" Készen állsz? " Kérdezte Taehyung Jungkooktól, erősen összekulcsolva a kezét a sajátjával. Perceken múlik és belekezdenek a műtétbe, ezért feküdtek egymás mellett és a dolgokat beszélték meg amiket megkellett.
" Nem tudom. Mi van ha majd valami baj történik? Ha baj történik veled miattam? " Szipogott. Igen, ő már csak ilyen érzékeny volt. Általában nem mutatja ki az érzéseit, azonban most Taehyung élete is tét volt, jobban féltette szerelmét mint önmagát.
" Hé, nehogy elkezdj itt nekem sírni. Nem lesz semmi baj, miután felébredsz engem fogsz magad mellett látni, megértetted? Egy kis műtét nem állhat közénk. " mondta magabiztosan és elmosolyodott a végére, ahogyan aranyos párját nézte.
Jungkook bólintott válaszul, s ezután kedvenc ott dolgozójuk már be is lépett az ajtón.
" Mehet, srácok? " szólalt meg Seokjin.
" Foghatjuk egymás kezét közben? "
Jin elmosolyodott a fiatalokon, majd bólintva jelezte a válaszát és kezdett előkészülni.
Tekintetüket lehetetlen lett volna elszakítani egymástól, nem kellettek ide szavak, Jungkook egyből megértette mit is akart Taehyung közölni vele.
Lassan lehunyták szemeiket, álomvilágba kerülve és reménykedve.
YOU ARE READING
WRONG NUMBER
Fanfiction| fordítás | intojeonjk. Két szeretethiányos fiatal felnőtt beszélgetni kezd telefonon keresztül, nem tudva, hogy ugyanabban a kórházban lábadoznak már nem is olyan régóta. (befejezve) ★ GAYHYUNGKIM
