Felesleges... "Átírás Alatt"

"bbg"?~3~

Ez a két hét hihetetlen gyorsan elment. Csak arra eszméltem fel, hogy felszállunk a buszra ami haza visz minket.

-Mi bajod?-nézett furcsállóan Atsumu-Úgy nézel ki mint akit most ítéltek el

-Csak nincs kedvem újra iskolába menni.-válaszoltam

-Mintha valami harmadikost hallanák!-gúnyolódott

-Én kettőt is hallok!-szólt hátra Kita

Hétfőn, az első dolog ami fogadott az volt, ahogyan a Miya ikrek pesztrálják Arant. Szegényt néha tényleg sajnálom! Be se lépett még a kapun és már őket kell hallgatnia.

-Kita-san! Mentsd meg Arant, légyszíves!-kiáltottam kérésem, mire ő inkább elvitte az áldozatot

-Éppen egy tök jó történetet meséltem-háborodott fel Atsumu

-És szerinted ez őt érdekelte?-kérdeztem irónikusan

-Ez fájt!-hisztizett miközben elindultunk osztálytermünk felé

Amint leültünk helyünkre én elfeküdtem padunkon, hisz fáradt voltam. Félálomban még hallottam ahogyan Atsumu dumál és ahogyan valaki néz engem. Körbe néztem a teremben és az előttem ülő Suna tekintetével találtam magam szemben. Nem látta, hogy nyitva van a szemem így inkább hagytam a fenébe, biztos rosszul láttam. Alvásomból a helyettesítő tanár léptei keltettek fel.

-Gyerekek, az első 3 órában én helyettesítek, mindegyiken szabadfoglalkozás lesz.-közölte majd laptopján kezdett munkálkodni

Vissza is aludtam volna a hír hallatára, de Atsumu nem így gondolta. Úgy megbökte az oldalam, hogy majdnem leestem a székemről.

-Ryoko-chan! Ne különcködj! Gyere beszélgetni!-nyafogott Atsumu

-Ezt nem tudtad volna anélkül elmondani, hogy átszúrod a bordámat?-kérdeztem oldalamat fájlalva

-Nem.

Kedves válasza után végül beszélgetni kezdtünk, amiben a csengő zavart csak meg minket. Szünetbe ki kellett mennünk az udvarra, hol letelepedtünk a füvön majd folytattuk az órai tevékenységünket.

-Nincs valakinél valami kaja?-kérdeztem, korgó gyomrom kíséretében

-Ezek a mai fiatalok! Már egy szünetet se bírnak ki evés nélkül-hülyéskedett Osamu

-Mindjárt jövök!-állt fel helyéről Suna, majd ott hagyott minket

A második óra negyedénél kezdtük el furcsálni, hogy hol az istenbe lehet Rintarou.

-Lehúzta magát a Wc-n vagy mi?-kérdezte Atsumu

-Lehet.-gondolkoztam el a helyzeten

-Mindjárt jövök gyerekek, el kell mennem valamiért!-ment ki a teremből a tanár, s rá félpercre jött vissza Suna, egy rakat enni és inni valóval

-Hoztam kaját-tette le az asztalokra őket, majd ült vissza helyére

-Minek hoztál ennyit?-kérdezte hitetlenkedve Osamu-ez az egész osztályra elég kaja

-Azt mondtátok éhesek vagytok!-vont vállat-így nem kell ma már büfébe mennünk

-Suna! Te mikor jöttél be?-nézett ránk furcsállóan a tanár mikor belépett a terembe

-Én eddig is itt voltam tanárúr!-mondta magabiztosan az említett

-Tényleg? Úgy látszik, kezdek öregedni-mondta magának majd visszaült

Ezután elkezdtünk enni és beszélgetni.
Ezt ismét megzavarva, jött oda hozzánk két lány. Nem az osztályunkba jártak, de nálunk kellett megírniuk valami tesztet, és az óra végéig maradhattak

-Szia Suna!-ignoráltak mi hármunkat teljesen-tudod van az a lány-mutatott irányába, mire mindannyian odanéztünk-na, neki nagyon tetszel!

-Bocsánat, de van barátnőm!-utasította el őket, amin mindannyian meglepődtünk, hisz nem tudtunk róla

-Tényleg? Ki a szerencsés?-kérdezte meglepődötten a lány

-Ryoko-válaszára elkerekedett mindhármunk szeme

-Oh, sok boldogságot!-mosolyogtak, majd elmentek

-Én? Miért rángadtál engem ebbe bele?-csaptam fejen, mondandóm közben

-Nem volt jobb ötletem! Miért, mit kellett volna mondanom?-fogta fejét

-Az igazat!?-vágtam vissza-most mindenkinek el kell magyaráznunk, hogy csak hülye vagy! Mire vége az órának még a bátyjáim is hallani fognak erről!-fogtam a fejem kínomban

-Nem muszály.-szólt Osamu-eljátszhatjátok, hogy tényleg eggyütt vagytok!-vont vállat

-Igen! Aztán "szakíthattok"-helyeselt Atsumu-már ha akartok-mondta a mondat másik felét alig hallhatóan

-Ez nem olyan rossz ötlet-gondolkozott hangosan Suna

-És ez nekem miért lenne jó?-kérdeztem felvont szemöldökkel

-Mert népszerű leszel? Csak gondolj bele! "A lány aki a röplabda csapat egyik tagjával jár"-próbált meggyőzni a szőke

-Miért akarnék népszerű lenni? Találj ki valami jobbat-gúnyoltam

-Ryoko, emlékszel az első mecsre amit a Karasuno játszott az Inarizaki ellen, az első amin ott voltál?-erre a mondatra elfehéredtem-vajon honnan tudta a Karasuno csapata a taktikánkat?

-Benne vagyok!-egyeztem gyorsan bele

-Na! Ez akkor a mi négyünk titka lesz!-mondta boldogan Atsumu, majd érett emberek létére kisujjeskűt tettünk.

De honnan tudta Suna? Honnan tudta, hogy kihalgattam a megbeszélésüket? Látott? De hisz csukva volt az ajtó! Bambulásomból a csengő hangja ragadt ki. Ismét az udvaron "piknikeztünk". Az órák furcsán gyorsan elrepültek. Már csak arra eszméltem fel, hogy kabátomat húzom hisz kint van vagy 5 fok. A kollégiumba visszaérve kaptam egy üzenetet.

Suna Rintatou megváltozatta a becenevedet: bbg

Ez hülye. Ennél még Kei is romantikusabbat tudott volna kitalálni. Gondolataim elterelése érdekében leültem inkább tanulni, ameddig nem érnek vissza. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem de vissza értek a lányok és be is sötétedett. Gyorsan befejeztem a tanulást majd ránéztem az időre. Már este 10 van és nekem holnap reggel 6 órakor fel kell kellnem. Mostanság próbálok többet aludni, hisz kezdek egyre jobban helyre jönni így már van amikor 6 órát tudok aludni. Elmentem zuhanyozni, elpakoltam magam után, majd készülődtem aludni. Már az ágyamban feküdtem mikor újabb értesítésem jött.

Suna: gn<33

Átfutott az agyamon egy gondolat, majd fogtam és én is átneveztem Sunat, hátha valaki megnézné a telefonom és lebuknánk. Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg nehéz romantikusnak de nem túl nyálasnak lenni, így a kreativitás hiányában Sunahoz hasonlóan választottam neki nevet.

Átnevezted Suna Rintarout: love