Kis farkas

1 rész

          Baleset

Sziasztok én Izabella Harrison vagyok egy kisvárosi árva. A szüleim egy rablásban haltak meg. Egy kisboltot akartak kirabolni ők, pedig rosszkor voltak rossz helyen. Azóta nem vagyok a régi, magamba zárkóztam, mindig egyedül vagyok és olvasok. A nevelő szüleim nem tudják mit tegyenek, hogy jobban megnyíljak.

Most is éppen egyedül olvasok az iskolaudvar egyik zugában, de nyugalmamat megzavarja egy hang. A csengő. Ismét egy óra, amit végig kell ülnöm, de szerencsére ma már az utolsó.

-Végre kicsengettek! -motyogom magamnak.

Összepakolok és elindulok haza a szokásos úton. A házunk az erdő mellett van a város szélén. Szeretek ott lakni, mert közel az erdő, egy nyugodt, mégis élettel teli hely. Délutánonként mindig elmegyek ide sétálni a fák sűrűjébe. Ma is így teszek, csak előbb lerakom a cuccomat.

-Sziasztok, hazaértem

-Szia Bella – köszöntek vissza egyszerre

-Elmegyek sétálni az erdőbe

-Oké, de csak egy-két órára – szabta meg az időt Amanda

Felmentem a szobámba és leraktam a cuccomat, majd átöltöztem, mert hűvös volt. Felvettem egy fekete farmert, egy fehér kötött pulcsit, fekete bőrcsizmával és elindultam.

-Akkor majd jövök- Sziasztok – szóltam, hogy indulok

-Szia – köszöntek egyszerre

Kiléptem a házból és megindultam az erdő felé. Ahogy elértem az erdő kezdetét megtorpantam. Vettem egy nagy levegőt és magamba szívta az erdő csodálatos illatát. A levelek még csodaszép zöld színben díszelegtek az ágakon, mert még nem jött el az idejük lehullani.

Beléptem az erdőbe és csak sétáltam és sétáltam. Fogalmam sem volt, hogy merre tartok, de úgy éreztem semmi bajom nem lehet.

Megláttam egy vízesést és felmásztam a tetejére. Ahogy felértem kör benéztem és elámultam a csodálatos kilátás láttán. Nem gondoltam, hogy ilyen magasan vagyok, de ahogy a szikla peremén lenéztem több mint 15 méter magasan lehettem. Onnan be lehetett látni az alatta elterülő táj egész területét. Ahogy láttam eddig senki sem mert ennyire mélyre merészkedni, hogy megtalálja ezt a csodálatos helyet.

Hirtelen egy reccsenést hallottam a hátam mögül és úgy megijedtem, hogy megcsúsztam. Mire észbe kaptam már zuhantam lefelé a szikláról. Elvesztettem az eszméletemet, mert érkezéskor bevertem a fejemet. Éreztem, hogy a meleg vér eláztatja a hajamat. Lépteket hallottam, de nem tudtam ki az, majd egy izmos kar felemelt és elindult velem a karjaiban. Innentől már nem érzékeltem semmit.

Amikor felébredtem egy aggódó szempárral találtam szembe magamat.

-Amanda – lepődtem meg. -Mi történt? – kérdeztem

-Zajt hallottam a szobádból és amikor feljöttem ájultan feküdtél az ágyadban véres fejjel.

-Hogy kerültem haza?

-Azt én is szeretném tudni-Nagyon megijedtem

Elmeséltem, hogy mi történt annyi különbséggel, hogy a sztorimban a szikla alacsonyabb volt. Azért mondtam kisebbet, hogy a kis titkom ne derüljön ki, mert ezt a zuhanást egy ember nem élhette volna túl. Ezek után arra jutottunk, hogy holnap elmegyünk orvoshoz a fejem miatt. Holnapután, pedig nem megyek iskolába. Tök jó, hogy már a második napon nem jelenek meg, de hát ez van. Miután mindezt megbeszéltük lefeküdtem aludni mert már nagyon kimerült voltam. Nagyon hamar el is aludtam.