Önuralom - Kai Havertz ff.

~ E L S Ő F E J E Z E T ~

^4:50^

-Bazd meg magad! - kiabáltam rá az ébresztőmre kómásan,miközben lenyomtam még 10 percnyi szundit magamnak.

                                 ~~

^5:00^

-Kurva jó. - mondtam miközben már a reggeli napfény sugarai világítottak át redőnyömön, bele a retinámba.

Szép lassan kikeltem az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol egy tojásrántottát készítettem két tojásból, és három szelet sonkából. Mellé zöldségnek egy kis uborkát fogyasztottam, valamint csináltam egy jó lattet is. Reggeli után a fürdőt céloztam meg, ahol fogat mostam, szájat öblítettem, hajatfésültem. A szobámba visszaérve leültem a fésülködő asztalomhoz, majd a telefonomon lévő egyik kedvenc lejátszási listámat indítottam el Ariana Grande - 7 Rings című számával. Sminkként egy kis korrektort, szempillaspirált és ajakbalzsamot raktam. Ruhának felvettem egy fehér boka zoknit, egy fekete melegítő nadrágot amit feltűrtem, és hozzá egy fehér pólót. Ezután odaraktam még a neszeszerem, benne a sminkjeimmel, fogkefével, fogkrémmel, parfümmel és tusfürdővel. Odaraktam még a telefonom töltőjét, és késznek nyílvánítottam magam. Felkaptam a szemüvegem, hisz anélkül lófaszt se látok. Felkaptam egy fekete pulcsit, és a fehér Air forceomat és kiléptem a hideg levegőre. Nyilván a kajámat benthagytam, úgyhogy azért még visszakellett mennem. 5 percem még volt, ezért elköszöntem a kutyusoktól, de előtte reggelit is adtam nekik. Bezártam a bejáratiajtóm és vártam anyáékra.

                                 ~~
^11:52^

A legutolsó emlékem, hogy beültem az autóba és már indultunk is Münchenbe. Elaludtam. De nemcsak én, hanem a nyakam is, szerencsére.

-Anyuu! Mikor érünk oda? - kérdeztem fáradtan.
-Mindjárt ott vagyunk, csak bekevert a gps, már csak a hotelt kell megkeresni. - válaszolt anyám helyett apám.

Előkotorásztam az ebédemet, majd jóízűen falatozni kezdtem azt. Szerencsém volt; a levesem majdnem magamra borítottam.

^12:08^

-Itt vagyunk! - szólt hátra apa.
-Ühüm. - összepakoltam, majd elfoglaltuk a hotelszobát, és elkezdtem kipakolni. Mivel elég nagy vagyok már, külön szobám lett, egy másik szinten, mert nem volt anyáék mellett hely.

                                  ~~

-Indulásra készen! - nyilvánítottam magam késznek. Egy gyors pillantás a tükör előtt és indulhatok is. Anyuék már kint vártak az aulában, úgyhogy gyorsan siettem is hozzájuk, majd - természetesen autóval - kezdtük megközelíteni a stadiont.

                                  ~~

-Veszek sört! - kiabálta apa, majd már indult is a büfé felé.
-Hozz légyszi egy csomag sós mogyorót is kérlek. - kiabáltam utána.
Ő csak egy bólintással jelezte, hogy megértette amit mondok. A meccs kezdete előtt még megkaptam a kívánt nasimat, meg egy üveg vizet is, és indultam le a lelátóra, ahol még Zoli kért meg, hogy őrizzem a cuccait.

                                  ~~

A meccs kezdete előtt mindkét csapat felvonult, majd a himnuszt énekeltük.

A 11. percben sikerült gólt szerezni a magyar csapatnak, ezzel átvéve a vezetést. Az első félidő és még két perc hosszabítás leteltével lejöttek a fiúk inni és pihenni. Zozó is odajött, természetesen egy "Szia te nyomorék" köszönés kíséretében. Kérdeztem tőle pár dolgot, mint például hogy hogy érzi magát, és a többi sablon kérdést is feltettem neki. 15 perc szünet után visszakellett menni a pályára. Goretzka rúgott tőlünk egy gólt, így máris kiegyenlítettünk. Btw: Zozó adta a gólpasszt.

Örömünk nem tarrott sokáig, hisz egy perc nem telt bele, míg a magyarok ismét átvették a vezetés Schafer (umlaut a, csak nem tudok olyat írni😭) András góljával.

A 80. Percben (nem biztos) Havertz rúgott, vagy inkább fejelt egy gólt.  Többször felfigyeltem már rá, például a tehetségére a fociban. Najó, kit akarok becsapni; helyes. De élőben mégjobb. A gólörömében folyton egymásbabotlott a tekintetünk. Vagy inkább egymáséba?

Az öröme nem tartott sokáig neki sem, ugyanis Sallai tökön rúgta. A pályáról lejött, de így is csak tíz percet nem játszhatott. Az edzőhöz ment oda először, aki csak a vállát csapkodta meg dícséret képpen. Nagy meglepetésemre a kulacsával sétált oda hozzám, és foglalt helyet közvetlen mellettem.

-Szia! - köszönt kiabálva, hisz ennyi ember között nehéz lett volna meghallani a rendes hangsúlyú beszédét.
-Öhmm....Szia! - viszonosztam gesztusát. Zavarban vagyok. Hogy?
-Te Zoli barátnője vagy? - mondjam azt hogy igen? Jézus, dehogy is.
-Nem.. A tesója, két évvel vagyok nála fiatalabb.
-Jahh, tudom, rólad sokat beszélt már. Meg képet is mutatott,...a kérésemre.
-Mostanit?
-Ahamm.
-Akkor hogy hogy nem ismertél fel?
-Hát nem hittem hogy élőben még szebb vagy.
-Öhh.. Kö...Köszi! - nyögtem ki pár értelmes szót. Meglepett. De lehet csak kedvességből mondja, szerintem nem én vagyok az esete.
-Sportolsz valamit? - kérdezte, ezzel próbálva szórabírni engem.
-Nos,...igen,4 éve röplabdázom, és egészen pici korom óta gimnasztikázom. De táncoltam is jópár évet, lovagoltam és kéziztem is. De ez a kettő ami így megmaradt. Ja meg napiszinten edzek, vagy járok kondiba. Amikor nincs lehetőségem kondiba menni akkor inkább otthon pótlom be ezeket.
- Elég sportosnak tűntél, de hogy ennyire. Azta! - ámuldozott.
-És te a focin kívül valami mást?
-Neeem, annyi hogy én is kondizok. - bólogatással jeleztem hogy mindent értek.
-Be sem mutatkoztam. Kai Havertz vagyok - szólal meg újból, és kezét felém nyújtja.
-Papp Alexa - fogok vele kezet. Érintése megbizseregtet, kezei puhák, és az enyémek szinte elvesznek benne. Kai továbbra is a meccset figyelte. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, csak néztük tovább a meccset.

                                   ~~

A meccsnek vége lett, 2-2 lett a végső állás, ezzel a Magyar Válogatottnak végetért az Európa Bajnokság. Zoli mielőtt lejött volna, kiálltak mindannyian a pályára, köztük Kai is, és a himnuszt énekelték. Mindenkivel lepacsiztak, majd örültek, hogy nem estek ki.

Már indultam volna felfele a lelátóról, amikor Kai Havertz érintését éreztem meg vállaimon.

-Bocs a zavarásért!... - vakargatta tarkóját a focista - csak azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedved eljönni holnap velem vacsorázni?
-Uhh,nem tudom. Holnap indulunk haza, de lehet maradok, mert szeretem Münchent. Kiveszek itt egy hotelszobát, vagy egy albérletet és akkor majd meglátjuk. - válaszoltam neki.
-Tessék - nyitja ki telefonját a tárcsázóval. Arra vár hogy adjam meg neki a számomat? Egyefene, egyszer élünk! - beírod a számod?
-Persze. - bepötyögtem, majd megcsörgettem magam.
-Köszi. - válaszol elcsodálkozva.
-Szívesen. Majd ha lesz kedved akkor hívhatsz! - adtam tudtára gondolatomat, miközben elmentettem "Kai <3" néven.
-Akkor szia!
-Sziaa! - intettem neki, majd sétáltam fel anyáékhoz.

                                   ~~

A nap hátralevő részében haza kocsikáztunk a hotelbe, majd egy forró zuhany után aludtam el a pihe - puha ágyacskámban.

Sziasztok! Remélem tetszik ez a rész is, ez már egy picit hosszabb lett. A részek hosszúsága naggyából ilyen lesz. Köszönöm a voteokat. ❤️ Sok puszi <3