Percy Jackson fan klub

Annabeth Chase's birthday party

Annabeth kedvetlenül pillantott a falon lógó naptárra, amely még a tegnapi dátumot mutatta: július 11. Az ágya felett függőm utálatos szám mintha gúnyosan nevetett volna feléje. Annabeth türelmetlenül rámordult. 

Feltérdelt, és letépte a legfelső fecnit. Alatta máris, piros színes ceruzával, gyerekes mozdulatokkal átírt számpár jelent meg. 12, utána pedig rengeteg felkiáltó jel. Köré a kislány már tegnap konfettiket és papírcsákókat rajzolt, meg egy tortát, ami inkább tűnt macskának, mint süteménynek. Most azonban mégis kedvetlenül kászálódott ki a takaró alól. 

Bár Annabeth még csak hétéves volt, elég sok dolgot belátott már eddigi évei során. Az első: valahányszor reggel felkel az ágyából, hivatalosan is elkezdődik a nap, és addig tat, amíg újra be nem bújik a jó meleg, biztonságos takaró alá. Ez általában felüdülést jelentett neki, hogy megszabadulhat a veszekedésektől és a szánalmas öccseitől. 

Másodszor: ha az ember történetesen hét éves kislány, és Annabeth Chase-nek hívják, sosem öltözhet úgy, ahogy akar: mindig azt kell felvennie, amit a mostohaanyja, Grace kikészít neki a foteljébe. Ez ma is idegesítette a kislányt: egy fodrokkal tarkított, ronda, rózsaszín nyári ruhácskát talált az ágyán. Undorodva forgatta a kezei közt. Legszívesebben azonnal kihajította volna az ablakon, amint meglátta, de már régen rájött, hogy ha nem veszi fel a ruhát, amit kikészítenek neki, balhé lesz. NAGYON NAGY BALHÉ.

Sóhajtva lépett ki az ajtaján, és meglepődve tapasztalta, milyen csendes a ház. Furcsa - gondolta - általában az egész épület hangos Mark és Kevin ordítozásától. Mi történhetett?

Léptei halkan kopogtak a kőpadlón, ahogy a konyha felé igyekezett. Nem tehetett róla, egyre izgatottabbá vált. 

Ahogy belépett a nyitott ajtón, megtorpant. Maga sem tudta, mire számított, de arra biztosan nem, amit látott. 

A ház összes gyereke ott tanyázott a konyhapult mögött. És mindannyian muffint ettek. Muffint?! Nélküle?! A szülinapján?!

- Elnézést - nézett komoran a mosolygó Grace-re, aki éppen egy újabb tányér süteményt nyújtott át a ház legutálatosabb fiújának, Nolan Warschau-nak. A fiú önelégült arccal nézett Annabeth-re. Már többször is kicsúfolta a lányt a visszafogottsága miatt, és "kis stréber"-nek nevezte. 

- Heló, stréber! - köszöntötte most is vigyorogva. - Nagyon jófej mostohaanyád van - úgy ejtette ki ezeket a szavakat, mintha azt állította volna, milyen klassz pókja van a lánynak. 

Annabeth a fogát csikorgatta, de nem szólt semmit. 

- Most, hogy megérkezett a szülinapos, kezdődjék a móka - tapsikolt Grace. - Rengeteg játékot tartogatok mára mindenkinek! 

Annabeth volt mindenben a legjobb. A székfoglalósban, a patkódobálásban az udvaron, és a futóversenyen is. De Grace mindig azt súgta a fülébe, hogy hagyja a többieket nyerni, hogy nekik is legyen sikerélményük. Annabeth ezen úgy átlátott, mint a szitán. De nem engedett, és becsülettel viselte a szekálást, amint Nolan és a haverjai levágtak előtte. 

Aztán következett a végzetes pillanat. 

Grace mindenkit behívott a konyhába, hogy felvághassák a tortát. A kétemeletes finomság csokoládéból készült, karamellszósszal leöntve. Mindenki örült neki, kivéve Annabetht. Ő jobban örült volna egy gyümölcstortának. És ezt Grace is tudta. 

Amikor a műanyag, mintás tányérokat osztották, a mostohaanyja a fiúknak adta a kedvecét, a hullámmintásat, így neki egy hercegnős jutott. Annabeth mindig is nyámnyilának tartotta a hercegnőket, ahogy ülnek a toronyban, és várják, hogy valaki megmentse őket. 

Aztán, amikor Gace elkezdte felvágni a tortát, Annabeth előrenyújtotta a tányérját, hogy megkaphassa a sajátját. 

- Ó, nem édesem - duruzsolta Grace. - Légy udvarias, előbb a vendégeknek. 

Azzal Nolannek adta az első szeletet. 

Annabeth agyát elöntötte a vér. érezte, ahogy Grace egy szelet tortát helyez a tányérjára, de ez pillanatnyilag nem érdekelte. Minden aznapi sérelem felgyülemlett benne, és akkor...

...ott lebegett felette a sors. 

Honnan is tudhatta ovlna a kis, csupán 7 éves Annabeth, hogy akkor, abban a pillanatban az egész jövője függött a következő mozdulatától? Pedig évekkel később visszaidézte, és borzongva gondolt arra, mi lett volna, ha nem azt teszi, amit kellett? Kénytelen volt beismerni, de akkor, abban a percben Nolan mentette meg a jövőjét: 

- Na mi van, stréberke - súgta a fülébe gonoszul. 

És akkor Annabeth életében először pontosan azt tette, amit akart. 

Nolan Warshau képébe vágta a szeletét, aztán kirohant a szobából. 

Most már úgy érezte, nem törődik senkivel. Kizabadult benne valami, amit senki sem állíthatott meg. Tudta, hogy itt nem maradhat. De akkor mit tegyen. 

Nagyon egyszerű. Meg fog szökni.