égeti fel a konyhámat. Az este külön aludtunk, ő lent a kanapén, én pedig az ágyikómban.

-Te mégis mi a jó életet csinálsz a konyhámban? - kérdeztem kissé idegesen.
-Reggelit! - jelentette ki büszkén.
-Remélem nem égeted fel a konyhám!
-Nem volt tervben. - röhögött - Á bazdmeg!
-Mivan? - lépek hozzá közelebb,majd meglátom hogy omlettett akar csinálni.
-Leragadt! Segítesz?
-Aha, gyere. - rámarkoltam a serpenyő fogantyúján lévő kezére, majd megforgattam azt. Ezután a fakanalas keze jött, amit apró ujjacskáim épphogy elértek.

-Had menjek már eléd légyszi. Így jobban elérem.
-Oké, gyere. - engedett be, majd a fejem mellé helyezte a fejét. Kicsit berogyasztott, ugyani kisebb vagyok nála pár centivel. Így folytattuk tovább a bűvészkedésünket, miközben jókat nevettünk. Bevallom, élveztem a társaságát, és már hiányzott is. Mikor kész lett két omlett elpakoltunk, majd megreggeliztünk.

               ~~

^11:02^

Kai már vagy másfél órája elment, én pedig csak punnyadok a szobámban, miközben ezer meg annyi dolgot kéne csinálnom. Sírógörcsöm van, mikor a reggelre gondolok. Hogy milyen jól elszórakoztunk, élveztük egymás társaságát, nevettünk, egymás kezét tapiztuk, és valószínűleg úgy nézhettünk ki, mint egy boldog szerelmespár. Pedig a szerelmespártól és a boldogtól én most nagyon messze állok. Olyan, mintha egy szakadék közepén állnék, miközben az ágyamban punnyadok. Segítség, Segítség!

               ~~

^15:27^

Végre kikeltem az ágyamból, és összetakarítottam. Ráfért már a házra az biztos. Elég borús az idő így nyár közepén Londonban, így gondoltam elmegyek futni. Nem a legjobb időválasztás, viszont ki kell valahogy szellőztetnem a fejem. Vagy inkább a szívem?

Miközben futottam egyre nagyobb esőcseppek folytak le az arcomon, de a ruhámon, vagy a hajamon egyet sem éreztem még. Ja, várj, ezek rohadtul nem esőcseppek, ezek könnycseppek. Fáj a szívem Kai miatt. Hiányzik, de mégsem akarom vele tönkretenni magam. Melette..., nincs önuralmam.

              ~~

^17:32^

Röpke kétórás futás, kicsit több életkedvvel a végére. Lefürdök, majd filmeket fogok nézni holnap reggelig, mivel jobb dolgom úgysincs. Gondoltam rendelek egy pizzát. Nem a legegészségesebb, de hát na, ez van. A kedvencemet, sonkás kukoricásat fogok rendelni. Kerestem a neten egy házhozszállítós pizzériát,majd a telefonszámukat megkeresve hívtam is őket.

-Jó estét! - köszönt bele a telefonba egy nálan kicsit idősebb férfihang.
-Helló, pizzát szeretnék rendelni. A ... Utca,... Számhoz. Egy sonkás kukoricás nagy pizza lesz.
-Rendben, naggyából háromnegyed óra és visszük. Viszlát! - mielőtt válaszolni bírtam volna lerakta. Ez is mekkora egy suttyó.

               ~~

^18:48^

Csöngettek. Valószínűleg a pizza lesz az, hisz nem várok senkit. Gyorsan szaladtam az ajtóhoz, miután megállítottam a Fear Street második részét.

-Bazdmeg, ez rohadtul nem háromnegyed óra... Volt. - már csaptam ki volna a balhét mikor egy ismerős kék szempárral találtam szembe magam. Havertz. Sírógörcs keltő.
-Hát nem ilyen fogadtatásra vártam. - lép be a kitárt ajtón a pizzámmal a kezébe.
-Honnan van meg a pizzám?
-Most találkoztam a futárral, gondoltam behozom én.
-Mennyi volt?
-Neked semennyi. - kacsint, majd egy levakarhatatlan csábos mosolyt csal arcára.
-De! Mennyi volt?
-Figyelj tegnap hazahoztál, lerendezted a sebeimet, itt aludhattam, megtanítottál omlettett sütni, és méghozzá veled reggelizhettem. Úgyhogy kérlek, ne akard kifizetni a pizzát.
-De akkor is! Ezek csak mind azért vannak, mert nincs kőből a szívem.
-Na látod nekem sem. Tehát meg ne próbáld kifizetni.
-Jóóóó... - adom meg magam egy szemforgatás közepette, miközben a fiú már a konyhámban sürög - forog.
-Te mit csinálsz?
-Raktam ki neked pizzát, tessék. - nyújt felém egy tányér pizzát.
-K.. Köszi - villantok rá egy halvány mosolyt majd elfogadom az ételt.
-Mit nézel? - ül le a kanapémra egy tányér pizzával a kezében majd megnézi a sorozat leírását.
-Fear Street 2. - válaszolom melléülve - Ismered?
-Hallottam már róla, viszont csak az elsőt néztem meg.
-Akkor itt az ideje a másodikat is! - kiáltok fel, majd már indítom is a legelejétől a filmet.

^20:33^

-Jó kis film volt! - kiált fel Kai, mikor a film végére értünk.
-Szerintem is, bár néhol egy kicsit ijesztő is volt. - említettem hogy horror? Ha nem, akkor tessék.
-Igen, közelebb is jöttél.
-MIVAN? - ordítok fel zavaromban miközben az arcom rákvörössé válik - Má... Mármint mikor?
-Kétszer is! Amikor Ruby Lane kibújt az aknából, meg amikor Alicet megölték.
-Jézus - suttogom magam elé, hogy tényleg ilyet tettem. - Hát..., bocsánat, nem állt szándékomban.
-Semmi gond. Egyébként cuki vagy pirosan - dejó szemed van, Havi!
-Kössz - válaszolom szemrehányóan, majd a két tányért kiviszem és elmosogatom.

-Sokáig tart még? - hajol a nyakamba miközben átfogja derekamat. Lehelletje enyhén csiklandozza bőrömet, hangja pedig csengőként szól a fülemben.
-Nem, már csak a pultot törlöm le.
-Majd gyere fel a szobába! - nyom egy puszit az arcomra és otthagy. Megállva gondolkozok, hogy vajon most csak szivat, vagy valami meglepetést csinál a szobámban.

Még 10 percig törölgettem,vagyis inkább örlődtem, mert féltem felmenni. Végül rávettem magam, és elindultam a lépcsőn felfele. A folyosón tyúklépésben haladtam, mikor odaérkeztem a szobám ajtajához. Kopogtattam. Egy tizedmásodperc sem telt el, meghallottam egy "Gyere" - t. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd léptem be a gyertyákkal kivilágított szobába. A földön mindenhol gyertyák hevertek, pontosabban egy egyenes vonalban, körülötte rózsaszirmok szétszorva. A gyertyák Kaihoz vezettek, ki a teraszom előtt állt egy rözsacsokorral a kezébe.

-Tetszik? - kérdezi felkeltve álmélkodásomból.
-E... E... Ez... Gyönyörű. De miért kapom ezt? - nézek fel a kék íriszekbe, még mindig az ajtóban állva.
-Bocsánatot szeretnék kérni. Hülye voltam - lép oda elém, még mindig azzal a rengeteg virággal a kezébe - először is, sajnálom hogy megvertem Nicket, ezzel leégetve minket, legfőképpen téged.
-Kai ezt már megbeszéltük, nincs semmi baj, azon kívűl, hogy egy kicsit véres voltál.
-Másodszor pedig hogy elmentem Sophiához. Nem akartam. Kamilla azóta elmondta, hogy csak kihasznált. Azóta letiltottam mindenhonnan,és nem találkozok vele többet. Szóval, bocsánat - nyújtja át a vörösrózsát, amit ámuldozva fogadok el.
-Figyelj, ez egy nehéz téma. Igen, hibáztál, elbasztál mindent kettőnk között, és mérhetetlenül összetörtél. De bassza meg Havertz, Szeretlek! - ölelem át a nyakát, majd az utolsó mondatomra csak felpillant rám.
-Én is szeretlek! - lassan közeledik felém, szája sarkában egy félmosollyal. Mikor már vska pár centi van köztünk, megtöri a csendet

-Szabad?
-Ha arra gondolsz..., igen, szabad. - válaszolom mosolyogva, mire ő puha ajkait rányomja az enyémekre.

Visszacsókoltam. Mert szeretem. És szerelmes vagyok. Belé.

Az éjszakát ott töltötte nálam,összebújva aludtunk el. Reggel viszont egy elég fura kérdéssel lepett meg engem Havi.