Adrian Denem-Potter

Kínos pillanat

  - Nem tudom, hogy neked milyen elképzeléseid vagy elvárásaid vannak... Én úgy gondoltam, hogy az jó kezdet lenne a jobb kapcsolat kialakításához, ha naponta egy-két órát együtt töltenénk. Egyszerűen csak beszélgetnénk esetleg.

  - Ez elég jól hangzik... Akár még korrepetálás is beleférne, talán. Azt hiszem kicsit rám férne. - mondtam lesütött szemmel. - Elég ciki lehet majd, ha azon fognak élcelődni az emberek, hogy egy bájital mester fia mennyire analfabéta az apja által tanított tantárgyból.

  - Ezek szerint, neked nem lenne gond, ha mások is megtudják? Fel szeretnéd vállalni?

  - Nem gondoltam még ezt át most, de mióta az eszem tudom mindig azt kívántam, hogy legyenek szüleim. Most, hogy tudom, hogy az apám él, nem vagyok hajlandó titkolózni. Azok akik nem értik meg, vagy nem támogatnak, azok nem barátok. A barát az aki úgy fogadja el a másikat, ahogy van. Tudom, hogy Ron hőbörögni fog, de nem érdekel.

  - Úgy érzem, baj van a triumvirátussal. Nem, nem kell mondanod erről semmit. - emelte fel a kezeit, mikor látta, hogy közbe akarok szólni. - Majd elmondod, ha készen állsz rá. Ne feledd, hogy ezek a beszélgetések, nem egy fajta kihallgatások lesznek, nem muszáj mindent elmondani, csak ha te is szeretnéd...

Nem tudom mit szeretett volna még mondani, mert Draco Malfoy nagy sebbel-lobbal rontott be a szobába, úgy nézett ki mint aki eddig futott, lihegett és izzadság cseppek csillogtak a homlokán.

  - Perselus bácsi, jönnöd kell, kérlek siess. A nagyúr küldött érted. Apát most hozta haza pár halálfaló, az egész teste tele van sebekkel, és semmilyen varázslat nem hat. Nem tudják ellátni. El fog vérezni, ha nem segítesz.

Pillanatokkal később már egyedül vagyok a szobába, azon gondolkodtam, hogy mégis ki bántotta az idősebbik Malfoyt. Persze, vannak tippjeim. Először is a Főnix rendje, vagy Dumbledore, esetleg.

Úgy döntöttem elég volt mára az agyalásból, így elindultam felkeresni a fürdőszobát. Rám fért már egy megnyugtató, lazító fürdő.

Valószínűleg elaludhattam a kádban, mert már csak arra eszméltem, hogy fuldoklom.
Amint elmúlt a fulladásveszély, Draco rontott be a helyiségbe.

  - Jól vagy? Úgy hallottam, gond van, ne haragudj, hogy csak így rád törtem az ajtót.
  -Most már jól vagyok, elaludtam és a vízszint alá csúsztam, nyeltem egy kis vizet, de nincs semmi bajom. Kérlek menj ki amíg felöltözök.

Ezek után egy szempillantás alatt ott hagyott, hogy nyugodtan felöltözhessek.

Abban bíztam, hogy a víz eléggé eltakart, hogy bizonyos dolgokat ne lásson. Nem, nem ARRA gondoltam, hanem a hegekre.

Amint erre gondoltam egy újabb emlék elevenedett meg előttem.
  
          Visszaemlékezés

Dudlye már napok óta furcsán viselkedett, még a tőle megszokottnál is furcsábban. Folyamatosan susmorgott a haverjaival, nem bántottak, ami tudja mindenki, hogy nem a megszokott tőlük. Majd esténként, vaxsora után a szobájába vonult é ki sem jött reggelig. Egyik este vihar tombolt kinnt és úgy döntöttem itt az idő, hogy kiderítsem mit is csinál. A vihar hangja majd elnyomja az ajtó nyitódásának hangját. Ugy viselkedtem mint egy kommandós, aki láttam egyszer a tévében. Odaosontam az ajtajához, majd halkan kinyitottam. Az ami ott benn fogadott, teljesen megdöbbentett. Dudlye az ablakban ült, kifelé volt fordulva és a kezében nem más volt, mint egy cigaretta.
Sajnos nem voltam elég óvatos. Annyira neglepődtem, hogy meglöktem a kisszekrényt ami az ajtó mellett helyezkedett el. Hát ezt már ő is meghallotta.
Először ijedtnek, majd rettenetesen dühösnek láttszott. Próbáltam kiszaladni, de elkapott.
Egész éjjel az ő szobájában voltam, megbüntetett azért, mert kémkedtem utána. Minden egyes alkalommal amikor dörgött az ég, ő fogta a cigarettáját és odanyomta a bőrömhöz. Hiába ordítottam, senki nem hallotta és ha a nagybátyám hallotta is volna, lehet még ő is beállt volna a fia mellé engem kínozni.

Visszaemlékezés vége

Sajnálom, hogy nem hoztam az új részt a hétvégén, de a múlt hetem meglehetősen kaotikussá vált. Kérlek ne haragudjatok.
Sziasztok