JUNGKOOK
szia tae
TAEHYUNG
KOOKIE
TAEHYUNG
szia:(
TAEHYUNG
rég beszéltünk, hiányoztál
JUNGKOOK
Tae négy órája beszéltünk utoljára-
JUNGKOOK
de aranyos vagy, nekem is hiányoztál
TAEHYUNG
és hogy vagy? <3
JUNGKOOK
Nagyon fáj a fejem
TAEHYUNG
Akkor menj kérlek és szólj valakinek, nehogy komolyabb bajod legyen:(
JUNGKOOK
Ne félj, gyakran van ilyen
JUNGKOOK
És te hyung? Hogy van a lábad azóta?
TAEHYUNG
Képzeld már lábra tudok állni!
TAEHYUNG
Járni ugyan nem tudok, de ez is nagy haladás már az orvos szerint. Azt mondta, hogy szerencsére gyorsan gyógyulok.
JUNGKOOK
Nagyon örülök neked tae
JUNGKOOK
és büszke vagyok rád a kitartásod miatt
TAEHYUNG
köszönöm:( én is nagyon büszke vagyok rád kook, mindenkinél jobban
látta
TAEHYUNG
kookie?
látta
TAEHYUNG
baba, hova tűntél ?
TAEHYUNG
Jungkook, történt valami?
látta
Jungkook a padlón terült el, s mostmár nem csak feje, de egész teste sajogott a fájdalomtól. Látta Taehyung üzeneteit, szeretett volna válaszolni vagy segítséget kérni de nem tudott megmozdulni, csak hang nélkül sírt. Majd amikor minden elsötétedett abba hagyta a szenvedést és úgy feküdt ott, mint egy halott.
" Itt a vég számomra? "
YOU ARE READING
WRONG NUMBER
Fanfiction| fordítás | intojeonjk. Két szeretethiányos fiatal felnőtt beszélgetni kezd telefonon keresztül, nem tudva, hogy ugyanabban a kórházban lábadoznak már nem is olyan régóta. (befejezve) ★ GAYHYUNGKIM
