Adrian Denem-Potter

Két nap alvás

A napokig tartó alvással nem is lőttem annyira mellé. Két napig aludtam. Mikor felébredtem Draco és Perselus aggódó arcával találtam magam szembe.

  - Hogy érzed magad? - kérezett rá azonnal Perselus.

  - Jól vagyok. Végre rémálmok és minden más zavaró tényező nélkül tudtam aludni. Évek óta nem volt ilyen már.

  - Magatokra hagylak titeket. Örülök, hogy nincs semmi bajod. Megyek megnézem, hogy hogy van az apám. - mosolygott rám Draco és már csak az utána becsukodó ajtó hangját hallottam.

  - Volt valami gond az iskolában? Ugye nem tudja még Dumledore, hogy tudunk mindent? Nem úgy értem, hogy nem akarom, hogy valaki tudjon róla, hanem csak azt nem szeretném, ha Dumledore idő előtt tudomást szerezne a dologról. - Makogtam a végére teljesen belelovalva magamat.

  - Ha hiszed, ha nem, tudom, hogyan kell elrejtenem a titkaimat az igazgató úr elől. Nem is olyan nehéz egyébként, mint ahogy mindenki más hinné. Csak egy-egy kis morzsát szórsz elé, és ő pedig legtöbbszőr, teljesen tévútra vezeti saját magát és az idióta rend tagokat is.

  - Nem azért kérdeztem, mert nem bíznék a képességeidbe, csak nem akarom, hogy ki tudja valahogy forgatni a dolgot és megint ő jöjjön ki a történtekből nyertesen.

  - Értem mire gondolsz, tényleg ezt szokta tenni, nem igaz? -kérdezte egy még sosem látott mosollyal az arcán. Meglepő volt látni, de mégis olyan hozzáillő volt. - Mit gondolsz arról, hogyha ebéd után a laborba mennénk? Akár a korrepetálást is elkezdhetnénk és volna még egy ajándékom a számodra.

  - Jól hangzik, akkor menjük enni, mert már majd éhen halok két napi alvás után. A korrepetálás is rám férne, azt hiszem, de milyen ajándék?

  - Nem árulom el, majd idejében megtudod. Öltözz fel én addig szólok a manóknak, hogy felszólgálhatják az ebédet. Amíg te aludtál bátorkodtam hozatni neked pár ruhát a szekrényben meg találod őket, ha valamelyik nem tetszik, akár ki is cserélhetjük később. Holnap pedig el megyünk az Abszol-útra beszerezni a következő évi könyveket.