Kis farkas

4 rész

Ezt a zenét csak így itt hagyom, aki akarja hallgatja, aki nem nem és bocsánat, hogy nagyon ritkán írok, de nem igazán van rá időm. De azért nem hagyom abba az írást<3

Az este hátralevő részében pancsoltunk, majd kiültünk a sziklára a csillagokat nézni. Olyan sokáig ott voltunk, hogy mire visszaértünk már kelt fel a nap. Így gyorsan elbúcsúztunk. Felmásztam a szobámba a nyitva hagyott ablakon keresztül és behuppantam az ágyamba. Úgy döntöttem, hogy alszom egy kicsit az ébresztőig.

-Másnap-

Az ébresztő megszólalt, ezért nyöszörögve másztam ki az ágyból. Alig tudtam aludni, mert a gondolataim Alex körül forogtak. Amikor visszagondoltam az estére eszembe jutott a kép, ahogy a vizes ruha rátapad a kidolgozott izmos testére. Erre a gondolatra elpirulva haraptam be az alsó ajkamat.

-Mikre gondolok én? – ráztam meg a fejemet

Összeszedelődzködtem és elindultam a suliba. A szokásos kis sétámat megjárva értem be. Tíz percem volt még becsöngőig, így csak szépen lassan battyogtam a teremig, ahol az első órám volt. Amikor odaértem betotyogtam hátra a leghátsó padhoz és levágódtam rá.

Kinéztem az ablakon és csak bámultam ki a fejemből, még az sem tűnt fel, hogy már elindult az óra. Csak akkor kaptam észbe, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Hátra fordultam és Alex volt az. Hosszan néztük egymást amíg el nem néztünk a tanár torokköszörülése miatt.

-Látom jobb dolga is van, mint figyelni az órámon! – nézett szúrós szemekkel mr. Murphy

-Akkor gondolom tudja az anyagot is! Kérem jöjjön ki a táblához!

Segélykérően ránéztem Alexre, aki szomorú arcot vágott, ezek szerint ő sem tanult erre az órára. Felálltam és kimentem a táblához.

-Miből feleljek? – kérdeztem reménykedve, hogy olyan lesz, amit tudok

-Legyen a... farkasok életmódja! Miben jobb, mint más állatoké?

- Abban, hogy a farkasok falkában élnek. Összetartanak, együtt vadásznak, míg más allatok között nincs meg ez a kötelék, így nehezebben élik túl.

A tanár egy fintorral az arcán rám nézett és megadta az ötöst. Nagy vigyorral az arcomon ültem vissza a helyemre. Az óra hátralevő részében a tanár, még csak rám sem nézett, ezért rajzolgatással töltöttem az időt. Kicsöngőkor felkaptam a cuccomat és indultam volna ki, de valaki megragadta a vállamat. Hátra fordultam és nem Alex volt az.

-Mit akarsz Daniel? – kérdeztem unott fejjel

Félmosolyra húzta a száját és azt mondta.

-Sok mindent – vigyorgott a képembe

-ok..elengedsz?

-Talán – vigyorgott továbbra is

Megfogtam és kicsavartam a karját.

-Szállj le rólam! Értve vagyok? – kérdeztem most már morcosan

-I-Igen! – dadogta

Elengedtem és kiviharzottam a teremből. Alex futva kiabált utána, de nem vettem róla tudomást. Le kellett nyugodnom különben bajok lesznek. Még széttépnék valakit. Kirohantam a suliból be az erdőbe. Már nem érdekelt, hogy a többiek kiabálnak utána csak futottam és futottam egyre mélyebbre.

Nem tudom mennyi ideig, de már nagyon mélyen lehettem, amikor teli erőből neki futottam egy kiálló ágnak. Eltaknyoltam a földön és föl se keltem csak néztem fel a fák között az égbolton úszó felhőket. Nagyon megnyugtató volt. Miután megnyugodtam felálltam és elindultam vissza. Amikor oda értem már vége volt a tanításnak és a többiek ott vártak a parkolóban.