Kis farkas

2 rész

Vannek mások is?

Álmomból az ébresztő rázott fel, mert ugye az orvoshoz kell mennünk. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elvégeztem a reggeli rutinom. Elvonszoltam magam a szekrényig és kiválasztottam a szettem, ami egy farmer, egy mályva színű kapucnis pulcsi és a fekete bőrcsizma lett. Felöltöztem és lementem reggelizni. Amanda egy pohár kávéval és egy tál gofrival fogadott. Joe, pedig már elment dolgozni. Miután elfogyasztottam a reggelimet elindultunk az orvoshoz. A doki azt mondta semmi komoly csak egy kisebb agyrázkódás szóval ne erőltessem meg magamat.

A nap hátralevő részében egyedül voltam otthon, mert Amanda is elment dolgozni. Befejeztem a sorozatot, amit néztem és felmentem olvasni a kis olvasós erkélyemre. Egy- két óra múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki figyel az erdőből, ami a házunkkal szemben volt. Aki figyelt egy gyönyörű aranybarna farkas volt. Egy pillanatra nem figyeltem és máris eltűnt. Arra jutottam, hogy mások is vannak ebben a városban rajtam kívül, ezt eddig nem tudtam, mivel csak egy hete költöztünk ide. A farkas fiatalnak tűnt szóval holnap körülnézek az iskolában. Most viszont folytatom a pihenést, hogy holnap újult erővel kezdhessem a napom.

A további órákban olvastam, amikor Amanda és Joe haza értek beszélgettünk és elfogyasztottuk a vacsoránkat. Evés után elköszöntünk és elmentem tusolni. Fürdés után bebújtam az ágyamba, de az álom nem akart rá jönni a szememre. Nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet a farkas és hogy vannak- e többen is. Több óra agyalás után végre sikerült elaludnom.

Az ébredés ismét egy szívrohammal indult. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és bevánszorogtam a fürdőszobába. Elkészültem és lementem reggelizni, már nem volt otthon senki így csak összeütöttem egy szendvicset és főztem magamnak kávét. Szépen elfogyasztottam, majd azon kaptam magam, hogy mindjárt elkések. Felkaptam a táskám és a cipőm és rohantam a suliba. Éppen csak, de beértem az első órámra, ami balszerencsémre matek. Nagy szenvedések árán, de túléltem. Második óra tesi. Megfigyelem az osztálytársaimat hátha valamelyikük az a farkas.

Elindultam az öltöző felé, ott pedig egy kisebb konfliktus fogadott. Egy lány elkezdett valamiért hisztizni és fel akarta pofozni a másikat. Nem tudtam tétlenül nézni, ott termettem mellettük és elkaptam az arca felé lendülő kezet. Erre a kéz tulajdonosa nekem ugrott, hogy miért védtem meg megérdemelte volna.

-Miért akartad felpofozni?

-Mert leverte a cuccomat – nyávogta

-És akkor mi van? – bocsánatot kért nem?

-De hát a drága táskám..

-Senkit nem érdekel a táskád és honnan tudod, hogy ő volt – vágtam oda neki

-Hát ő.. – motyogta

-Akkor ennyivel lezártuk

Elengedtem a kezét és gyorsan átöltöztem. Megfogtam az ártatlan lány kezét és kivonszoltam magam után a tornaterembe.

-Hogy hívnak? – kérdeztem rá a nevére

-E-Emily Davis – mutatkozott be

-Én Izabella, de csak hívj Bellának

Ekkor a tanár belefújt a sípjába, hogy sorakozzunk, mert már mindenki itt van. Megkerestem a helyem a torna sorba és beálltam. A tanár várt egy kicsit és elkezdte mondani a feladatot.

-Kosarazás lesz. Álljatok csoportokba és menjetek játszani.

Az első csapat, akik ellen kellene mennünk fiúk, hát ez is jó lesz mondtam magamban. A tanár feldobta a labdát és indulhatott is a játék. Már öt perce rohangáltunk ide- oda és az állás egy- egy. Most következett volna a sorsdöntő dobásom, viszont ahogy el akartam kapni a labdát letaroltam egy fiút és elestünk. Amikor észbe kaptam lemásztam róla, de nem mozdult. A többiek azonnal körénk gyűltek és a tanár is oda rohant.

-Mi történt? – kérdezte

-Hát.. el akartam kapni a labdát és neki rohantam, majd pedig elestünk. Valószínűleg beverte a fejét.

-Jó vigyétek az orvosiba

A barátai egyből oda jöttek és felemelték.

-Kisasszony te is mész és ha felébred bocsánatot kérsz

Így hát velük mentem az orvosiba, ott lerakták egy ágyra és felém fordultak.

-Mi visszamegyünk az órára, te pedig itt maradsz – mint megtudta Kyle mondta

-De..

-Semmi de, vállald a felelősséget miattad ájult el – mondta mérgesen James

-Nyugi – szólt rá Emma

-Oké – adtam be a derekam

Leültem egy székre a többiek, pedig elmentek vissza órára. Szerencsémre a fülhallgatóm a pulcsim zsebében volt, így nem unatkoztam.