Árnyszonáta

Prológus

"No more will the sun look down to illuminate the world"

Galen a Napot bámúlta. Valami nem volt rendben vele. Valami más volt. Valami... hiányzott... Mintha a Nap már nem sütött volna olyan fényesen és a sugarai nem melengették volna annyira az ember arcát, de... Galennek ez mégis ismerős volt ez az üresség. Hatszáz éve él ezen a világon, lévén, hogy egyike a történelem első vámpírjainak. Lehunyta a szemeit és megpróbálta valahogy mégis megérezni a Nap arcát simogató sugarait, miközben a szél belekapott hosszú, válla alá érő, sötétbarna, hullámos hajába. -

Septimius a lúdtoll végét rágta, mint mindig, mikor versírás közben gondolkodott.
- Nyitott száj elnyelé a királyt, 's Isteneket fal fel egészként, kioltva a világ fényét. - ízlelgette az utolsó sorait az edániai férfi. Fejét a lenyugvó nap felé fordította.
- Set! - hallott egy hangot a lakrésze ajtaja felől. - Itt vagy?
- Igen, Yori! Gyere be! - válaszolta, majd letette a tollat és kiengedte vállig érő, egyenes fekete haját, a szalagot pedig a verses könyve mellé dobta az asztalára. Yori belépett az ajtón két jókora boroskannával a kezeiben. A férfinek rövid, világos barna haja és rövid, bozontos szakálla volt. Határozott, éles vonású, de kedves arca, és kissé mandula alakú szemei, révén, hogy anyja Dragoniából származott. Septimius megrázta a fejét és arcát jobb tenyerébe temette. - Te tényleg nem vicceltél, amikor azt mondtad, megfújod a császári borospincét. - erre Yori hangosan felnevetett és bezárta az ajtót, majd a szoba közepére készített kerek asztalra tette a kannákat és helyet fogalt a négy szék egyikén.
- Én már csak ilyen vagyok. - tárta szét a kardjait Yori
- Na had lám, mit hoztál? - kérdezte Septimius, majd elindult a boroskannák felé
- Ez - mutatott a hozzá közelebb eső kannára Yori. - medán vörösbor. egyenest Arenoból. - Septimius elismerően grimaszolt, mikor ő maga is megnézte a parafadugót, de legjobba a másik kanna keltette fel a figyelmét. - Az pedig az, amire gondolsz. Valeni fehér. Csak neked.
- Utoljára háromszáz éve ittam ilyet. - ámuldozott Septimius. - Akkor még a szegény ember bora volt, most meg csak akkor ihat ilyet valaki, ha az egyik barátja megdézsmálja egy uralkodó borospincéjét. - jegyezte meg viccesen Septimius, mire Yori felnevetett. Septimius visszatette a bort az asztalra. - Köszönöm, Yori. - szólt barátjához.
- Na ezt sem hallani tőled gyakran. - jegyezte meg csípősen Yori. - De a mai egy különleges nap, tehát még csak meg sem kell köszönöd, hogy vásárra vittem a bőröm, azért, hogy legyen mitől lerészegedned. - vetette oda neki Yori és alattomosan Septimiusra mosolygott.
-Fottiti, Yori! - intett a férfi felé. - Jut eszembe! Conor és Galen merre járnak? - kérdezte, majd abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
- Set? - hallatszott egy mély hang az ajtó másik oldaláról. - Set nyisd ki azt az átkozott ajtót! - ordította az a valaki.
- Emlegetett szamár. - mondta szemét forgatva Septimius, majd néhány hosszú lépéssel átszelte a szobát és ajtót nyitott.
- Conor te most csak szórakozol? - kérdezte Septimius, mikor meglátta másik barátját két jókora fonott kosárral a kezében és még kettővel a hóna alatt. Conor aradoni lévén magasabb volt az átlagnál, hosszú, szőke haja és szakálla volt, amit befonva hordott, kék szeme és széles válla.
- Honnét hoztad? - kérdezte Conort Yori félig hátra fordulva.
- Nyugati konyha... - mondta legyőzötten Conor, mire Yori a combjára csapott és kárörvendően nevetni kezdett.
- Mondtam, hogy felújítják és az Istenedet Set engedd má' be szegény szerencsétlent! - szólt Yori Septimiusnak, aki még mindig az ajtóban ácsorgott és elállta Conor útját, akinek már nehezére esett, hogy ne ejtse le a kosarakat.
- Pardon. - mormolta az edániai, majd félreállt és gyorsan becsukta az ajtót Conor mögött, aki az asztalra ejtette a négy kosarat. Yori mohón feltépte az egyik tetejét és belepillantott.
- Hmm... - szippantott nagyot a férfi. - Almáspite. - jelentette ki hangosan, mire Septimius felé kapta a fejét, majd kicsit megilletődve elmosolyodott.
- Köszönöm, Conor. - mondta északi barátjának Septimius.
- Ugyan. – legyintett Conor. - A hatszázadik születésnapodért bármit. - kacsintott Septimiusra. - Na és Galen merre jár? - kérdezte Yorira nézve.
- Nem tudom, de - nyögve feltápászkodik a székből. - akkor megyek és előkerítem. Ti addig cseverésszetek nyugodtan. - mondta, majd kicsörtetett a szobából.
- Köszönöm. - mondta egy kis idő elteltével Septimius. - Neked is és Yorinak is és Galenek is.
- Hadd már magad. - förmedt rá barátiasan Conor. - Nem mindenki ünnepelheti a hatszázadik születésnapját. Legalábbis élve nem. - kacagott fel az északi, majd Septimius is visszafogottan, de csatlakozott.